Kinek neve törvényhozásunk legdicsőbb szakával
elválhatatlanúl össze van kapcsolva,
s fejét a polgári cserkoszorú mellett
az irodalmi borostyán is fedezi.
(Toldy Ferenc, 1860)
A beleházi és ethrekarchai család az évszázadok során több jeles személyiséget adott a hazának. A Csallóközből származó idősebb Bartal György (1785-1865) tekinthető a család újraalapítójának, aki szorgalmával, tudásával és bölcsességével a Magyar Királyság, illetve a Habsburg Birodalom legmagasabb köreinek elismerését vívta ki. Egyszerre ismerte el őt a reformkori magyar elit, miközben az uralkodó is dicséretben részesítette. Utódait ott találjuk a dualizmus korának vezetői között.
Kevésen múlott azonban, hogy a korán félárvává vált gyermek sorsa másképpen alakuljon. Bakai nagybátyja érdeme, hogy a szegénység és a műveletlenség elől menedéket kapott, illetve az al-bakai házban szerető otthonra talált. A későbbi jogtudós annak köszönhette ugyanis kiemelkedően eredményes pályáját, hogy Kultsár Tamás főszolgabíró és felesége jó keresztényként gondoskodtak róla. Saját földi javaikat nem sajnálva, a legjobb iskolákba küldték őt, ezáltal páratlan tudást biztosítottak nevelt fiuknak.
A szülőházból a bakai nevelőszülőkhöz
A családot a karchai ősnemzetségek két ágának, a beleháziaknak és az ethrekarchai Bartaloknak házasság útján, még a XVI. században történt összekapcsolódásából eredeztetik. Ebből adódóan a beleházi és az ethrekarchai előnév használatára is jogosulttá váltak. Bartal Miklós, aki iskolamester volt Füssön, életének harmincötödik évében halt meg. Saját vagyon híján özvegye a kis Györggyel és testvéreivel elhagyta a tanítói lakot, és Bakán felkereste férje nagybátyját, Kultsár Tamás Pozsony vármegyei főszolgabírót. Az édesanya családjuk sanyarú sorsára hivatkozva arra kérte a jómódú rokont, hogy legidősebb fiát, az akkor hétéves (más források szerint nyolc) Györgyöt vegye magához, legyen a nevelője, mert tehetséges gyermek, kár volna műveletlenül maradnia. Kultsár felesége, Bacsák Borbála azonnal megkönyörült rajta, mivel gyermekük amúgy sem volt, rábírta férjét, hogy náluk maradhasson. A házaspár megszerette a tehetséges fiút és gondosan nevelte.
Nevelőapja, Kultsár Tamás kúriája Bakán (Bartal Aurél nyomán, 1937)
A bakai iskolától az Akadémiáig
Baka község tudós papja, az iskolareformer és tanfelügyelő Farkass Mihály 1866-ban megjelent helytörténeti vonatkozású munkájában arról ír, hogy a dicső emlékű beleházi Bartal György királyi tanácsos a gyermekéveit itt töltötte, és a magasabb fokú tudományos képzettségének első vonalait az itteni tanodában nyerte el.
Életrajzából tudjuk, hogy gimnáziumba Pozsonyba és Nagyszombatba járt, majd a bölcsészeti és jogi tanulmányait a Pozsonyi Királyi Jogakadémián végezte. Joggyakorlatát egy dunaszerdahelyi ügyvéd mellett kezdte, de juratusként a budai és a pozsonyi országgyűlésen is jelen volt.
Az ügyvédi vizsgája után a vármegye szolgálatába lépett: először aljegyző és levéltáros, majd főjegyző, később pedig első alispán lett. Nevéhez fűződik a nagyszombati vármegyei kórház létesítése, illetve az egyházkarcsai ősi templom újjáépítése. Munkája elismeréseként Pozsony szabad királyi város díszpolgárrá választotta.
1825-ben a megye első követeként ott volt a pozsonyi országgyűlésen, ahol ékesszólása, tántoríthatatlan hazafisága révén megbecsülésre tett szert. Egykettőre a reformkor híres személyiségei közé került, az alsótábla egyik vezérszónokává vált.
Az ország nádora, József főherceg is felfigyelt tehetségére, majd ítélőmesterévé tette. A vármegyét csak azután hagyta el, hogy az uralkodó, I. Ferenc udvari tanácsosává nevezte ki. Mint referendáriust ott találjuk a reformkor országgyűlésein, és neve ellenjegyzésével hirdették ki az első magyar nyelvű törvényeket.
Országos érdemei elismeréseként Pozsony, Győr és további vármegyék táblabírájuknak választották. V. Ferdinánd királlyá koronázásakor aranysarkantyús vitézzé avatták.
Jogtörténeti művének megírásáért az uralkodó gyémántgyűrűvel ajándékozta meg. 1848-ban az újonnan alakult magyar királyi külügyminisztérium államtanácsosi és osztályfőnöki székébe ült.
Helyet kapott a Magyar Tudományos Akadémia létrehozásáért felelős, tudósokból összeállított alapító bizottságban, majd az ünnepélyes megalakulás után az igazgatótanácsban. Tudományos érdemeinek köszönhetően került az Akadémia tagjai közé, miközben a másodelnöki tisztségre is felterjesztették. A szépirodalom művelése céljából életre hívott Kisfaludy Társaság is számíthatott rá.
Megkapta a Mária Terézia magyar királynő által alapított Szent István Rend keresztjét, valamint a rend kincstárnoka lett. Ezzel lehetősége nyílt a rangemelésre, ő azonban az ősi nemességet többre tartotta az új báróságnál, illetve vagyonát is kevésnek gondolta ahhoz, hogy a főnemesek sorába lépjen.
Bartal György, mint a Szent István Rend kincstárnoka (Bartal Aurél nyomán, 1937)
A bakai Kultsárok örököse, a Bartal birtok gyarapítója
Nevelőszülei halála után a bakai birtokkal együtt jelentős pénzösszeget örökölt, amely a későbbi tekintélyes Bartal-vagyon alapját képezte. Érdemeiért cserébe V. Ferdinánd királytól adományként megkapta Fadd és Hencse kincstári birtokokat. Mint a Magyar Kancellária osztályfőnöke Bécsben lakott, ám nyári laknak Damazérkarcsán kastélyt építtetett. Az évek során Bakán, Nádasdon és a Karcsákon további birtokrészeket vásárolt. Ezzel már a 9000 holdat is elérte a Bartal-birtok nagysága, szerte a Magyar Királyság területén.
Vámbéry Ármin és Bartal György találkozása
A híres utazó és keletkutató Küzdelmeim című kötetében írja, hogy dunaszerdahelyi kisdiák korában ismerte meg az öregurat, az első nevezetes keresztény embert, akivel az életútja során összetalálkozott. Ehhez az alkalomhoz fűződött az ő első sikerének emléke is. Osztályuk éppen akkor vizsgázott, amikor iskolájuknak az aranysarkantyús vitéz, híres jogtudós és történetíró Bartal György volt a vendége. Tanítója felhívására a tízéves fiúnak a nagyúri látogató előtt kellett számot adnia tudásáról.
„Ez előkelő vendég nagyon meg volt velem elégedve. Megczirógatta arczom és egy ezüst huszast csúsztatott kezembe, ráadásul adva még ezt a biztatást: Csak tanulj fiam!”
A messze földön híres magyar eredetkutató visszaemlékezése szerint szorgalmának ez a bátorító szó volt az első jutalma, észbeli képességének pedig ez az ezüst az első anyagi eredménye.
„Én áldott magyar nemzetem”
Bécsből történt távozása után Pozsonyban és Damazérkarcsán élt. A birtok ügyeinek intézésén túl a tudományokhoz fordult, és rengeteget időzött gondosan összeválogatott könyvtárában. 1865-ben, életének nyolcvanegyedik évében, végelgyengülésben hunyt el. Utolsó fohászainak egyike – „Én áldott magyar nemzetem” – is hűen tükrözi a nemzet felemelkedésének szentelt hivatástudatát. Az etrekarcsai családi sírboltban helyezték örök nyugalomra, a következő sírfelirattal: „Beleházi Bartal György – A család újra alapítója – alispán, követ, referendárius, jogtörténész. – 1785-1865 – Emlékét kegyelettel őrzik hálás utódai.”
A Bartal család
Idősebb Bartal György első felesége Benefai Bacsák Josefa, a második pedig annak húga, Bacsák Vincentia volt. Gyermekei, János, György, Mária és Pál neveltetésére mindig nagy gondot fordított. Nevelőszülei iránti tisztelete jeléül őket kérte fel keresztszülőknek.
A damazérkarcsai birtokot a legkisebb fiú, Pál örökölte. János több országgyűlésen Pozsony megyei képviselő volt, az összes többi csallóközi vagyon örököse. Az ő fia, Bartal Kálmán ügyvéd lett a bakai rész tulajdonosa.
Ifjabb Bartal György Tolna vármegyét képviselte az országgyűlésen. A forradalom és a szabadságharc idején az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja, majd Kossuth Lajos kormányzóságakor Debrecenben tartózkodott a forradalmi kormánnyal. A világosi fegyverletételt követően őt is elfogták, felségárulás vádjával eljárás indult ellene. Édesapja közbenjárására felmentették a vádak alól, és két hónapig tartó fogság után visszanyerte a szabadságát. Politikai pályája a kiegyezés után újra felfelé ívelt. 1874-ben földművelési, ipar- és kereskedelmi miniszterré nevezték ki.
A damazéri kastély a 19. század első felében (Bartal Aurél nyomán, 1937)
Bartal a nemzeti érzésről
Beleházi és ethrekarchai Bartal Györgynek, a csallóközi Bakáról útra kelt híres tudósnak és közéleti személyiségnek a nemzeti érzésről vallott nézete így szól minden magyarhoz:
„Az Ősök emléke iránt való tisztelet
méltán egyik főbb részét teszi a nemzeti érzésnek…”
Felhasznált irodalom:
Bartal Aurél: A Beleházi és Ethrekarchai Bartal család. Kertész József Könyvnyomdája, Karcag, 1937; Vámbéry Ármin: Küzdelmeim. Franklin-társulat, Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda, 1905. /mek.oszk.hu/; Farkass Mihály: A bakai plebánia története. In ThDr. Karaffa János – Darnai Zsolt: A bakai plébánia története, Glória Kiadó, Nádszeg, 2004.
