Sokan azt gondolják, napjainkban szinte nincs is olyan játék, amit pénzért ne lehetne megvásárolni. Nagyanyáink meséléséből azonban tudjuk, hogy a magunk készítette játéknak nincs ára, azt nem lehet megfizetni. Bezzeg az ő idejükben alig vettek üzletben babát, lovacskát, labdát. Aki ilyet akart, az maradék rongyból varrta meg, fából faragta ki, s a hulladékból lett kedves játék.
Ezt a régi hagyományt elevenítették fel a tanulók a Gyertek, gyertek, játsszunk együtt vár a deszka, dobogó – Rázzuk a rongyot! címet viselő pályázati-projektnapon.
A fő feladat az volt, hogy mindenféle hulladékból bábok készüljenek, s egy-egy rövid produkció is megszülethessen a nap végén.
Ezt a pályázatot a Szitakötő folyóirat írta ki, alkotásra buzdítva mindenkit.
Az Ógyallai Speciális Alapiskola és a Feszty Árpád Alapiskola tanulói közösen láttak neki a munkának. Ráhangolódásként a rövid megnyitó után közösen megtekintették a Hajnali gondolatok című bábjátékot, mely 2015-ben sikeresen szerepelt a Duna Menti Tavaszon, majd egy verses kifestő találta meg a színeit. A kezdeti merevség egyre inkább oldódott, itt-ott már felhangzott egy halk kacagás, duruzsolás töltötte meg a termet.
(Fotó: Ógyallai Speciális Alapiskola)
A ráhangolódás után kezdetét vette az igazi alkotómunka. Az asztalokon felhalmozott üres konzervdobozok, a régi zoknik, harisnyák, öreg gombok, zacskók, papírgurigák, rongyok, tömőanyagok kupacát lelkesen túrta a sok gyerek. Mindenki megragadta a már előre kinézett darabokat, s tervezni kezdett. Alakultak a zoknibábok, papírgurigából kreált marionettfigurák, harisnyaszörnyek. Egyik ötletet követte a másik, formálódtak a bábok. Zsibongott a sok gyerkőc, mindenki belefeledkezett a munkába.
A második szakasz során konzervdobozokból és zacskókból alkottak az ügyes kezek. Pár hasznos tanács elhangzása után ismét ötleteltek, terveztek a tanulók, majd belevetették magukat a fúr-farag-ragaszt munkákba.
Ezután csoportokba tömörültek, zenét választottak és mindenkit várt a deszka, dobogó.
Öt csoportban mutatták be pár perces darabjaikat. A szégyenlősebbek hang nélkül táncoltatták a bábokat. Két bátor csoport történetet is rögtönzött.
(Fotó: Ógyallai Speciális Alapiskola)
Az egyikből mindenki megtanulhatta, hogy bátorságpróba során nem szabad csalni, mert akkor a királykisasszony keze másé lesz, hiába adott a rozmár varázsitalt. A másik történetben a dühöngő fősárkány azt próbálta kinyomozni, ki ette meg és miért a krumplilevesét. Jól elnáspángolta az alsárkányokat, de azok semmit nem árultak el a krumplilevesről.
A nap tanulsága fogalmazódott meg:
Egy saját kezűleg készített bábbal minden varázslat gyermekközelivé válik, csak játszani is engedjük, s akkor: „…együtt sír a fabábuval és a végén jót nevet.”
