Korábban elemezgettem, hogy miként alakul a felvidéki magyar pártháború csatajelenetei közepette a pártpreferenciák világa, amit most egy újabb érdekes szegmenssel igyekszem kiegészíteni, bár nem ígérem, hogy könnyű olvasmány lesz.
Sok vita tárgyát képezik a legendásan megbízhatatlan szlovákiai politikai közvélemény-kutatások eredményei. Magyar kulccsal vagy anélkül, tipizáltan, reprezentatívan, mekkora mintán, személyes vagy telefonos, esetleg internetes lekérdezéssel történnek stb…. Ezek olyan faktorok, melyek mind-mind befolyásolják egy eredmény kimenetelét. Éppen ezért elkezdtem vezetni egy Excel-táblázatban a felmérések magyar vonatkozású eredményeit, hogy azokat megfelelőképpen össze lehessen hasonlítani, ki lehessen elemezni, következtetéseket lehessen belőlük levonni.
Ha ránézünk az összesített grafikonra egyből megfigyelhető, hogy bár az egyes ügynökségek között lehetnek különbségek, azok hónapról-hónapra történő felméréseik hozzávetőleges stabilitást mutatnak.
Például a Polis az MKP-t rendre 5% fölé méri, a Focus 3 és 4 % közé, míg a Median és az AKO 2-3% közé. A válasz nyilvánvalóan a módszertani különbségekben keresendő, amit sokan sokszor leírtak már, megnyugtató válasz vagy átfogó megoldás ugyanakkor sosem született, ezért ezeknek figyelembevételével vagyunk kénytelenek értelmezni.
Grafika: Csonka Ákos
E módszertani sajátosságok világában figyeltem fel a VOX Politico kutatásaira, mely ügynökség méltatlanul kevés figyelmet kap, holott nagyon érdekes konklúziókat lehet levonni az ő eredményeik analizálgatásaival is. A kassai illetőségű ügynökség egy érdekes modellel dolgozik. Az alapvető különbség esetükben a többi ügynökséghez képest, hogy nem havi szinten mérnek, hanem (munka)napi rendszerességgel. Ez részben magyarázza is, hogy miért nem születnek az eredményeikről figyelemfelkeltő cikkek, hiszen nem egy adott időszak (pl. a lekérdezést lefedő pár nap) kiragadott eredményeit mutatják be, hanem kvázi egy állandósított monitorozást végeznek, ami napi szinten frissül, aktualizálódik.
Saját bevallásuk szerint adataik reprezentatívak; 1000 főt vonnak be telefonos lekérdezés (CATI) által, de nem egy adott időszak alatt, hanem állandósult jelleggel. Egy adott telefonszámot viszont csak egyszer hívnak fel. A napi lekérdezettek száma 50-100 fő között mozog, az adatokat pedig beillesztik a többi közé, míg a legrégebbieket kivonják belőle, így dinamikus helyzetképet tudnak generálni. Ahogy mindennek, persze ennek is megvannak a maga hátulütői.
Ami különösen érdekes, hogy a magyarokat megszólító pártok esetében 2020. augusztus 10-e óta már nem külön mérnek, hanem egyben „magyar párt” (Maďarská strana) megjelölés alatt.
Netán hamarabb tudnak valamit, mint míves pártjaink? Vagy egyszerűen csak elvesztették a fonalat (valljuk be őszintén, teljes joggal), hogy éppen ki kivel akar/hajlandó/szeretne összefogni (vagy pl. hogy az összefogást megpuccsoló Összefogás párt 2 vagy 1 elnökségi tagot zsarol majd ki az esetleges közös elnökségbe).
Tegyük a szívünkre a kezünket, aki napi szinten követi ezt a kutyakomédiát, az se nagyon érti, nemhogy a szlovákok, akiknek a gulyáslevessel kezdődik és egyben ki is merül a magyarság iránti érdeklődésük. De azon is el lehetne gondolkozni, hogy egy átlag magyar szavazót mennyire érdekel a Trónok Harcának hitt cicaharc…
Grafika: Forrás voxpolitico.fun
Na, de mit is olvashatunk ki ebből a „folyamatos” felmérésből? Többek közt azt, hogy február 26-án a „magyar párt” 6,3%-os támogatottságra jött fel összesítésben a szlovák politikai paletta 6. helyére, közvetlenül a Smer SD (6,5%) mögé. A jött fel szóhasználati forma azért indokolt, mivel a formáció első, augusztus 10-i mérése 3,7%-ról indult.
A bő fél év alatti 135 mintavétel során (ez 3675 külön lekérdezettet jelent) szeptember közepére egy mély visszaesés figyelhető meg 2,5%-ra, de rögtön utána egy erőteljes növekedés következett, ami november 3-án tetőzött 6,4%-kal (ez eddig a legmagasabb mért adatuk a magyar formációval kapcsolatban).
Ezt ismét egy mélyzuhanás követte 2,5-ra visszaesve, ami december közepére kúszott vissza 5% környékére, azóta pedig tendenciózusan stabilizálódott és enyhe növekedést jelez.
Forrás: voxpolitico.fun
Természetesen ezeket az adatokat elég széles hibahatársávval kell kezelnünk, ugyanakkor figyelemre méltó, hogy az ügynökség analizáló oldalán (ami bárki számára előfizethető) arra vonatkozó adatot is találhatunk, ami a szavazóbázis összetételét boncolgatja. Mármint annak vonatkozásában, hogy a válaszadóik az utolsó parlamenti választáson kire adták le voksukat.
Ennek tekintetében nem meglepő módon a válaszadók 57,51%-át az MKÖ tábora adja (azt már tényleg nem várhatjuk el tőlük, hogy megértsék ezen belül is komoly törésvonalak és ellentétek húzódnak).
A második komponens ugyanakkor annál érdekesebb, mivel a VOX POLITICO szakemberei szerint nem a Híd tábora, hanem a Matovič fémjelezte Oľano adja 16,18%-kal. Ezt követik azok a szavazók (12,53%), akik a megosztottság miatt vagy egyéb okoknál fogva nem voltak hajlandók szavazni, ezért rájuk kvázi új szavazókként tekinthetünk; és csak a 4. helyen szerepel a korábban Most-Hidat választók aránya 12,52%-kal. Végül pedig 1,26%-nyi szavazót prognosztizál a Vox Politico a Sme rodinától is.
Forrás: voxpolitico.fun
Ha ezt arányosítva átvetítjük a mért 6,3%-ra, akkor az a következtetés vonható le, hogy az MKÖ (MKP+ÖF+MF) támogatottsága 3,6% körül mozog. Ami – ha figyelembe vesszük a hibahatárt -, gyakorlatilag megegyezik a parlamenti választás eredményével.
Ami sokkal érdekesebb, hogy a szent tehénként idealizált egyesülés megteremtésével átjönne (visszajönne?) mintegy 1%-nyi szavazó a jelenlegi kormánypárttól (reál szavazatszámban kifejezve hozzávetőleg 30-35 ezer voksnyi); továbbá közel ennyi (0,8%) új szavazat is előbukkanna, és szintén hasonló tartománnyi egykori Híd-szavazó is támogatná eme formációt.
Míg a Sme rodinából idefelé kiábrándulók is hozzáadnának 0,01%-ot a sikerhez. Mindazonáltal a trend által más szlovák pártoktól is „szállingózhatnak” szavazatok.
Ebből következik, hogy bár a Most-Híd igencsak megfogyatkozott táborának csak egy bizonyos része „jönne át” (cca. 20-25 ezer szavazat), de az egység vonzereje (szexisége) előgenerálna olyan tartalékokat, melyek a nemszavazó rétegekből, illetve Matovič-tól és szlovák pártokra „elvesztegetett” szavazatok visszacsábításából eredményeződne.
Bő egy évvel ezelőtti prognózisomban is hasonló adatot számoltam ki erre vonatkozóan, de akkor még számos befolyásoló tényező nem képezett különálló entitást, amik mára folyamatosan tovább bonyolítják a képletet.
Mindenesetre jelenlegi atomjaira szétesett, megtört, megfogyatkozott és törzsi háborúkat folytató felvidéki közösségnek ez a 6% körüli eredmény nem is lenne rossz kiindulópont.
Persze, bárgyú ábránd lenne azt hinni, hogy ez konkrétan bármelyik szereplő érdeme lenne a képletből, egyszerűen csak annak a sokat puffogtatott lózungnak az örök igazság szerű egyszerű kémiája, miszerint az egységnek nincs alternatívája, a számok pedig makacs dolgok.
Mindez jottányit se visz közelebb az egyelőre makacskodó és megalkudni képtelen felek kiegyezéséhez. Azt viszont esetleg alátámaszthatja, hogy abbahagyhatnák a színes bohózatukat és elkezdhetnének végre egyesült erővel munkálkodni…
(Csonka Ákos/Felvidék.ma)
