Szeptember folyamán egy vezetett temetőjárás során tárultak fel az ipolysági zsidó temetők értékei. A túra részvevői a nagy nyilvánosság elöl hosszú évtizedekig elzárt sírkerteket járhattak be. Az alábbiakban bemutatjuk az Ipoly menti zsidóság temetőit.
A mezővárosban 1850 környékén telepedtek le az első zsidó családok. A beköltözésük jelentős fejlődést hozott a város életébe.
Minden sírjelen olvasható héber felirat (Fotó: Felvidék.ma)
A betelepült zsidóság nagy része értelmiségi réteg képviselője volt, számos ügyvéd, orvos volt köztük, emellett jelentős hányaduk nagykereskedő volt.
„Mint minden zsidó közösségnek, így az ipolyságinak is igénye volt a zsidó hitközség alapítása, valamint az önálló temető létrehozása”
– magyarázta a Felvidék.ma megkeresésére Kapusta Krisztina, a Honti Múzeum munkatársa. Mind hozzátette: a hitközséget 1850-ben alapították meg Glück Zanvel és Winter Fülöp vezetésével. Egy évvel később érkezett a hitközség első rabbija Deutch Salamon személyében.
Kapusta Krisztina (j.1.) vezette a csoportot a temetőkben (Fotó: Felvidék.ma)
A szigorú hagyományok és rituálék szerint a zsidók nem temetkezhettek a városi temetőkben, ezért önálló temetőket létesítettek a települések határában. Így volt ez Ipolyságon is, ahol is a Homok városrész határában, a Bába-dombon hozták létre a temetőjüket.
A mai vasútállomás mellett, a magyar–szlovák államhatártól alig pár száz méterre fekvő temető a halottasházon keresztül érhető el. Az első temetkezésekre az 1850-es esztendők elején került sor.
A Homok városrész zsidó temetője (Fotó: Felvidék.ma)
A sírkövek mindegyikén megjelenik a héber felirat, emellett magyar, német felirat is fellelhető rajtuk. Különféle szimbólumokkal is találkozhatunk a sírhelyeken. Kohanita papok nyughelyein áldást adó kéz jelképe van felvésve a sírkőre. A léviták sírhelyein a kancsó és tál motívuma jelenik meg. Nagyon gyakori szimbólum a szomorúfűz, amely utalás a Mózes első könyvében szereplő Siratás tölgyére. Mindamellett a huszadik században megjelent a Dávid-csillag. A temetőben megközelítőleg 460 nyughely található.
Az ipolysági zsidó közösség 1876-ban vált ketté. A status quo hitközség mellett Berczeller Márton vezetésével megalakult a hagyományokat szigorúbban betartó ortodox hitközség. Rabbinak Weisz Antalt hívták, aki 58 évig volt a közösség vezetője.
A megtisztított sírhelyek a homoki temetőben (Fotó: Felvidék.ma)
Az újonnan létrejött hitközség önálló zsinagógát, imaházat építtetett. Ugyanakkor érdekes módon a homoki temetőt még közösen használta a két hitközség. Ebben csupán a 20. század első évtizedében következett be változás.
Az ortodox hitközség a város északi határában, a Nagytúr felé vezető út mentén vásárolt földterületet temető részére.
Az első temetkezés 1910-re datálható. „Vélhetően ekkortájt erősödött meg anyagilag annyira a hitközség, hogy megengedhette magának az önálló temető kialakítását” – jegyezte meg a múzeum munkatársa.
Közel négyszázhatvan sírhely található a homoki zsidó temetőben (Fotó: Felvidék.ma)
A város északi részén létrehozott zsidó temető szerényebb a homoki városrészen fekvőnél. Valószínűleg ide is terveztek halottasházat, a temető térképén be is van rajzolva, de semmi jel nem utal rá, hogy valaha is megépült volna. Ebben a temetőben 88 sírhely található.
A második világégés tragikusan meghatározta a térség zsidó közösségeinek sorsát. A zsidóüldözésnek, a gettósításnak, a holokauszt borzalmainak következtében számuk drámaian lecsökkent. A második világháború után alig pár család érkezett vissza a városba.
Az ortodox temető néhány sírhelye (Fotó: Felvidék.ma)
A továbbiakban ők és a leszármazottaik a homoki nagyobb temetőt használták, az ötvenes, hatvanas, hetvenes években gyakoriak voltak a temetkezések. A 90-es években már csak két temetés volt és senki nem gondolta, hogy lesz még, akit az ipolysági temetőbe kísérnek utolsó útjára. Ennek ellenére alig egy hónapja ismét temetés céljából nyílt meg a sírkert kapuja. Az ortodox temetőt ezzel szemben már nem használják, az utolsó temetésre 1945 végén került sor.
A második világégést követően az ortodox temető hosszú évtizedeken keresztül gondozatlan volt.
Nyolcvannyolc sírhely található az ortodox temetőben (Fotó: Felvidék.ma)
A sírhelyeket benőtte a cserje, uralma alá vette a természet. 2003-ban a Honti Múzeum munkatársa, B. Szabó Márta tisztíttatta meg a területet, azóta rendszeresen karbantartják.
Az elmúlt hónapokban megtörtént a temető feltérképezése, az adatok feldolgozása. Így egy rendezett áttekintés áll az érdeklődők rendelkezésére az itt nyugvókról.
A homoki temetőnek 1945 után is volt gondnoka. A mai napig rendszeresen kaszálják a területet. Ugyanakkor a sírhelyek további tisztítására már nem volt emberi erőforrás és anyagi támogatás sem.
Sabó Anett önkéntes tisztítás közben (Fotó: Kapusta Krisztina, archív)
Az elmúlt időszakban önkéntesek fogtak neki a kitisztításnak. Kapusta Krisztina és Sabó Anett önzetlen módon, a szabadidejükben végzik az állagmegóvó és feltáró tevékenységet. „Lényegében az adatfeldolgozás céljából fogtunk neki a takarításnak. Az ortodox temetővel szemben ez a temető még nincs feltérképezve. Első lépésben a sírfeliratokat takaró növényzetet kell eltüntetni” – jelezte a múzeum munkatársa, a temetőtakarító önkéntes. A takarítás után kerül sor a sírhelyek feltérképezésére, az adatok rögzítésére. A több száz nyughely beazonosítása hosszú távra szóló feladat.
A két temetőt elsősorban a leszármazottak keresik fel, ám a rendszeres temetőjárók száma nagyon csekély. Az utóbbi időben turistacsoportok számára vezetett séták során tárulnak fel a temetők elfeledett titkai.
Értékfeltérképezés és értékmentés (Fotó: Kapusta Krisztina, archív)
Végezetül Kapusta Krisztina a temetőkkel kapcsolatban kifejtette:
nagyon fontos az értékfeltárás és az értékmentés, hiszen fontos része a város történelmének és mementója a holokausztnak.
Borostyánnal és egyéb növényzettel benőtt nyughelyek (Fotó: Kapusta Krisztina, archív)
(Felvidék.ma)
