Az első részben arról szóltunk, hogy milyen értesülések alapján írta meg Mikszáth Kálmán a Különös házasság című regényét. Most a dokumentálható valóság következik.
Lássuk, mit hozott nyilvánosságra az említett Vasárnapi Ujság című lap 1904. április 3-án!
Gr. Buttler János tizenkilenc éves volt, mikor apja, gróf Buttler Gábor 1792-ben meghalt. A regényben szereplő Bernáth Zsigmondnak iskolatársa nem lehetett, mert ő 1788-ban született, így közöttük tizenöt évnyi korkülönbség állt fenn. A fiatal gróf még atyja életében báró Eötvös Ignác belső titkos tanácsos házánál a Borsod megyei Sályban ismerkedett meg Katalinnal. A grófkisasszonyt, kinek anyja br. Eötvös Ignác nővére volt, szülei hosszabb időre hagyták br. Eötvös Ignácéknál. Velük ment Egerbe telelni. Ez idő alatt gróf Buttler szorgalmasan látogatta. Eötvösék előtt nem titkolta érzelmeit, hogy a leányt szereti és el akarja venni. Felkérte báró Eötvöst, kísérje el Kassára, ahol Dőry Gáborék laktak, hogy megismerhesse szerelme szüleit és megkérje tőlük leányuk kezét. Szándékát, mint egy későbbi leveléből kiderül, közölte atyjával is, aki eleinte ellenezte.
A fiatalember megkérte a leány kezét, majd 1792. május 31-én megtartotta az eljegyzést és házassági szerződést kötött. E szerződést Pesten írták alá, melyet báró Splényi János, Péchy Gábor hétszemélynök és Bernáth József táblabíró — csupa előkelő, köztiszteletben álló személy —, láttamozott. Ez tehát önmagában is cáfolja azt a mesét, hogy a házasságra erőszakkal került volna sor.
Maga Buttler sürgette a házasság mielőbbi megkötését és erélyesen küzdött azok ellen az akadályok ellen, melyeket terve elébe gördítettek. Hogy miért, szó lesz még róla.
Dőry Gábor télen Kassán, nyáron a Zemplén megyei Girincsen lakott (20 km-re délkeletre Miskolctól). Társadalmi összeköttetéseit a főúri családokkal, rokonaival fenntartotta. Az Andrássyakkal és Majláthokkal, a Sennyey és Eötvös bárókkal, a környék legelőkelőbb családjaival jó egyetértésben élt. Mind az öt leánya előkelő emberhez ment nőül: Katalin, a legidősebbik, gróf Buttlerhez, Erzsébet, a második, nagyszelessényi Kádas István karácsonymezei földbirtokoshoz, Mária sörényházi Neuhold Sándor Győr megyei földbirtokoshoz, Teréz, ki ünnepelt szépség volt, cserneki Markovics Antalhoz, a legfiatalabb leány, Ernesztina férje pedig gróf Pálffy Fidél kancellár volt.
Tehát szó sincs róla, hogy Gábor (János) gróf valamilyen kétes egzisztencia lett volna, mint ahogy Mikszáth állítja.
Ő 1804-ben vagy 1805-ben halt meg. Halálakor a jelentékeny girincsi és kárádi uradalom maradt örököseire. Közhivatalt sohasem vállalt, bár az országgyűlésekre eljárt. Mikszáth hazugsága, hogy mint szolgabíró „jól megszedte magát a nép zsírján.”
Kádas István sárosi táblabíró/Gr. Pálffy Fidél
A vőlegény Erdőtelekről (itt lakott és nem Bozoson) 1792 júliusának második felében meglátogatta Girincsen a menyasszonyát és egyúttal gróf Esterházy Károly egri püspökhöz fordult, hogy engedje el a háromszori kihirdetést. A püspök e kérelmet megtagadta s azt a tanácsot adta a grófnak, hogy tekintve ifjú korát, atyja-anyja nem lévén, éljen gondnokának tanácsával. Buttler ezt jegyezte fel a levélre: „Ezen levél végett bízvást lehet engem kihirdetni.”
Gróf Dőry is közbenjárt ez ügyben a püspöknél s ő is azt a választ kapta tőle az 1792. augusztus 13-án kelt levélben, hogy a fiatal grófot nem lehet ugyan gyámság alatt levőnek tekinteni, mégis illik, hogy ebben az ügyben gondnoka tanácsát kikérje. Ezért a püspök elvárja, hogy házassági szándékát közölje kurátorával s hozzon tőle írást, tanácsosnak és lehetségesnek ítéli-e a házasságot. A püspök, amikor az erdőtelki plébános a házasulandókat először kihirdette, megtiltotta neki a további kihirdetést. Lehet, hogy a gróf ifjú kora s az ellene nővérei által indított örökösödési perek keltettek aggodalmat. A gróf így gondnokához, Fáy Bertalanhoz fordult. Ez a levél is hazugságon kapja Mikszáthot:
„Valamint Gesztelyben már jelentettem, úgy most is kívántam Consiliarius úrnak tudtára adni, hogy oly eltökéllett szándékom Gróf Dőry Katalint elvenni, hogy attól se tanács, se erő, sem adomány, se gazdagság, se szépség el nem vonhat. Consiliarius uram, ez nem hirtelen dolog, majdnem esztendeje, hogy fontolom, s lelkem üdvösségére találom.…mentül nagyobb az ellenkezés, annál nagyobban vonzik a szivem a mátkámhoz”.
(1792. augusztus 16.) Két napra rá, augusztus 18-án már Erdőtelken volt az érsek engedélye, hogy a plébános hirdetheti tovább a mátkapárt. Ő levélben értesítette Buttlert. Így 1792. augusztus 20-án a nagymise alkalmával Girincsen megtartották a lakodalmat.
Az esküvő után a házaspár boldog egyetértésben élt két évig. 1794 nyarának egy részét a ránki fürdőben töltötték s úgy látszik, itt történt az összekoccanás. Mi adott rá okot, nehéz megállapítani, de valószínűleg a féltékenység, mert mint Katalin néhány leveléből kiderül, a gróf fölötte féltékeny természetű volt, viszont maga is adott okot a féltékenységre nejének. A grófné maga váltig hangoztatja fennmaradt leveleiben ártatlanságát.
Katalin a pénzzel bánni, takarékoskodni nem tudott, míg János nagyon takarékos volt s ez is szolgáltathatott okot a nézeteltérésre. Az asszony ezután hol Eperjesen lakott rokonainál, hol pedig Girincsen a szüleinél tartózkodott.
A férje ellen pert indított tartásdíj ügyében s meg is ítéltek neki évi 1800, később 2500, végül pedig 5000 forintot (1794, 1803, 1818).
De úgy tűnik, ez egy se veled, se nélküled kapcsolat volt.
Ugyanis a gróf többször tett kísérletet a kibékülésre. 1796. augusztus 22-én így írt németül nejének:
„Ha házasságunk első éveire emlékezem, véres könnyek omlanak arcomra, mely téged tisztelni és becsülni, minden talán akaratod ellenére tanúsított bántalmad dacára mindig kész, mert a szerelem, melyet neked esküdtem, még nem vált hamuvá, ámbár te talán azt hiszed, hogy nem szeretlek már. Oh nő, mennyire elszomorít ez a gondolat! Hamis esküt Istenemre nem tettem s el fog még jönni az idő, midőn egykor a te szíved is, az enyém is a megelégedettség karjaiban fog pihenni. (…) Talán elvesztettelek, de bizonyosan szeretlek s vagyok férjed Buttler János.”
gr. Buttler Jánosné gr. Dőry Katalin
Ezután a gróf sürgette nejét, hogy térjen vissza hozzá s hét éven át tartó különélés után a grófné hajlott a szavára. 1801-től harmadfél évig éltek együtt Párdányban. Gr. Klobusitzky Józsefné br. Eötvös Teréz Buttler grófhoz 1801 augusztusában Eperjesről írott leveléből megtudjuk, örömét fejezi ki, hogy mint leveléből értesült, boldogan él a nejével.
Ám az asszony ismételten elhagyta férjét. János a következő levéllel kérlelte nejét:
„Kedves feleségem! Annyi évek elvesztett nyugalmát keresem nálad, nemes nő! Engedd, hogy kérésem jó hangzású legyen fülednek s légy meggyőződve, hogy a nap sohasem fog nekem derülten ragyogni, ha szíved jósága nem tart fenn engem. (…) Ha méltónak találsz szerelmedre, akkor jöjj lecsillapítani ezt a szenvedő szívet s hagyd a múltakat halottaikban pihenni. Ha sértettnek érzed magadat, bocsáss meg nekem; tudom, nem egy ellenségednek megbocsátottál már. Ne tarts engem érdemetlennek bocsánatodra, hiszen a férjed vagyok, a kivel magadat egész életedre lekötelezted. Nem akarod, hogy későbbi éveinket nyugalomban és békében éljük át? Örömmel sietek ama pillanat elé, amely karjaimba fog vezetni téged. (…) Bízom benne, hogy újra láthatlak s maradok mindig szerető férjed és barátod gróf Buttler.”
A grófné erre visszatért férjéhez.
Egy darabig megint helyreállt köztük a harmónia. Erre utalnak azok a gyöngéd hangú levelek, melyeket a gróf 1803-ban írt nejének, mikor az májusban és októberben Girincsen tartózkodott szüleinél. A gróf mindig németül levelezett Katalinnal. Idézzünk az egyikből:
„Kedves Feleségem! Szüleid elhalmoznak jóságukkal, melyet én nem fogok elmulasztani illő hálával viszonozni. Ha áldott állapotban vagy, annak végtelenül örülök. Azt írod, hogy december 1-én Pestre akarsz utazni; én pedig ismételten kérlek, november 20-ikára légy Párdányban. Nem tudom, mit csináljak itt egyedül. Pesti utadat megteheted a nyáron. A ház valahára teljesen kész. Szüleidnek kezeit csókolom, Ajánlom magamat kegyeikbe. Neked pedig maradok szerető férjed: Gróf Buttler. Testvéreidnek üdvözletemet.”
De a végleges törés ezután következett be. Alig két hét múlva, november 2-án már egész más hangon írt: „Ha egészen magadban akarsz élni, okosabb, ha sohasem jössz többé Párdányba. (…) Szivemről és házamról azonban mondj le örökre.” A grófné november 19-én mégis visszatért urához Párdányba, de már nyolc nap múlva végleg különváltak útjaik. Az elhidegüléshez talán hozzájárult az is, hogy a grófné nem ajándékozhatta meg férjét gyermekkel, János pedig mindenáron utódot akart. Ezért akart később mindenáron válni.
Ezután sokáig csak peres ügyekkel foglalkozó leveleket váltottak. A gróf még 1821-ben is kísérletet tett a kibékülésre, de a grófné erre olyan feltételeket szabott, melyeket ő nem akart elfogadni. Hosszú ideig éltek így, egymástól elidegenedve, külön, csak a legszükségesebbekben érintkezve, de törvényesen el nem válva.
Buttler gróf csak 1827-ben, vagyis házasságuk harmincötödik évében indított pert házassága érvénytelenítésére! E per hizlalta nagyra azokat a regényes színezetű mondákat, melyek e szerencsétlen házassághoz fűződnek.
A pert Buttler ugyanis azon a hamis alapon indította meg, hogy ő feleségét sohasem szerette, házasságára apósa kényszerítette. Ezenkívül, a házasságkötéskor a kellő formaságokat nem tartották be, mert ő saját lelkésze által sem elbocsátva, sem kihirdetve nem volt.
Sávoly Sámuel, a gróf ungvári ügyvédje nem kímélte a grófnét és felhasznált minden tisztességtelen ügyvédi furfangot, amit ki lehetett eszelni. Így, mint br. Barkóczy László későbbi székesfehérvári és br. Bémer László későbbi nagyváradi püspökök leveleikben többször említik, tíztől egész száz forintig menő összegekért hamis tanúkat szerzett a grófné ellen. Hogy buzgalmában túlment a tisztesség határán, jelzi Szidon György erdőtelki plébánosnak a tartásdíjért indított harmadik per idején Katalinhoz írt levele, melyben határozottan a gróf meghagyására hivatkozva azt írja, hogy ha a prókátor az érvelés alkalmával valamilyen illetlen vagy sértő kifejezéssel élt, az a gróf tudta és akarata nélkül történt, s azokat az iratokból törölteti.
A regényben Dőry egyik tanúja halálos ágyán bevallja, hogy hamisan tanúskodott Buttlerral szemben. A valóságban pont fordítva történt! Vékony János jobbágy halála előtt sógora, Kertész János és Fekete Mihályné előtt bevallotta, hamisan vallott a grófné ellen, amit megbánt.
Katalin végül 1831. június 30-án megnyerte a pert, mert cáfolta az alaptalan vádat. Esztergom 1833-ban megerősítette az egri szentszék döntését.
Br. Eötvös Ignáczné levele tanúskodott többek között mellette:
„…igaz lélek esmérettel vallom, sőt akár mikor hitemmel is pecsételni kész vagyok, hogy gróf Buttler János a házamnál megismerkedvén… gróf Dőry Katalinnal, abba belé szeretett és igen gyakran házamnál Sályban megjelenvén, nem sokára mind nekem, mind báró Eötvös Ignácz férjemnek kijelentette, hogy említett gróf Dőry Katalint feleségül el akarja venni, erre következvén a tél, és mi Egerben… telelni bemenvén, ott a farsang által, nemcsak igen szorgalmatosan járt légyen házunkhoz, és említett gróf Dőry Katalinhoz, a kit a szülői egynehány hónapokig nálunk, az én és férjemnek gondviselése alá adtak, mindenkor szeretettel teljes indulattal viseltetett, de még farsang vége felé a legrosszabb útba és legalkalmatlanabb időbe az férjemet arra ösztönözte, mivel az atyát és az anyát nem ismeri, Kassára menne el vele, és ott szülőitől leányokat gróf Dőry Katalint nekie házas Társul kérni ki, a mint el is mentek és meg is kérték… kelve Sályban június holnapnak 4-ik napján 1827. báró Szepesi Mária báró Eötvös Ignáczné s. k.”
Hasonló tartalmú bizonyítványt állított ki deákul báró Eötvös Ignác és a házasság előzményeire vonatkozólag nemes Szatmáry Józsefné. A már említett Barkóczy Lászlótól is fennmaradt egy bizonyítvány, mely szerint Fischer egri érsek, mikor Buttler válási szándékáról értesült, így nyilatkozott:
„Ne azt mondja Buttler, hogy őt valaki erőltette a házasságra, hanem inkább, hogy ő Istenben boldogult gróf Esterházy püspököm tanácsa ellenére maga erőltette a házasságot, és emlékeztetheted őt, hogy midőn tisztelt püspököm engem Erdőtelekre hozzá küldött a végre, hogy őt a házasságnak meghalasztására rá birnám, ő sem engem, sem pedig tanácsomat semmibe sem vette; hanem sietve Girincsre szaladt azért is, és szorgalmaztatta itt megesketését.”
Buttler 1835-ben áttért a református hitre. Többnyire Erdőtelken lakott elvonulva a világtól, komor egyedüllétben. Dobóruszkán 1845. május 3-án meghalt. A 71 éves grófné férje halálakor Pesten lakott s így nem is lehetett jelen férje temetésén, az akkori közlekedési viszonyok miatt, melyek lehetetlenné tették, hogy a halálhír időben hozzá eljusson s ő a dobóruszkai temetésre elmenjen. Férjét hét évvel élte túl, 1852 november 8-án halt meg Pesten. Budán temették el az Erzsébet-zárda sírboltjába, anyja mellé.
Ennyit tudhatott meg tehát az olvasó nem sokkal a regény megjelenése után.
De mi vezérelte Mikszáthot? A következő részből kiderül!
Az első rész itt olvasható:
https://felvidek.ma/2020/07/mikszathtol-trianonig-1/
