Ó, boldog éjszaka,
Mely egyedül ismerted azt az órát
Amikor Jézus feltámadt.
Ó, boldog száz fontnyi mirha és aloé olaj,
Drága kenet, te illattal lengted körül
Az agyongyötört testét.
Ó, boldog gyolcsok, és fejfedő kendő,
Melyek szent testét, arcát takartátok,
És feltámadása után némán
Hirdettétek: nincsen itt, mert feltámadott!
Ó, boldog sírbolt, mely befogadtad,
Körülölelted őt,
A világ megváltóját,
Aki első lakód volt pár órára,
S azon a titokzatos hajnalon
Szabadon engedted őt,
Hogy örökre velünk maradjon.
Ó boldog kő, mely eltakartad
A szentet és titkait kíváncsi, hamis tekintetek elől,
S mert elhengerítve utat engedtél neki.
És te kert, mely a gecsemáné vércseppjei
És izzadságcseppjei után,
A golgotai kereszt lélek és test morzsoló
Kínjai után
Enyhületet adtál a Mindenség Urának.
És ti boldog angyalok, kik őriztétek őt,
És helyére is vigyáztatok az üres sírboltban,
Kik ott szolgáltatok neki már a kezdetek kezdetén,
Mikor még meg sem érkezett a földre,
Majd a születés barlangjának istállójában
Dédelgettétek őt.
A mezőn, a pásztoroknak
Ti hirdettétek a legnagyobb jó hírt
E világon: ne féljetek,
Mert nagy örömet hirdetek nektek,
Amely az egész nép öröme lesz.
Üdvözítő született ma nektek,
Aki az úr Krisztus, a Dávid városában.
A földi kezdeteknél és a földi végnél
Ti voltatok a hírnökök.
Ó, boldog éjszaka, mely utat engedtél
Magadon keresztül
A világ megváltójának,
És te, vasárnap hajnal,
Az új teremtés tanúja voltál
S a kozmosztörténelem
Legnagyobb csodáját takartad,
Az értünk halt feltámadottat.
Ó, boldog Józsefek, te, názáreti ács,
És te, arimátiai József,
Boldogok vagytok,
Hogy Isten fia felsíró hangját
És utolsó szavát a kereszten
Hallhattátok.
És boldogok lehettek, Máriák, te,
ki áldott vagy az asszonyok között,
Mária édesanya,
Ki örömkönnyet sírtál azon a titokzatos éjszakán
S te, magdalai Mária,
Ki először tekintettél be az üres sírba,
És síri siratót könnyeztél,
Mert láttad: „elvitték uramat, és nem tudom,
hova tették”.
Ó, boldog szemek, szívek, fülek, életek!
Uram, élő Jézus, te éjszaka jöttél erre a világra,
És éjszaka törted át a halál kőkemény méhét,
Te idegen barlangistállóban érezted bőrödön
Ezt a megváltatlan világot.
És másnak a barlangsírjában pihentél el.
Idegeneké volt a pólya, melybe kicsinyke testedet
Takarta édes, jó anyád,
És idegeneké volt a halotti lepel,
Az illatszer,
Mely kiszenvedett tested körüllengte.
Mégis te úgy léptél be a világba,
És úgy léptél ki a sírból,
Mint aki hazajött és hazamegy övéihez.
Ó, boldogító Krisztus, áldott légy,
Hogy annyi néma tanú és
Angyalok serege,
Női lelkek,
Hű férfiak
Láthattak téged,
Boldog tanúk, boldog lelkek ők,
És a teremtés boldog tárgyai is néma tanúid!
Hazajöttél, velünk maradtál,
Otthonunkká, országunkká lettél,
A te neved és jelenléted
A mindenség meleg fészke minékünk.
Áldott légy győztes áldozat,
Akit legyőzni vélt a hatalom,
És földi néped vezetői.
Te győztesként állsz ma is közöttünk,
S miként Zakariás prófétának
Mondta egykoron az angyal
A mirtuszfák között:
Bejártuk a földet, és az egész föld nyugodt, békés.
Ezt adtad te nekünk, feltámadott,
S ahol te jársz, győztes áldozati bárány,
Ott ma is nyugodt és békés a föld és az ég.
Százezernyi koronavírus áldozat
Koporsója között is
Te vagy a béke és megnyugvás.
Nincs más, csak te,
Kinek első hallható,
Feltámadásos szava ez:
Békesség legyen veled, veletek!
Jelenléted csodája ez,
Kozmikus örömhír,
Szívberagyogó mennyei fény,
Mire csak zengő szóval válaszolhatunk:
Légyen dicsőség mindenek előtt néked,
Ki győztél a halál fölött!
És győzöl a koronavírus fölött.
Légyen dicsőség néked ma és itt,
E különös ünnepen,
Mindig és mindenütt,
Mindörökkön örökké.
Ámen.
