Aki ezekben a napokban látogat el Selmecbányára, azt tapasztalja, hogy a város iránt nem csökkent az érdeklődés. Talán annyira sok turista nincs, mint az előző évek hasonló időszakában, de hallunk bőven magyar szót, németet és angolt is.
Selmecbánya tehát mit sem vesztett vonzerejéből, igaz a műemlékek mellett számos érdekes programot is kínál felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt.
A Selmeci hegység egyik völgyében elterülő település mára már csak közel 11 ezer lakost számlál, de fénykorában, a 18. században 40 000 ember is lakta.
Akkor Magyarország harmadik legnépesebb városa volt Pozsony és Debrecen után. És gazdag… Gazdagságát pedig arany- és ezüstbányáinak, általában a bányászatnak köszönhette.
A reliefen a két gyík (fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
A legenda szerint a bányákhoz, azaz az arany- és ezüst lelőhelyekhez az Óhegy lábához két gyík vezette a Sebenitz nevű pásztort. A város történetét megörökítő nagy méretű reliefen is ezért örökítettek meg két gyíkot szájukban aranyrögökkel.
A reliefen megörökítették a település legjelentősebb történelmi momentumait és a helyhez kötődő jeles személyiségeket is, ott látható Petőfi, Mária Terézia, Hell Miksa és a híres selmeci professzorok portréi.
Itt alkalmaztak először puskaport a kitermelésben, itt jött létre 1770-ben a világ első bányászati akadémiája, itt írták a híres bányászhimnuszt, amely Magyarország bányászai között ugyancsak közkedveltté vált, itt volt a híres-neves Evangélikus Líceum, ahol Petőfi Sándor, Mikszáth Kálmán, Sajó Sándor, Ipolyi Arnold tanult, és hogy a szlovák irodalmat se hagyjuk ki, szintén itt tanult Andrej Sládkovič és lobbant szerelemre Marína Pišlová iránt, ebből az érzelemből született a világ leghosszabb szerelmes költeménye, a Marína.
A reliefen a város személyiségei (fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
Az utóbbi évtizedekben a belváros számos épületét felújították, de azért lenne még itt teendő.
A műemlékvédelmi városközpontot és a felbecsülhetetlen értékű ipartörténeti emlékeket nem véletlenül nyilvánította az UNESCO a világörökség részévé.
A városnézés nem olyan egyszerű Selmecbányán, de érdemes vállalni a bejárást. Az utcák ugyanis hegynek fel, majd le vezetnek. Valaha állították, hogy itt a házak kéménye mellé ki lehet kötni a kecskét, mert ahol a ház elölről kétemeletes, a fenti utcából a padlásra be lehet sétálni. Így igaz ez még ma is. Ám hogy érdemes bejárni a meredek utcákat, arról bárki meggyőződhet.
A Szentháromság szobor (fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
A Szentháromság téren gyönyörű szoborcsoport dominál, amelyet a pestisjárvány elvonulásának emlékére emeltek.
A tér valamennyi épülete figyelmet érdemel, a Nagyboldogasszony templom mellett az egykori gazdag patríciusok lakóházai, ma galériák, turistaközpont, apró kávéházak színterei.
Az egyik patrícius ház (fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
A Hellenbach-házban, ahol egykor a bányabíróság székelt ma ásványtani kiállítást láthatunk és egyedülálló élményként akár egy bányatárót is szemügyre vehetünk. Ugyanis 75 méteren begyalogolhatunk a Mihály aknába, ahol megtapasztalhatjuk a bányák jellegzetes világát.
Ez a ház azonban arról is nevezetes, hogy egykori tulajdonosa volt II. Rákóczi Ferenc orvosa.
Az evangélikus templom, a Szent Katalin-templom, a híres selmecbányai Betlehem 800 faragott alakjával mind-mind érdemes az alapos szemlélődésre.
Külön érdekesség a Városháza, amelynek különlegességét a toronyóra adja, amelynek mutatóit fordítva szerelték fel, a kismutató a perceket, a nagymutató az órákat jelzi. A legenda szerint így bosszulták meg az okos selmeciek azokat a fukar, városon átutazó kereskedőket, akik nem voltak hajlandók hozzájárulni a torony építési költségeihez. Ha nem fizettek, ne is tudják leolvasni az időt!
A Szerelembank (fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
Egyedülálló hely lett mára Andrej Sládkovič Marínájának lakóháza, itt rendezték be a világ első Szerelembankját, ahol belépti díj ellenében egy órát bolyonghatunk a költő verséből vett idézetek között, küldhetünk üzenetet a Szerelempostán keresztül, szóval itt minden a szerelemről szól.
Petőfi emléktáblája és koszorúk a Líceum bejáratánál (fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
A Líceum méltóságteljes épülete előtt nem lehet meghatódottság nélkül elmenni.
Bár Petőfi Sándor nem sokáig koptatta padjait, de az épületen elhelyezett márványtábla híven őrzi emlékét. A bejáratnál és az egyik ablakban számos koszorú, nemzetiszínű szalagokkal hirdeti, hogy az idelátogató anyaországiak számon tartják a költő itteni tartózkodását.
És azt is meg kell jegyezni, hogy a koszorúk és szalagok sértetlenek. Azt is el kell ismerni, hogy a városban példamutatóan sok magyar feliratot, magyar nyelvű emléktáblát és magyar nyelvű tájékoztatót találunk.
Az Óvár (fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
Az Óvárba bár szintén meredeken vezet fel az út, a kilátás és a gazdag anyag megéri a fáradozást.
A vár udvarán régi temetői vaskereszteket is láthatunk, több magyar, néhány német névvel és egy 48-as szabadságharcos szobrát, amelyet 2002-ben a 110 évvel azelőtt Selmecbányán alapított Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület választmányi tagjainak adományából újítottak fel.
A 48-as szabadságharcos szobra (fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
A várban helytörténeti emlékek, a Bányászati Akadémiára vonatkozó anyagok és gazdag pipagyűjtemény is látható, hiszen egykor messze földön híres volt a selmeci pipa.
Nem különben érdekes az Újvár is, amelyet a török elleni harcok védelmében emeltek, és gyűjteményében több korabeli fegyvert őriznek. A Klopacska a város emblematikus épülete, ma ugyan teázó van benne, de valamikor a bányászokat innen szólították műszakra. Ugyancsak jó túra feljutni a Botanikus kertbe és az egykori Bányászati Akadémia épületéhez. Itt akár meg is pihenhetünk a terebélyes fák és pompás növények árnyékában.
A várost valaha vaskos városfal védte, és városkapukon léptek be a lakók és látogatók. Mára a Piargi- vagy Hegybányai-kapu maradt meg, amelyen át a régi temető elé érünk. A temetőben ott az egykori professzorok sírjai, síremlékei, magyar feliratokkal, az újabb sírokon azonban már csak szlovák feliratokat olvasunk.
Az Újvár (fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
Nem hagyható ki a selmecbányai látogatásból a világhírű Kálvária és a szabadtéri Bányászati Múzeum sem, ahol bányagépeket, régi berendezéseket láthatnak a védőruhába bújt érdeklődők.
A városra elég időt kell szentelni, mert a felsoroltakon kívül még rengeteg látnivalót tartogat. És jó visszatérni is. Ez a város a múltjából él, a természet adta csodás kincsekből, a lakói szorgalmából, tudásából nyert gazdag örökségből.
Sokan állítják, hogy ez Felvidék legszebb városkája, nincsenek messze az igazságtól. Ha a városok között szépségversenyt rendeznének, jó eséllyel pályázhatna a dobogó legfelső fokára.
Sírok (fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
