„A főzés művészetét tanulni kell,
míg az enni tudás többnyire
vele születik az emberrel.”
(Dobos C. József, 1883)
A XIX. század második felében Magyarországon alkotott egy nemzetközi mércével is kiemelkedően tehetséges szakácsmester, aki már a saját korában híressé és közkedveltté vált, ám tájainkon a neve mégis keveseknek csenghet ismerősen. Annál inkább emlegetjük és kedveljük remekművét, amely nem hangszerről, hanem alkotójáról kapta az eredeti helyesírás szerinti Dobos-torta nevet. Az uralkodó által is dicsért édességet jó vállalkozói érzékkel és marketinggel rövid időn belül a torták királyává tette.
A tortakirály életét és pályáját különböző nyelvű kiadványokban és szaklapokban publikálták, mégis ritkán találkozni azzal az életrajzi adattal, amely rámutat csallóközi kötődésére.
Dobos C. József élete
1847-ben született Pesten, ahol Jósef Károly Lajos néven anyakönyvezték. Apja Dobos András szakács, édesanyja Gogola Rozália. A mester összes felmenője szakács volt, a dédapja Rákóczi fejedelem szerencsi birtokán dolgozott.
Dobos C. József arcképe (a Pesti Hirlap nyomán, 1924).
A későbbi szakácsmester és gasztronómiai szakíró először apja mellett, majd az Andrássy családnál tanult. A magyar fővárosban 1878-ban nyitotta meg csemegeüzletét, ahol saját készítésű ételeket is árult. A nevét őrző dobostortát 1884-ben alkotta, majd az 1885-ös kiállításon mutatta be. Műve azóta világszerte ismertté vált. Az 1896-os kiállításon saját pavilonnal képviselte vállalkozását. Műveltsége révén közmegbecsülésnek örvendett, és a kor több neves személyisége tartozott a baráti köréhez. Első könyve, az 1881-ben (más források szerint 1883-ban) megjelent Magyar-franczia szakácskönyv a saját műfajában ismert kiadványnak számít. Üzletét 1903-ban (vagy 1906-ban) adta fel. Mivel vagyona nagy részét hadikölcsönbe fektette, ezért utolsó éveit nélkülözések közepette élte. Egykori agyonvendégelt barátai egymás után hagyták magára. Elfeledve halt meg 1924-ben Budapesten. A Farkasréti temető sírjában egyedül nyugszik, nincs mellette sem a felesége, sem a lánya.
A magyar konyha reformere
Amikor a XIX. században a francia konyha világszerte diadalmaskodott, a fiatal Dobos olyat tett, amit csak az igazi tehetségek képesek kivitelezni: elsőként foglalta egységbe a francia konyha elveit a magyar gasztronómiai hagyományokkal. Egyes vélemények szerint az általa életre hívott francia–magyar konyha tíz-húsz év alatt a világ minden táján kedvelt lett. A magyar szakácsmester érdeme, hogy nemzetközi szinten sikeresen képviselte a hazai konyha gazdag értékeit. Szakírói hírnevét szakácskönyve alapozta meg, a kortársai által annyira imádott franciás ételek meghonosításával. Megjelent nála az ételek párolása, a zöldségfélék gazdag használata, újszerű kivitelezéssel, illetve tálalással. A recepteket mindkét nyelven közölte, így mára a roládok, a szószok stb. használt kifejezésekké váltak.
A fentiektől eltérő vélemény kiadványát válogatásnak, illetve átdolgozásnak tartja, egy bajor királyi szakácstól eredeztetve, magyar ételek receptjeivel kiegészítve. Újabb álláspont szerint egy francia szakácskönyv lehetett az alapja. Akár így volt, akár nem, műve időtállónak bizonyult. Amikor a XX. században reprint kiadásban újra megjelentették, példányait napok alatt elkapkodták.
A dobostorta receptje 1909-ből (Az Ujság nyomán)
A sikeres vállalkozó
A Monarchia gazdasági közege igazán kedvezett az olyan kereskedőknek, mint Dobos, aki génjeiben hordozta a szakma minden csínját-bínját. A fővárosban először ő árult orosz kaviárt, szarvasgombát, különböző sajtokat, déli gyümölcsöt stb.
Kezdetben az arisztokrata konyhákat vezető szakács, immáron a magyar konyha reformereként, vállalkozását két csemegekereskedésével lendítette fel.
Folyamatos befektetéseinek eredményeként olyan felszerelések kerültek a birtokába, hogy a korabeli „partiszervize” akár kétszáz személyes vacsorát is vállalhatott terítéssel és ezüst evőeszközökkel. A büfék szállítását magas színvonalon végezte, hiszen felkérései a legmagasabb körökből érkeztek. Például a pesti török konzul mindig nála rendelt, ha estélyt adott, de a főváros sem rendezett bankettet nélküle.
Jó érzékkel vitte piacra a Dobos márka termékeit, pedig azokat nem ő találta fel, illetve feltehetően nem is ő gyártotta le. Egyre keresettebb lett a Dobos fűszer, a Dobos Tündér likőr, a Dobos gyümölcskenyér, a Dobos-féle mell croquett (köhögés elleni cukor), valamint a konzervált zöldség. Külön védjegyet terveztetett (egy kiterjesztett szárnyú sas bárányt tart a karmai között) csemegékre, cukorkákra, befőttekre stb. való bejegyeztetés céljából.
A háziasszonyoknak szánt tortarecept 1924-ből (Est nyomán)
Mindezeken túl egy előkelő vendéglőt üzemeltetett, ahol közismerten borsos árak fogadták a vendégeket. A feljegyzések szerint, amikor Wekerle Sándor, a későbbi miniszterelnök betért megkóstolni a mester új süteményét, a számlára nézve csak ennyit mondott: „Dobos úr árai nem egy szegény pénzügyminiszter pénztárcájához vannak igazítva!” Nála ugyanis egy szelet torta négyszer annyiba került, mint más neves cukrászok legdrágább termékei. Kellemes ízvilágának hála mégis folyamatos volt a kereslet iránta.
A törvényszékileg bejegyzett cége 1899-ből így szerepelt a hivatalos jegyzékben: Dobos C. József, czégb. Dobos József, csemegekeresk., IV, Kecskeméti u. 8. Telefon 53-25. Az országos kiállításon aratott sikere után megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, majd egy évvel később a császári és királyi udvari szállító címet. Több neves társaság tagjává választották, és a legnagyobb adófizetők egyikeként bekerült a főváros képviselő-testületébe.
A híres szakácsmester síremléke a dobostortával
(folytatjuk)
A második részben szó lesz a dobostorta országos és nemzetközi diadalútjáról, megtudhatjuk továbbá, hogy a huszadik század első felében miképpen jelent meg a külpolitikában, valamint fény derül Dobos C. József csallóközi kötődésére. Az egykori Pozsony vármegyei Baka községből származó adatok segítségével, a nagyközönség előtt most először kerül kiegészítésre a híres magyar szakácsmester feleségének életrajza.
–
Felhasznált irodalom:
Magyar életrajzi lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981, III. kötet; Fehér Béla: Dobos József élete és munkássága 1-4. In Magyar Nemzet, 2019. április 13-27.; Vinkó József: A dobostorta története. In Vas Népe, 2013. 05. 25.; Törvényszékileg bejegyzett czégek, 1899.
