Az 1989-es novemberi eseményeket megelőző időszak, az „utolsó elvtársi hónapok” ismertetéséről olvashattunk Egy csallóközi falu a bársonyos forradalom évében c. írásban. A Duna-parti településen a lakosság csendben élte szorgos mindennapjait.
Figyelemfelhívó megmozdulásra, jelszavak skandálásától hangos csoportos összejövetelekre még a csehszlovák rendszerváltást generáló novemberi és decemberi napokban sem került sor. Pedig 1989 végén, a forradalmi hangulat hevében, városaink (Prága, Pozsony, Dunaszerdahely stb. ) terein már ott volt a változást és váltást követelő tömeg. Változást akartak a hatalom és a kisember viszonyában, de váltást reméltek a politikai és gazdasági rendszer felépítésében is. A kulcscsörgetőket támogatók csoportja azonban jóval népesebbnek bizonyult ennél, amit az első szabad helyhatósági (önkormányzati) és parlamenti választásokon résztvevők magas aránya mutatott.
A későbbi évtizedekben soha annyian nem éltek a választójogukkal, mint a bársonyost követő évben.
Egy hang a tömegből
A többség tehát csendben kivárta az események alakulását. Óvatosságuk legfőbb oka a diktatúra öklétől való félelem és a bizonytalanság lehetett. Az idősebb generáció sem feledte azokat az időket, amikor a lefüggönyözött fekete autó elvitte a másképpen gondolkodókat. Ilyen tragikus eset az 50-es évek elején Bakán is megtörtént, ami végül a falu egyik lakosára börtönnel, családjára nézve pedig vagyonelkobzással, deportálással, valamint a helyi kommunista karhatalmisták géppisztolyos fenyegetésével végződött.
A novemberi prágai diáktüntetés brutális rendőri szétveréséről mindenki hallott, illetve beszélt, ha mert. A besúgók és a rosszakarók miatt pedig valóban indokolt volt az elővigyázatosság.
Ilyen előzmények ismeretében tekinthető igazán jelentősnek a bakai pedagógusok kezdeményezése, akik közösségünk érdekében a nyilvánosságot választották a sajtóban közzétett levelükkel, és a decemberi bősi nagygyűlésen egyikük felszólalásával.
A bakai pedagógusok és a napközisek levele 1989 decemberéből (Új Szó nyomán, 1989. december 16.)
Csemadok 40.
Az elvtársi idők utolsó időszakában, 1989 áprilisában a Csemadok Bakai Alapszervezete fennállásának 40. évfordulóját egy szakmailag is jelentősnek mondható néprajzi kiállítással köszöntötte. A tárlat anyagát a falu lakosságától gyűjtötték össze, akik őseik egykori használati eszközeit a rendezvény szervezőinek bizalommal adták át. A múlt értékeit a helyi kultúrház nagytermében, a Csallóközi Múzeum munkatársainak szakmai irányítása mellett rendszerezték. A visszaemlékezők szerint a megnyitót követő napokban több száz érdeklődő fordult itt meg, köztük a magyar iskola diákjai.
A helyi értékek feltárása és bemutatása – a politikai rendszertől függetlenül – a közösség identitását erősítette.
A kulturális szervezet még író-olvasó találkozót és ifjúsági bált is rendezett, illetve a könyvtárban több alkalommal mesedélutánra hívta a gyermekeket. Az év végén a Csemadok-tagok is a váltás mellett döntöttek. Bakán 1990 januárjában került új vezető kezébe az irányítás. A rendszerváltozás első szabad évében a Független Magyar Kezdeményezés (FMK) politikai mozgalommal együtt búcsúi táncmulatság meghirdetésével ünnepeltek.
Helyi fejlesztések a jövőnek
A több évtizedes jeles múltra visszatekintő bakai focicsapat ’89-ben a nyugat-szlovákiai bajnokság I. A osztályának délnyugati csoportjában gyűjtötte a pontokat. Magyar nyelven kiadott napilapunk november 14-i számában közölt összesítés alapján a 7. helyen állt. Az 1988/89-es bajnokságban ugyan nem történtek látványos átigazolások, ám így is három játékos érkezett. Az egyesület vezetősége és a támogatók elérkezettnek látták az időt egy nagyszabású fejlesztés megvalósítására. A piros-kékek pár hónapra Bősre költöztek, mivel júniusban megkezdődött a futballpálya felújítása. A munkálatokba közel 50 önkéntes kapcsolódott be, akik közhasznú tevékenységükkel 72 ezer korona értékben 1800 órát dolgoztak le.
Pár hónap alatt több mint 350 ezer koronás beruházást valósítottak meg, és a pálya új kerítése is megépülhetett. A viszonyítás érdekében érdemes felidézni, hogy a korszakban népszerűnek számító Škoda 105 L típusú személygépkocsi újonnan 58 ezer Kčs-be került.
A sikeresen végrehajtott projekttel megerősítették a bakaiak kötődését a klubhoz, a szurkolók elköteleződését csapatuk iránti, valamint hozzájárultak a sportlétesítmény mai arculatának kialakításához.
Hitélet a változás évében
Az első szabad népszámlálás alkalmával az 1117 lakosú község 90%-a római katolikusnak vallotta magát. Egyházközségünk híveit Mészáros Gyula felbári esperes fogta össze. A felvidéki magyarok jogaiért és az egyházért korábban még a börtönt is vállalta,
ahol a legnagyobb felvidéki magyarral, Esterházy János gróffal raboskodott.
Kényszermunkára uránbányába hurcolták, ám a hatalom ott sem tudta megtörni őt. A cseh plébánosok még 1947-ben csodapapnak nevezték a deportált magyaroknak vigaszt nyújtó fiatal magyar káplánt. Gyula atya jó pásztorként óvta a bakaiakat, és a változást követően is stabil támasza maradt a községnek.
Tévé- és moziműsor november 17-én
A nemzetközi diáknap alkalmából hivatalosan engedélyezett prágai diáktüntetés napján az adók közül a pozsonyi, a szovjet és a budapesti televízió szolgáltatott műsorokat. Utóbbi a 19 órai kezdetű esti mese és a 19.30-as híradó után egy magyar–NSZK és egy kínai filmet sugárzott a nézőknek. Aki pedig a pozsonyi mozik kínálatát választotta, az vagy Winnetou kalandjain, vagy szlovák, szovjet, cseh, francia, olasz, illetve két amerikai filmen (Esőember: Tom Cruise, Dustin Hoffmann, Az eastwicki boszorkányok: Jack Nicholson, Cher, Susan Sarandon, Michelle Pfeiffer) szórakozhatott. A programot az Új Szó, vagyis Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának napilapja is közölte.
Habár a távoli Prága diákjai nyíltan és hangosan fejezték ki véleményüket a kommunista rendszerrel szemben, az utcai tüntetés pedig a politikai reformokat követelő megmozdulássá alakult át, az ősi Csiliz forrásánál látványos kezdeményezésre nem került sor. Egészen december közepéig, amikor a sajtó Bakára irányította a figyelmet.
Bakai pedagógusok a szabadság barikádján
A rendszerváltó események a Duna mentén az országos követelésekhez képest plusz egy elemmel gazdagodtak. Az itt élők ugyanis a nyilvánosság elé vitték a bősi vízerőműhöz kötődő ellenérzéseiket és félelmeiket. A változás évének kronológiáját közlő művekben ott szerepel 1989. december 16. is, mivel a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN), az FMK és a Természet- és Tájvédők Szlovákiai Szövetségének dunaszerdahelyi járási tagozata tüntetést szervezett Bősön, a vízlépcső megépítése ellen.
Azon a szombaton olyasmi történt, amire még a falu sokat tapasztalt öregjei is rácsodálkoztak.
Csallóköz népét nagygyűlésre hívták, amelynek hangulata beillett a rendszerváltó tüntetések sorozatába.
A tömeget több településről érkezők adták ki: Bős, Bodak, Vajka, Doborgaz, Dunaszerdahely, Nagymegyer (akkor még Čalovo) mellett Pozsony, Kassa, Budapest és Dunakiliti név szerint is említve volt a híradásokban.
Az embereknek már elegük volt a „róluk, de nélkülük” típusú káros döntésekből.
A bakai magyar iskola épülete a nyolcvanas években (Darnai Zsolt gyűjteményéből)
A több mint kétezresre becsült csoport menetoszlopba rendeződve vonult az építkezés helyszínére, ahol Baka község pedagógusa, Csízik Erzsébet is felszólalt. A napközis gyerekek levelét olvasta fel, amelynek címzettjei a hatalmas állami beruházás építői voltak. Az írást aznap az Új Szó is közölte, így országszerte értesülhettek a lakosok véleményéről, illetve kéréséről. A nyílt levél megírását a bakaiak egyre erősödő félelmei motiválták.
Egyrészt közlekedésbiztonsági okokból óvták gyermekeiket az utcákon átrobogó, súlyos terhekkel megrakott járművektől, másrészt a falu mellé tervezett víztömeg okozott körükben aggodalmat.
Mindez fokozódott, amikor a felvízcsatorna szigetelése alól a növényzet utat tört magának a felszínre.
A falu határában végrehajtott környezetrombolás már önmagában is elegendő lett volna a tiltakozásra. „A tüntetés napján virággal a kezünkben, hosszú sorban álltunk a gyerekekkel.
Tudtam, hogy bátorság volt megírni a levelet, majd kiállni, ám sajnáltam azokat az embereket, akiknek a házát lerombolták, földjeiket elvették, az idős embereket pedig Dunaszerdahelyre költöztették. Ráadásul még a szép, nyugodt vidék is eltűnt”
– emlékezett a felszólaló pedagógus az évtizedekkel ezelőtti eseményre. Kolléganőjével követendő példát mutattak mindazoknak, akik csendben várták a változás előnyeit. Közösségünk és a gyermekek érdekeit képviselve írták meg nyílt levelüket, majd nevüket adva hozzá, közlésre a szerkesztőségbe küldték. A csallóközi Baka így került a rendszerváltást és a bősi nagygyűlést bemutató kötetek lapjaira.
Felhasznált irodalom: Plavy Dezső-Sárkány Imre: Hetvenéves a bakai labdarúgás 1931-2001, Baka, 2001; Popély Árpád-Simon Attila: A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992), Fórum Kisebbségkutató Intézet, 2009; Szlovákiai Magyar Adatbank; kortársak beszámolói és adatközlései; különböző újságok híradásai.
(Darnai Zsolt/Felvidék.ma)
