A Szövetség a Közös Célokért társulás és a Kisebbségi Jogvédő Intézet 2019 szeptemberében kétszáz 16-17 éves tanuló bevonásával egy kérdőíves kutatást végzett a felvidéki fiatalok jogtudatosságáról és a nyelvhasználati jogaik gyakorlásáról. Az eredmények érdekes tanulságot mutatnak.
A kutatás két fő szempontból vizsgálta a felvidéki fiatalok viszonyulását az érvényben levő kisebbségi jogokhoz. A kérdések nagyobb része az aktuális jogi szabályozással kapcsolatos ismereteket mérte fel, míg a többi a magyar fiatalok e jogokhoz való érzelmi viszonyulását igyekezett feltérképezni.
A felmérés eredményeinek értékelésénél meg kell említeni, hogy jellemzően tömbterületen élő válaszadókkal dolgoztunk. Feltételezhető, hogy szórványban, illetve szlovák többségi területen élők esetében, valamint a szlovák tanintézményeket látogatók körében az itt bemutatottnál rosszabb eredmények születtek volna.
Általánosságban elmondható, hogy a válaszadók többnyire azokkal a kisebbségi, illetve nyelvi jogokkal, illetve azok meglétével voltak tisztában, amelyek alkalmazásával gyakrabban lehet találkozni. Ide sorolható az anyanyelv egyéni használatához fűződő jog, a települések magyar megjelölése, emlékművek magyar nyelvű feliratozása, a családi név magyar nyelvalakban történő használata.
Sokkal több bizonytalanság tapasztalható mindazon jogok esetében, melyek alkalmazása a hétköznapi élet során ritkábban merül fel, mint a hivatali nyelvhasználat, a rendőri szervekkel folytatott kommunikáció nyelve, a vasúti- és buszpályaudvarok magyar megjelölése, mely nyelveket ismeri el a törvény hivatalosan kisebbségiként, stb. Ugyanez érvényes az egyébként szélesebb körben ismert jogok konkrét alkalmazási formáival kapcsolatban (például, mikor és mit kell/lehet írásban/szóban kérvényezni).
Itt kiemelnénk elsősorban a hivatali anyanyelvhasználatot, melyet írásos formában a magyarságnak csupán elenyésző töredéke használ ki, habár szóban a legtöbben (főként többségi magyar közegben) bátran alkalmazzák – a magyar nyelv másodrendű (a hivatalos szlovák nyelvnek alárendelt) szerepéből származó általánosan elterjedt berögződések okán. Az ezzel kapcsolatos szélesebb körű ismeretek hiányára utal az adott tárgyban kérdésünkre adott válaszok megoszlása is.
Mindez egyúttal arra is rámutat, hogy a tömegtájékoztatási eszközök útján nem feltétlenül biztosítható a lakosság legszélesebb rétegeinek kellő szintű felvilágosítása, mely a tárgyban forgó jogok alkalmazásának gyakoriságát a lehető legmagasabbra emelné. Mindenképpen mérlegelendő, hogy a kisebbségi jogoknak a társadalomismereti tanórák keretein belül nagyobb teret szenteljenek.
A kutatás másik fő célja volt felmérni azt, hogy mennyire fontos mai felvidéki 16-17 éves korosztály számára a kisebbségi jogok gyakorlása. A kutatásban részt vevő fiatalok nagyjából három csoportra oszthatók. A felmérésben részt vevők körülbelül 45%-a tartja fontosnak e jogokat és igyekszik is azokat minél teljesebben kihasználni. Egy másik, kb. a válaszadók 30 %-át kitevő csoport ugyan fontosnak tartja a kisebbségi jogokat vagy azok nagy részét, de némely jogok esetében a körülményektől függően mérlegelne a kihasználásukkal kapcsolatban.
Van azonban egy, az érintettek kb. 1/5-ét kitevő csoport is, akiknek sajnos a téma semmit sem mond, illetve számukra a kisebbségi jogok vagy alacsony jelentőséggel bírnak, vagy bizonyos okoknál fogva nem tájékozódnak róluk, illetve nem tervezik, hogy élni fognak velük.
A felmérésben részt vevő fiatalok a legfontosabbnak nem meglepő módon azokat a kisebbségi jogokat tartják, amelyek meglétével a tisztában vannak és a hétköznapi élet során leggyakrabban alkalmaznak, illetve a személyes identitáshoz kapcsolódnak.
Így a fontossági sorrend elején találhatóak meg az anyanyelv egyéni használatához fűződő jog, az anyanyelvi oktatás, a magyar névhasználat. A helyiségek magyar nyelvű megjelölését, habár a válaszadók nagyrészt tisztában voltak e jog meglétével, sokkal kevésbé tartják fontosnak (annak szimbolikus jelentősége számukra nem domborodik ki eléggé), s azt még a sokak által kevésbé ismert írásos anyanyelvi hivatali érintkezéshez fűződő jog is megelőzi.
A felmérés egyes részcéljainak kiértékelése rámutat a nemzettudatos oktatói-nevelői munka, illetve közösségi szellem meglétének vagy hiányának szerepére.
Javaslatok
A kisebbségi jogok társadalomban betöltött szerepe hangsúlyozásának, illetve a hátterükkel és jelentőségükkel kapcsolatos ismeretek elmélyítésének a közművelődési és oktatási intézményekben, valamint a civil szférában is a megfelelő szinten és formában kell megjelennie.
A felmérés eredményeiből is leszűrhető, hogy a jelenlegi viszonyok közt, míg a magyar nyelv törvényből fakadó, a felvidéki magyar élettérben is érvényesülő másodrangú szerepe fennáll, a magyar közösség további lemorzsolódásának feltételei is adottak lesznek.
E hatás tompítása érdekében további ismeretterjesztő, tájékoztató és oktatói-nevelői munka, tevékenység szükséges, kisebbségi jogi témában megvalósított kampányok és egyéb rendezvények valamint projektek formájában.
