Amikor a legutóbbi, 2011-es népszámlálás eredményeire fény derült, döbbenten kellett megállapítanunk, hogy 2001-hez viszonyítva mintegy 60 ezerrel, 1991-hez képest pedig 110 ezerrel csökkent a felvidéki magyarok száma. Sok elemzés látott már napvilágot, sokan keresték az okokat, hogyan jutottunk idáig. Sokan estek a régi hibába, s a magyarság sorsának mostoha alakulásáért a külső körülményeket vagy az ellenség ármánykodását okolták…
Pedig a felvidéki magyarság és az egész magyar nemzet mostani állapotának eredeti okait nem kívül kell keresnünk, sokkal inkább a nemzettesten belül. Nem elég a külső és belső ellenségre, a jó pénzért minden korban fellelhető Júdásokra mutogatni.
Ha végigtekintünk a mai magyarországi társadalmon és a felvidéki magyar közösségen, megdöbbenve tapasztalhatjuk, hogy sokan vannak sorainkban is, akik könnyen lemondanak nyelvükről, hagyományainkról, hitükről, akiknek nem fontos a magyar szó, akiknek mit sem mond a magyar történelem. Nekik mindegy, milyen iskolába járnak a gyerekeik, milyen nyelven írják a nevüket, milyen nyelven hallgathatják a templomban Isten igéjét.
Sajnos, egyfajta önkéntes asszimiláció jellemző sok felvidéki magyarra. Sokan önként mondanak le a magyar kultúrához kapcsolódó dolgokról, saját maguk segédkeznek a magyar hagyományok felszámolásában.
Egymás között még talán magyarul beszélnek, de gyermekeikkel, unokáikkal már csak idegen nyelven értekeznek, sehova sem kötődő, gyökértelen hibridekké nevelik őket. Ezeket a hibrideket pedig könnyű megtéveszteni és irányítani, a fogyasztói társadalom vágóhídjára.
Akiket ebben a hibrid (keverék) szellemiségben idomítanak, azok számára előbb utóbb vörös posztó lesz a magyar kultúra és történelem, s a legbuzgóbban ők tiltakoznak majd, ha a magyarság érdekeinek határozott érvényesítéséről van szó. Megbélyegzik azokat, akik kiállnak magyarságuk mellett, a mindenáron való belesimulást, önfeladást választják, és könnyes szemmel rebegnek hálát, ha valaki annyit is kinyög magából: „Keszenem…”
Ahogy a felvidéki magyarság száma csökken, úgy nő a hibridek serege. Mielőtt még késő lenne és a hibridek teljesen felfalnának bennünket, vessünk gátat a hibrid szellemiség terjedésének! Ennek első lépése legyen, hogy a felvidéki magyar szülő magyar iskolába írassa, magyar hittanra járassa gyermekét és az először a magyar kultúra kincseiből táplálkozzon! Ezután természetesen ismerjen meg más nyelveket és kultúrákat is, de először legyen tisztában a saját identitásával, hogy ne váljon maga is sehova sem tartozó hibriddé!
Ha így lesz, nem okoz majd nehézséget megválaszolni a kérdést a mostani népszámláláskor, milyen nemzethez tartozónak vallja magát egy magyar ember. Nem kell 1-es vagy 2-es számú nemzetiséget választania, amikor kicsit magyarnak, meg egy kicsit (jobban) szlováknak vallja magát, hogy majd a kiértékeléskor mások döntsék el, hova is soroltatik.
Ezt a csapdát ravaszul felállították, multikulturális lepellel fedezve, de a célja az, hogy elnyeljen közülünk minél több magyart! Legyünk hát éberek és valljuk meg bátran magyarságunkat, keresztény hitünk mellett!
Ma, amikor a magyarság tovább pusztul és korcsosodik, ébresszenek fel bennünket halálos álmunkból a legnagyobb magyarnak, gróf Széchenyi Istvánnak figyelmeztető szavai: „Akit magyarnak teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének – nem derék ember.“
Dr. Karaffa János
