Igor Matovič, aki minden bizonnyal a címben olvasható melléknévvel kerül fel az ország történetének nem éppen dicsőséges lapjaira, elhatározta, saját kezébe veszi a dolgokat, s ezen a hétvégén maga is tesztelni fog, méghozzá kísérleti jelleggel abban a magániskolában, ahová a lányai járnak. A Pravda értesülései szerint nem mellesleg az iskola egyik fenntartója annak a cégnek a tulajdonosa, mely az antigénalapú gyorsteszteket az országos teszteléshez szállította… Mondhatnánk, kicsi a világ, hát még benne ez az ország!
Az iskolamegnyitásokkal hasonlóan végtelennek tűnő huzavona zajlik, mint a főügyészválasztás körül, melynek lényege természetesen az, hogy „szegény“ Matovič tehetetlen emberekkel van körülvéve, ő azonban szerencsére annyira rátermett, hogy egymaga megnyitja az iskolákat és ennek érdekében még tesztelni sem rest. Igaz, tesztelni csak egészségügyi végzettséggel lehet, számára azonban ez nem lehet akadály, elképzelhető, hogy időközben orvosi diplomát is szerzett, pontosabban plagizált a korábbi mellé.
Előzőleg megtudhattuk tőle, hogy csalódott az oktatásügyi tárca hozzáállásában, azt várta ugyanis, hogy november 30-án minden nebuló beülhessen az iskolapadokba. Branislav Gröhling (SaS) ugyan már két tervet is benyújtott erre vonatkozóan, ám diáknyelven szólva ezek mindegyike elhasalt a központi járványügyi válságstáb előtt.
Jana Bittó Cigániková (SaS) viszont ezzel kapcsolatban érdekes információt osztott meg a közösségi oldalon: „Gröhling mellett ültem, amikor telefonon hívta őt a kormányfő, s azt mondta neki, hogy annak fejében, hogy megnyithassák az iskolákat, Sulíknak elnézést kell kérnie tőle. Ezt követően Gröhling két iskolanyitási tervét is elutasították, melyeket egyeztetett az önkormányzatokkal és az iskolafenntartókkal, s kapacitási szempontból is megoldhatók lettek volna, ráadásul sem a tanulókat, sem a szülőket nem terrorizálta volna senki feleslegesen. Hogy mindenki biztonságban legyen, iskolai Covid-szemafort és mobiltesztelési tervet dolgozott ki.“
Marek Krajčí (OĽaNO) egészségügyi miniszter viszont azt vágta Gröhling kollégája fejéhez, hogy nem teljesítette a feladatát, azt azonban már nem fejtette ki, miért nem jó Gröhling terve. A Szlovákiai Városok és Falvak Szövetsége és a Szlovákiai Városok Uniója felhívta a figyelmet, hogy amennyiben az iskolamegnyitás feltétele lesz a tesztelés, a döntés elodázásával csak időt veszítenek az előkészítés szempontjából. A válságstáb azonban nem értett egyet az önkéntes alapú próbateszteléssel, így Gröhlingnek december 23-ig új tervet kell kidolgoznia, aminek következtében az alapiskolák felső tagozatosai és a középiskolások feltehetően csak január 8-a után térhetnek vissza az iskolapadokba.
Matovičot állítólag nem győzte meg Gröhling terve, s kijelentette, ő maga fogja tesztelni a tanulókat egy nagyszombati magániskolában, ahová a lányai járnak és a város más iskoláiban is. Amennyiben az antigénalapú tesztelés eredménye negatív lesz, hétfőn mehetnek iskolába a tanulók – jelentette ki.
Mindenhez értő kormányfőnk elmondása szerint két másik emberrel fog tesztelni a közvetlen környezetéből, hogy megmutassa, mindez megoldható. Nos, ez akár amolyan huszáros cselekedet is lehetne, ha nem lenne annyira „matovičosan“ átgondolatlan és hebehurgya.
Nem derült ki ugyanis, hogy ki fogja levenni a törletmintát a pedagógusoktól és a tanulóktól, illetve ki fogja azokat kiértékelni, vagy netán a kormányfőnk ehhez is ért, s ami a lényeg, netán erre is jogosult? Ugyancsak nem derült ki, hogy mi van akkor, ha nem jön el a tesztelésre minden gyermek és szülő, ami azért nagyon valószínű, hacsak ebben az országban már jól bevált módon meg nem zsarolják őket…
Amikor végül mégis hajlandó volt szólni arról, miért is nem volt jó Gröhling terve, annyit mondott, hogy a többi minisztérium együttműködését kérte, azokét, melyek az országos teszteléseken is közreműködtek. „Sehol nem volt feltüntetve, hogy mit csinál az oktatási minisztérium“ – vélekedett Matovič. „Az alapgondolat kezdettől fogva az volt, hogy az iskolák csak a helyiségeket biztosítják, nem köthetnek szerződést például az egészségügyi dolgozókkal, akik a mintát veszik és értékelik“ – közölte.
A másik probléma Matovič szerint azzal a feltétellel van, miszerint elegendő, ha a pedagógusok, a tanulók és a szülők 70 százaléka tesztelteti magát.
Ugyanis a járványügyi szakemberek 70 százalékot javasolnak, viszont az önkéntes tesztelésre a szülők 20-50 százaléka mutat hajlandóságot. Ezért sürgette, hogy a tesztelés legyen kötelező, amihez azonban kormányhatározat szükséges. A kormány azonban abban sem tud meggyezésre jutni, hogy a következő tömeges tesztelés kötelező vagy önkéntes legyen-e.
A kormányfő annak meghatározását is hiányolja az oktatási tárca tervéből, hogy mi lesz azokkal a tanulókkal és szülőkkel, akik elutasítják a tesztelést. Matovič azt a megoldást szorgalmazza, hogy az iskolák készüljenek fel a jelenléti és a távoktatás párhuzamos megvalósítására. Ez annyit jelent, hogy csak a letesztelt gyerekek járnának iskolába, a többiek otthon tanulnának. Hogy ez a párhuzamos oktatás még további komoly terheket ró a pedagógusokra, azzal a kormányfő nem foglalkozik.
Gröhling nem kommentálta terve elutasítását, csupán annyit mondott, hogy bár fogytán a türelme, addig dolgozik a terveken, amíg a diákok visszatérhetnek az iskolába.
S ahogy nem világos, mikor nyithatnak ki teljesen az alap- és középiskolák, annyira nem világos az sem, hogy lesz-e további országos tesztelés vagy teljes lezárás, mindenesetre sokat elárul, hogy jelenleg mintegy kétmillió antigénalapú tesztje van az országnak (s hozzá egy nagyszombati szállítója). A további tesztek beszerzését „büntetésül“ Sulík gazdasági miniszter kapta feladatul, s azt már előre borítékolhatjuk, hogy bármit is tesz, az a kormányfőnek nem fog megfelelni.
Matovič a teljes lezárással kapcsolatban előszeretettel ismételgeti, hogy álljanak ki a közvélemény elé azok a szakemberek, akik szerint a további teszteléseknek önkénteseknek és célzottaknak kell lenniük. Közéjük sorolható a szakemberek konzíliuma is, mely a központi járványügyi válságstáb tanácsadó szerve. Ennek alapján könnyen előfordulhat, hogy az ország lakossága télvíz idején, hóban, fagyban vacogva fog még hosszan kígyózó sorokban várakozni, hogy ismét teszteltesse magát.
A fentiek hiteles kórképét adják annak, hogyan is történnek nálunk a dolgok, miként születnek az oly sok ember életére kiható intézkedések, s milyen kicsinyes, szánalmas játszmák zajlanak a háttérben. Jó lenne, ha az ország sorsáról dönteni hivatottak végre megpróbálnának felnőni a feladathoz és nem viselkednének úgy, mint az óvodások a homokozóban. Bár ez utóbbiak fejlődőképesek, amit a sorsunkkal kényükre-kedvükre játszadozó urakról már nem feltétlenül mondhatunk el.
(Felvidék.ma/Pravda)
