Szent István-nap előestéjén dr. B. Kovács István néprajzkutató, régész és gömörológus A magyar-hun rokonságról – hősepikánk tükrében című, könyvbemutatóval egybekötött előadására került sor az utóbbi években felújított kassai Magyar Református Központban, mely a Miklós-börtönnel szemben áll.
Az előadásra éppen abban az időszakban került sor, amikor őstörténetünk átértékelése folyik. Ezt az előadó is hangsúlyozta előadásában. Ez a folyamat még évtizedekig eltarthat, míg egy letisztultabb kép veheti át a korábbi – mint mára kiderült –, tarthatatlan elképzeléseket. Generációváltásra van szükség, magyarázta B. Kovács, hisz emberileg érhető, hogy senki sem fog kiállni és bevallani, hogy egy életen át téveszméket hirdetett és ezekből építette fel karrierjét, így szerzett tudományos fokozatot, söpört be díjakat.
Ehhez a témakörhöz számos tudományágnak kell hozzászólnia. A történet- és földrajztudományon, régészeten, nyelvészeten, ember- és állattanon, művészettörténeten, irodalomtörténeten, népzenén és néprajzon kívül ma már a genetika is komoly eredményeket tud felmutatni. Ezeket mind összhangba kell hozni. Szerencsénkre ma már ezeket a kutatásokat nem torzítják politikai elvárások. Társadalmunkat ezek a kérdések mindig érdekelték, ami az előadás résztvevőinek számán is megmutatkozott. Az előadó könyvei is elfogytak.
Duncsák Mária (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Duncsák Mária, a Csemadok Kassai Választmányának alelnöke bevezetőjében utalt a kialakult helyzetre.
A 18. század végéig általánosan elfogadott volt a magyar–hun rokonság, de azután helyébe lépett a finnugor elmélet, mely összekeverte a genetikai rokonságot a nyelvi rokonsággal.
Pedig Arany János is hitt benne, hiszen műveiben feldolgozta ezt a mondakört.
B. Kovács István emlékeztetett, a magyar államot már Álmos idejében megszervezték, Szent István tette azt kereszténnyé. Majd bevezetésképpen néhai tanárát, László Gyulát idézte: „Kérem tehát, hogy nyílt szívvel és értelemmel hallgassák és ítéljék meg, amit elmondok. Alig többek ezek egy régész vívódásainál, aki nem áll meg a lelet formáinál, hanem a bennük rejlő életet szeretné látni. Igen szeretne tisztán látni, de – lehet, hogy a saját hibájából – ezt a tiszta tájékozódást nem mindig találta meg a begyökerezett és éppen azért tényként számon tartott tanításokban.”
Az eurázsiai sztyeppe
Az előadó újszerű megközelítését életének egyik kiemelten nagy adománya tette lehetővé. A rimaszécsi Busa Viktor (1942-2009) révén maradt meg ez a hősepika, mely kiindulópontja az újszerű megközelítésnek. Egy cigány származású gömöri fiatalember őrizte meg számunkra elveszettnek hitt hősepikánkat nem verses formában, hanem prózában.
A hősepika a többi alkotáshoz úgy viszonyul, mint az orgona a többi hangszerhez. A mese mindig egy generációs történet, a hősepika nem. De akad más eltérés is. Így ennek a kincsnek a bemutatásával kellett előadásának első részében foglalkoznia.
Ez az öt történet annyira különbözik a meséktől, hogy azok sorába nem illeszthető. A meséket katalogizálták, de ezek a történetek szétfeszítik a kereteket.
A középső világ a Főd-Világ, mely két részből áll. Az Innenső, nyugati része, a „jók” világa, ennek része Bő-Magyarország, mely Busa számára a Rima és Sajó folyót jelenti dombjaival. Ezt a saját ismeretei szerint írja le. Itt található a Roppantott Város (azaz Roppant Nagy Város), mely a főhős, az Innenső-Fél-Világ-Vitéz otthona. A Keleti rész, a Túlsó-Világ a„rosszaké”. Ennek határán túl vannak a „külső országok”.
1. kép
Az alsó és felső világot istenpárok uralják. Az Ég-Világban (Napország, Tündérország) él Világ-Nap-Vitéz (Világ-Napóleon-Vitéz), vagyis a Napkirály és felesége Világ-Szép-Rózsája (Világ-Szép-Asszonya). Nevelt lányuk Világ-Szépsége, akinek valódi apja Atyánk-Teremtő-Jó-Isten, azaz a sztyeppei népek Tengrije. Az alvilágban él Világi-Födreg (Világ-Subája) boszorkány feleségével. Fiuk, Túlsó-Fél-Világ-Vitéz, a keleti részben lakik. A két vitéz küzd Világ-Szépsége kezéért.
A hősepika eseménytörténete a következőképpen foglalható össze. A főhős a Bő-Magyarországon élő öreg és szegény cigány házaspár gyermekeként, csodás körülmények között, esetenként ikerpár tagjaként születik. Ez csak természetes, hiszen a mesélő is cigány. A főhős apja révén isteni származású és az istenek védelme alatt áll. A főhős táltos, aki rögtön tud beszélni, s nincs szüksége ételre-italra. Azért is kilóg a mesék közül ez a történet, mert mesekincsünkben a táltos soha sem szerepel emberként, csak lóként! Csodás körülmények között megkeresztelik, majd a rejtezés (révülés) során elnyeri a szükséges képességeket és készségeket. Az istenektől lovat és kardot kap. Világjárása során eljut mind a három szakrális világrétegbe. Keresztszülei és más segítők révén legyőzi legnagyobb ellenfelét, a Túlsó Fél-Világ-Vitézét, s így elnyeri az Egész-Világi-Vitéz címet, s vele együtt Világ-Szépsége kezét. Ez a feltétele a frigynek. Tehát happy enddel ér véget a történet.
2. kép
A lovas nomád népek az eurázsiai sztyeppén vonultak keletről nyugatra. Szarmaták, szkíták, türkök, hunok, avarok nem tűntek a semmibe. A sztyeppei hagyományok átöröklődtek. Ha arra a korra gondolunk, meg kell feledkeznünk a mai fogalmakról, mint például a nemzet. Az államalakulatok keletkeztek és megszűntek, de a népesség maradt. Bármilyen nyelven beszéltek, kultúrájuk közös volt és ezt egymástól átvették. Ez a mi örökségünk is.
A gömöri hősepika burját–mongol párhuzama nem azt jelenti, hogy közvetlen kapcsolat állna fenn a kettő között – hangsúlyozta az előadó. Sok ezer kilométernyi távolság és az időbeli táv bár nem tűnik olyan nagynak, hiszen a burját–mongol Irenszejt 1905-ben gyűjtötték, ám az sokkal jobban megőrizte archaikus vonásait. De közös gyökerekből táplálkozik, ebben az esetben az iráni hagyományból.
A hun őshazát Ordosz (Északkelet-Kína) területére teszik. Arról, hogy milyen nyelven beszéltek, fogalmunk sincs. 375-ben a hunok megjelennek a Kárpát-medencében. Vita tárgya, hogy ezek a hunok azonosak-e az ázsiaiakkal. Ez valószínű, de nem bizonyos. Viszont csak Ordoszban találhatók olyan övcsatok, amilyenekkel a magyar anyagban is találkozunk.
3. kép
Két lovat látunk és két alak birkózását/küzdelmét (1. kép). Felettük madár lebeg (sas, pacsirta). Ez a Világ-Szépség megjelenési formája. A két félvilági vitéz küzdelmét látjuk a világfa tövében, a kultikus helyen, ahol minden fontos esemény zajlik. A győztes nyeri el a Világ-Szépség kezét.
A hősepika megjelenik a nagyszentmiklósi aranyleleten is. B. Kovács szerint a nagyszentmiklósi aranykincs, mely minden jel szerint a késő avar kori kultúrához kapcsolható, 2. számú korsóján a négy jelenet a Gömörben feltárt hősepika ábrázolása.
A korsón (balról jobbra haladva) az Atyánk-Teremtő-Jó-Isten (Tengri) jelenik meg Világ-Szépségével (2. kép). A magyar hősepikában az istenek ugyanis rendszerint madáralakot öltenek. A következő korong az egyik vadászó fejedelmet (Túlsó-Fél-Világ-Vitéz) ábrázolja (3. kép). Azután következik az állatjelenet képe. Ez a két hős párviadala állatalakban (4. kép). A táltosok gyakorta állattá változva küzdenek. (A magyar hitvilágban ló, vagy bika formájában.) Ezt a következő jelenet is alátámasztja, amelyen a győztes fejedelem a legyőzött üstökét tartja (5. kép). Ez a két személy a hősepika Innenső- (a győztes) és a Túlsó-Félvilág-Vitéze (a vesztes). A győztes nem öli meg ellenfelét, hanem a szolgájává teszi. A világosság vitéze mindig lándzsával harcol, a sötétségé íjjal. A háttérben tehát a dualista világszemlélet mutatkozik meg, ahol állandó harc folyik a Jó és Gonosz között. Ez az iráni hagyomány. Ezt vallja a manicheizmus is.
4. kép
Amikor Szent István a nyugati kereszténységet veszi fel, akkor nem tűzzel-vassal terjeszti az új hitet, mert az kontraproduktív lenne, hanem a kereszténység igényei szerint átalakítja a hagyományvilágot, hogy mondandója megfeleljen az új követelményrendszernek és emészthetőbb legyen az emberek számára.
Ez mutatkozik meg a Szent László-legendában, melyek templomi ábrázolásban az egész egykori magyar nyelvterületen megtalálhatók, Gömörben, a Szepességben, de Kassán is.
A 14. században még él és virágzik a magyar hősepika. Szent László harca a kun vitézzel az Innenső- és Túlsó-Félvilág-Vitéz viadala, de átértelmezve a kereszténység és pogányság közötti harcot mutatja be. Világ-Szépéből a váradi püspök leánya lesz, aki aktívan vesz részt a küzdelemben. A hősepikában – ahogy említettük – a vesztes félt nem ölik meg, viszont a legendában a lány a kun Achilles-inába vág. Ha az állatot mozgásképtelenné kívánták tenni, akkor ugyanez művelték. A nép így megértette a lényeget. Végül a fejét veszi.
5. kép
Ismertetésünkben természetesen nem térhettünk ki az érdekfeszítő előadás minden mozzanatára, melyek B. Kovács következtetéseit alátámasztják. Csupán fel kívántuk hívni a figyelmet egy új kutatási eredményre, melyet a szerző két kötetben is ismertetett. A helyszínen meg lehetett vásárolni a Világ Vitézë – Magyar hősepika (2016) és A Szent László-legenda szóban és képekben (2017) című műveket.
Az előadás üzenetét úgy foglalhatjuk össze, hogy a hunok rokonaink ugyanúgy, mint a sztyeppei népek, nyelvüktől függetlenül. Attilát Nyugat-Európában ördögnek kiáltották ki. Tehát a mi hagyományunk nem eredeztethető onnan, hanem magunkkal kellett, hogy hozzuk.
Elképzelhető, hogy amikor a hunok megérkeztek a Kárpát-medencébe, a magyar népesség egy részét magukkal ragadhatták (375). Ez történhetett azután később a korai, majd kései avarok esetében is (568-803). Tehát amikor Árpádék megérkeztek, itt magyarul beszélő népességet találhattak. A bolgárok elszlávosodtak, mert ott az eredetileg türk népesség szlávokra telepedett. Ráadásul ízelítőt kaptunk elveszettnek hitt hősepikánkból is.
