(Fotó: deltakn.sk)

Napra pontosan 15 évvel ezelőtt távozott közülünk dr. Szénássy Árpád agrármérnök, történész, író, könyv- és lapkiadó. Bár mindössze 52 esztendő jutott ki neki a földi létből, mégis rendkívül gazdag életművet hagyott örökül, nemcsak a felvidéki, hanem az egyetemes magyarság számára is. Szakmai tevékenysége mellett egész életét átitatta a magyarságért való szüntelen tenni akarás, mely megfelelő szerénységgel párosult.

Szénássy 1953. március 20-án látta meg a napvilágot Komáromban. Nagy múltú családjában szép számmal akadtak olyanok, akik a maguk idejében komoly megbecsülésnek örvendtek, köztük Szénássy Béla, aki budapesti nyomdájával királyi és császári beszállító is volt, valamint nagybátyja, Szénássy Zoltán gimnáziumi tanár, akit Árpád mindig követendő példának tekintett.

Tanulmányait az akkori egyik legnívósabb szakközépiskolában folytatta, a komáromi gépipariban, ahol 1972-ben érettségizett. Ezt követően felsőfokú tanulmányokat folytatott a prágai Mezőgazdasági Egyetemen, itt 1977-ben kapta kézhez agrármérnöki oklevelét. Évekkel később Mosonmagyaróvárott doktorált.

Prágából szülővárosába tért vissza, ahol egészen 1990-ig agrármérnökként tevékenykedett. A rendszerváltás folyamatában tevékenyen részt vett, majd 1990 és 1995 között Komárom város alpolgármesterévé választották.

1995-től kezdődően a Komáromi Nyomda és Kiadó társtulajdonosaként, illetve a KT igazgatójaként fejtette ki gyümölcsöző könyv- és lapkiadói munkásságát, több mint 100 helytörténeti füzet és könyv jelent meg kiadója gondozásában.

Emellett közreműködött olyan kiadványok megjelentetésében, mint „A művelt diákok kiskönyvtára” sorozat, a „Múltunk emlékei” honismereti, műemlékvédelmi és turisztikai magazin, „A Kárpát-medencei kastélykrónika” negyedéves folyóirat, a „Tábortűz” gyereklap, s az egyik ötletgazdája volt a később létrejött Delta komáromi hetilapnak. Tevékenységének 2005-ben bekövetkezett tragikus halála vetett véget.

Szénássy szerteágazó írói munkásságát az 1980-as évek derekén kezdte, előbb mezőgazdasággal kapcsolatos cikkeket publikált, majd folyamatosan áttért a tudomány- és művelődéstörténeti tanulmányokra. Írásait rendszerint az Új Szó, a Szabad Földműves, az Élet és Tudomány, a Magyar Nemzet és a Magyar Építőművészet adta közre. Később könyveket is írt, néhány fontosabb műve: Heténytől Pápáig. Tarczy Lajos életútja (1983), A komáromi hírlapírás 200 éves története 1789–1989 (1994), Az 1848/49-es szabadságharc emlékhelyei (1999), Árpád-kori templomok lexikona I., A Nyitrai kerület (2003), Komárom – a Duna Gibraltárja (Szénássy Zoltánnal) (2006).

A közéletben is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Egyik legfőbb szorgalmazója volt annak, hogy Komáromnak saját egyeteme legyen, ezért 1991-ben ő lett az ezt a folyamatot elősegítő Schola Comaromiensis Alapítvány elnöke.

Közreműködött a Komáromi Városi Napok megszervezésében is. 1994-ben a Magyar Filatéliai Tudományos Társaság tagjává választották, de tagja volt a MABÉOSZ Szlovák és Cseh Szekciójának, sőt, közreműködött lapjának, az „Orbis Pictus” szerkesztésében is.

Munkásságát különböző díjakkal is elismerték, többek között 2000-ben díjat kapott kimagasló honismereti munkájáért, 2004-ben a Magyar Kultúra Lovagjává avatták, 2007-ben pedig a Rákóczi Szövetség posztumusz Esterházy János Emlékplakettet adományozott neki. Bogyarét község díszpolgáraként emléktábla viseli a nevét, a Falvak Kultúrájáért Alapítvány, valamint a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület tagjai az irodalmi jellegű Jókai-díjjal évek óta fejet hajtanak emléke előtt.

Özvegye, Szénássy Mária és lánya, Tímea őrzik emlékét az utókor számára, többek között közreműködtek a 2018-ban Komáromban Szénássy Árpád születésének 65. évfordulója alkalmából megrendezett emlékülés megszervezésében. Gazda István tudománytörténész, a Magyar Tudománytörténeti Intézet igazgatója így vélekedett Szénássy Árpádról: „..életét a magyarság ügye iránti elkötelezettség, az anyanyelv és a nemzeti kultúra iránti hűség, kiváló intellektus, páratlan szervezőtehetség, a szülőföld tisztelete és múltja feltárásának igénye, valamint  töretlen munkakedv jellemezte….”.