Amikor az anya a szülői háztól távol élő gyermekének ételt visz, a gyermek megköszöni azt. A legszebb pillanatok egyike ez, amikor az anya azért segít, hogy életerős ember legyen a gyermekéből, aki majd viszi tovább a család létezését.
Az elmúlt 12 évben a Magyar Kormány is ezt tette. A Baross Alapítvány, a Bethlen Gábor Alap, a Nemzetpolitikai Államtitkárság, a többi minisztérium, és a megszámlálhatatlan intézmény felvidéki vállalkozók, gyermekek, családok tízezreit támogatták közvetlenül és közvetve, de nyugodtan írhatok százezreket is, hiszen csak a vállalkozói támogatások száma túllépte a tízezres nagyságrendet és egyértelmű, hogy itt nemcsak az egyének, hanem a családjaik is a haszonélvező mindezeknek a célirányos támogatásoknak, nem beszélve a számtalan kulturális programról, amelyek szinte a teljes felvidéki magyar közösséghez elértek az évek során.
Március 15-én ismét Békemenet lesz, amelynek célja a Magyar Kormány támogatása. A fentiek miatt a Felvidéken is elindult a lázas szervezkedés, mert úgy illik, hogy megköszönjük mi, a szülői háztól trianoni távolságban élő felvidéki „gyermekek”, amit meg kell köszönnünk.
A nagy, közös politikai pártunk frakciói, az országos szervezeteink, mind-mind felkérték a támogatásban részesítetteket, a pártok, szervezetek tagjait, hogy vegyenek részt közösen a budapesti rendezvényen. A mezőgazdászok, szőlészek-borászok, kisvállalkozók félreteszik az aznapi munkájukat és felszállnak a településekről induló buszokra, ahol már várják őket a kulturális támogatásokból magyar kultúránkat mentő szervezetek vezetői, tagjai, hogy együtt támogassák a Magyar Kormányt.
Egész Felvidék szervezetten vonul, ott van a rengeteg helységnév a magasban a faluzászlókkal együtt, amelyeket a polgármestereink tartanak büszkén, hiszen ők is itt vannak, akik motorjai, koordinátorai voltak az egész felvidéki megjelenésünknek. Mindezek között egy kifeszített molinón ezt olvashatja ország-világ: VIKTOR, A FELVIDÉK VELED VAN!
Mindez „természetesen” csak fikció, „lószart mama!”, hogy egy klasszikussal éljek.
Szégyellem magam, mert szégyen mindaz, amit mi (nem) csinálunk itt, a Felvidéken!
Amúgy a Felvidék tényleg veled van Viktor, csak épp nem ér rá… Nos, igen, vannak hálátlan gyermekek is…
(Papp Sándor/Felvidék.ma)
