„Kisebb és nagy közösségként is fontos, hogy mi összetartozunk” – mondta Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke, amikor Stószról, Fábry Zoltán sírhantja mellől hozott földet beleszórta Gombaszögön a Felvidék földje időkapszulába.
A stószi remete – ahogyan hívták Fábry Zoltánt – ötven évvel ezelőtt hunyt el. A csehszlovákiai magyar irodalom kiemelkedő írója volt, a felvidéki magyarság egyik oszlopos tagja, a Csemadok örökös elnöke. Ez alkalomból május 31-én Stószon a temetőben rendeztek kegyeleti megemlékezést.
Köteles László, a Csemadok általános alelnöke megemlékező beszédében felidézte, hogy ötven évvel ezelőtt szintén ilyen esős vasárnapon dőlt ki a legszebb stószi fenyő. Kifejtette, hogy Fábry volt a felvidéki magyarság és a közösségi élet mértékadója. Ugyanakkor sürgette szellemi örökségének, munkásságának, erényeinek méltó kezelését.
Fábry élete egyik fő művét a Vádlott megszólal címmel írta. Több írót, költőt ő fedezett fel, és erkölcsi példát mutatott, s példakép lehet ma is. A stószi emlékházában őrzik a tizenkétezer kötetes könyvtárát is.
„A magányosan élt író és közgondolkodó a második világháború után haláláig a (cseh)szlovákiai magyar nemzetrész szellemi vezére volt, de nem a politika, hanem népe tisztelete emelte őt ennek az erkölcsi elismerésnek a magasába. Magam is gyakran láttam: megáll egy-egy autó vagy autóbusz stószi háza előtt, hogy utasai elbeszélgethessenek, nótázhassanak, eszmét cserélhessenek vele” – írta róla egyik korábbi cikkében Batta György. Az emlékházon levő emléktábla előtt és a temetőbeli mellszobránál, a sírján is elhelyezték a koszorúkat.
A megemlékezésen részt vett a területiek mellett a Csemadok országos vezetése is, többek között Bárdos Gyula elnök és Görföl Jenő főtitkár, akik Stószról Gombaszögre siettek, ahol belehelyezték az összegyűjtött földet az időkapszulába.
Orosz Örs és Bárdos Gyula (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
„Jelképesen azt is mondhatjuk, hogy a stószi földdel Fábry Zoltán is itt van ebben a kapszulában. Ő, aki az ismert okok miatt nem nagyon mozdult ki a stószi remeteségéből, életében mégis nyitott volt. Hírt adott rólunk, s ő volt a mérce. Amikor meg kellett szólalni, amikor védeni kellett a közösséget, akkor tette a dolgát. Megtiszteltetés a Csemadok számára, hogy ezt a földet ide elhozhattuk, s köszönöm a Sine Metu társulásnak, hogy az időkapszulába helyezhettük” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Bárdos Gyula.
Gombaszögön az egykori selmecbányai honvédszobor talpazatát építették újjá. Ennek üregébe helyeztek el időkapszulát emléktárgyakkal és Felvidék földjével Trianon 100. évfordulója alkalmából. A talpazatra kerül majd a felvidéki zászló, amelyet június 4-én vonnak fel.
Trianon kapcsán Bárdos Gyula kifejtette, hogy ennek az alkalomnak már nem csak a gyásznapról, hanem az összetartozásunkról is szólni kell, amire a felvidéki magyarságnak nagyon nagy szüksége van.
„Az ilyen jelképes rendezvények, a kegyeleti ünnepségek, az időkapszulák, az emlékhelyek megőrzése mind az összetartozásunkat erősíti. Köszönet mindenkinek, aki a rossz idő ellenére is eljött, s köszönet a sajtónak, a Felvidék.ma-nak is, hogy erről tudósít. Hiszen aki nem tud itt lenni, az lélekben itt van” – fűzte hozzá Bárdos Gyula.
Máté Károly, Szabó Endre, Bárdos Gyula, Orosz Örs (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Az időkapszulát Orosz Örs, Szabó Endre és Máté Károly mellett Bárdos Gyula helyezte el. Mint mondta, ez a kapszula is a folytonosságot jelenti. „Mi most itt vagyunk, s reméljük, hogy az utódaink is itt lesznek. Ide tartozásunkat is kifejeztük az időkapszula elhelyezésével, de az igazi összetartozás az a lelkekben, a szívekben, az emberi kapcsolatokban kell, hogy megtörténjen, s itt még nagyon sok a hiányosság. Azért már látom a pozitív jelét, hogy a trauma és a veszteségek után a jövőt építsük” – szögezte le Bárdos Gyula.
Elmondta, mint a Csemadok és a Magyar Közösség Pártja szintén kaptak meghívót Igor Matovičtól a június 2-i pozsonyi fogadásra, melyen politikusok, művészek, tanárok, tudósok, egyházi képviselők, polgármesterek, vállalkozók, közszemélyiségek és a média képviselői vesznek részt a centenárium alkalmából. A szlovák miniszterelnöknek átadják a Nemzetközösségünk Memorandumát, amelyben konkrét javaslatokat fogalmaztak meg tíz pontban, amelyek biztosíthatják a felvidéki magyarság megmaradását és gyarapodását saját szülőföldjén.
Június 4-én pedig Éberhardon emlékeznek meg Apponyi Albert sírboltjánál, ahol végső nyugalomra helyezték. Szentmisét celebrálnak, a találkozó a járványügyi helyzet miatt még mindig kamarajellegű lesz. De a megemlékezés nemcsak a gyászról fog szólni, hanem az építkezésről is – bizakodik Bárdos Gyula.
