Tegnap robbant a hír a ballib sajtóban, miszerint mostantól „az azonos nemű szülőket és gyermekeiket családként kell elismerni az egész EU-ban” (euronews), avagy „nagyon fontos ítélet született a szivárványcsaládoknak”.
Kezdjük azzal, amivel sosem lehet betelni: a szivárvány az egyik legősibb keresztyén jelkép, Mózes első könyvében azt követően teszi az emberrel kötött örök szövetsége jelképévé Isten, hogy előtte lemosta a Föld színéről az elkorcsosult, istentelenné vált nemzedéket. Nem tud nem eszembe jutni az Omega örökbecsűje: „Mire vársz, új Babylon épül//Gyere le, Isten, ideje már//Félek, ha késel, Babylon áll.
A folytatásban pedig: a meleglobbi örömteli lihegése egyelőre addig tart, amíg végig nem olvassa végre valaki az egész ítéletet és annak indokolását. Aki az Európai Unió hivatalos nyelveinek bármelyikéből nagyjából 500 szót magabiztosan képes használni, annak számára az alábbi történet bontakozik ki.
1. Adott egy igazi „álomcsalád”, amit gyerek csak elképzelhet: egyes számú anyuka, aki bolgár, kettes számú anyuka, aki gibraltári-brit. A gyerkőc így aztán Spanyolhonban látja meg a napvilágot, azonban az említett fejlett nyugati államok egyikének állampolgárságát sem kaphatta meg. Egyedül a bolgárt. 1:0 a vadkelet javára.
2. Mivel Bulgária még normális országnak számít, ott nem engedélyezett az azonos neműek házassága, így érthető módon az ottani maradi hatóságok nem tudtak mit kezdeni ezzel a haladár kétanyás dologgal. 2:0 a vadkelet javára.
3. A probléma ezzel azonban az, hogy így nem állítottak ki anyakönyvi kivonatot és egyéb szükséges dokumentumokat a gyermek (és itt ezen van mindvégig a hangsúly, nem a két nyomorult „szülőn”) számára, amivel viszont őt éri súlyos joghátrány, anélkül, hogy tehetne róla. Aligha kell különösebben magyarázni éppen itt, hogy mit jelent az állampolgárság hiánya…
4. Mivel a családjog és az azt érintő viták középpontjában mindig és kizárólag a gyermek érdeke áll és az az elsődleges, az EU Bírósága nem is hozhatott más döntést, mint amit kimondott: „a kiskorú állampolgársága szerinti tagállam anélkül köteles a kiskorú számára személyazonosító igazolványt vagy útlevelet kiállítani, hogy megkövetelné, hogy a saját nemzeti hatóságai előzetesen születési anyakönyvi kivonatot állítsanak ki. A tagállam szintén köteles elismerni a fogadó tagállamtól származó azon dokumentumot, amely lehetővé teszi az említett gyermek számára, hogy e két személy mindegyikével gyakorolja az Európai Unió területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát”.
Magyarán: mivel a gyermek (aki tehát itt többszörösen is áldozat) érdeke egyértelmű, éspedig az, hogy a dokumentumokhoz hozzájutva lehetővé váljék számára az őt megillető jogok gyakorlása, más döntés e konkrét ügyben aligha születhetett volna. Nem az volt ugyanis a kérdés, hogy a spanyol jog normális-e, mert elismeri az azonos neműeket szülőként (és különösen nem az, hogy a többi tagállam kötelezhető-e az aberráltság jogerőre emelésére). Nem, a spanyol jog – hasonlóan más „fejlett” nyugati állam jogrendjéhez – minden, csak nem normális, amikor a legalapvetőbb természeti törvényekkel megy szembe.
Ha történetesen két, forgalomból kivont atomtengeralattjáró van bejegyezve egy gyermek szülőjeként, akkor is megilleti őt az anyakönyvi kivonat, a személyi igazolvány és az útlevél. Megilletné még a normális család, az egészséges környezetben való felcseperedés joga is – de ettől már megfosztotta őt az a bizonyos haladó, fejlett nyugat-európai „jog”.
Elég nyomós ok számunkra, elmaradott keletiek számára az ellene való védekezés…
