Tóth Péter Lóránttal a Versvándor zarándokútja egyik állomásán találkoztam. Irodalmi estre szólt a meghívó a szomszéd faluba, s mivel oly régen volt részem ilyesmiben, hát elmentem.
Azt hittem a hagyományos formában, verselőadások szintjén találkozom Radnóti Miklós költészetének, életének mozaikjaival. Ennél jóval többet kaptam egy pedagógustól.
Az előadó egy kunszentmiklósi tanár, aki fekete pólóban lépett a közönség elé, melynek feliratán ez állt: „lélek vagyok, élni szeretnék” – idézet a költőtől.
Az előadót a vendégfogadók tisztelettel művész úrnak szólították, de ő ezt rögtön kikérte magának és kérte „csak tanár úrnak” szólítsák. „Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható” – Kosztolányi idézettel kezdte mondandóját.
S rögtön éreztük, hogy ez nekünk szól, felvidéki magyaroknak.
Majd pár bemutatkozó mondatában utalt Kárpát-medencei verszarándokútjának céljára, Radnóti életútjának egy-egy állomására. S mindebbe beleszőtte a hét folyamán megélt felvidéki élményeit, így a komáromi előadása közbeni hetven perces csendet, vagy hogy elmehetett abba a kis faluba – Andódra – melyből a nagymamáját a háború után kitelepítették.
Előadása, amelyből érződött a költő iránti mélységes tisztelet, valami belülről jövő végtelen egyszerűséggel, de értelemhez szóló tolmácsolással lenyűgözte a közönséget.
Nemcsak a hősiesnek tűnt (nem ez jött le, de ez volt) huszonnégy napos 800 km-es zarándokút ismertetése döbbentette meg a gyermek és felnőtt hallgatót, hanem inkább az az alázat, tisztelet, népe, nemzete iránt, ami szólt minden szavából, az idézetek, versek egyszerű tolmácsolásából.
Annál is inkább ezt éreztük, amikor megtudtuk, hogy ez a fiatal tanárember testnevelés szakos, s ő nem a negyvenöt perces, kicsengetésig tanár, hanem az „Én egész népemet fogom, nem középiskolás fokon tanítani!” elkötelezettség misszionáriusa.
Hát igen, a kunszentmiklósi ifjú tanár a Trianon évfordulón Kárpát-medence száz településére viszi az igét, a gondolatot, a nemzetébresztést diákok és felnőttek közé, léte credóját is megfogalmazta:
másokért is vagyunk a világon, nemcsak önmagunkért.
S mindezt nem előírt oktatási programmal, szöveggel teszi, de életmódjával, magatartásával, és amikor azt kérdeztem tőle, vajon honnan ez az elkötelezettség, csak ennyit mondott: „Volt egy jó magyar tanárom”.
