Falvainkban ilyenkor, farsang idején, de már a hidegebb, télies időjárás beköszöntével kezdetét vette a disznóölések szép falusi hagyománya, szokása. András-naptól Zsuzsannáig nagy volt a sürgés-forgás a falusi, háztáji ólak körül. Megtermett legények, rokonok a téli zimankós hajnalon felhörpintették a gazda erős pálinkáját, hogy nagyobb erőt nyerve „birkózhassanak” a böllérek oldalán az olykor két mázsánál is súlyosabb disznókkal.
Gyerekként reggelenként számoltuk, hány visító disznó kerül majd feldolgozásra. Nem volt ritka, hogy egy nap nyolc-tíz falusi háznál is disznótoros vendégség elé néztek. A disznó leölése után szalmával leperzselték a szőrét. Volt, ahol nagy fateknőben, forró vízzel leforrázták, és úgy tisztították meg, hogy aztán szép tisztára mosva kerüljön a böllérek asztalára.
Ezután a böllérek és a gazdasszonyok vették át a dolgok irányítását. A disznó feldarabolását, az ízletes hurka, kolbász, disznósajt, abált szalonna elkészítését a szakemberek vállalták magukra, míg a pecsenye, katlanhús, később pedig a disznótoros káposzta a gazdasszonyok feladata volt. A disznóbél megtisztítását leginkább a nagynénik, nagymamák végezték. Igen nagy és gondos odafigyeléssel, hogy az ízletes komahurka, fodros hurka tiszta bélbe kerüljön.
A napi disznóvágási teendők mellett azért hagytak időt egy kis pecsenye- és katlanhúskóstolóra is. Akadt, aki friss disznóvért is evett hagymával sütve.
Amikor elkészültek a disznóvágás legfontosabb munkálataival, hazamentek a segítők egy kis időre, hogy elvégezzék a ház körüli teendőiket.Majd estére visszatérve, körülülték a disznótoros asztalt. Rokonok, barátok, olykor kedves ismerősök is részesültek ebben a megtiszteltetésben. Folyt az emlékek, hagyományok felidézése.
Persze az igazi, ízletes disznótoros egyedi fogások – a disznótoros húsleves, főtt hús tormával, sült véres-májas hurka, kolbász, pecsenye, disznótoros savanyú káposzta – mellől a gazda bora sem hiányozhatott.
Olykor még maskarák is megjelentek a disznótoros háznál. Vicces, mókás mondókákkal, jelenetekkel mulattatták az összegyűlteket. Jó hangulatú, szeretetteljes, családi összejövetel adta egykoron a vidéki, falusi emberek, családok tiszteletét, szeretetét és hitét a hagyományok iránt.
(Hinzellér László/Felvidék.ma)