Bihari János, cigány származású magyar zeneszerző és hegedűművész 1764. október 21-én a Dunaszerdahely melletti Nagyabonyban született.
A csallóközi zenész a verbunkos stílus egyik legnagyobb képviselője volt, a 19. század első évtizedeinek legjelentősebb magyar muzsikusa és legnagyobb előadóművésze. Lavotta Jánossal (1764–1820) és Csermák Antallal (1774–1822) együtt a magyar zenei romantika virtuóz triászát alkották.
Fennmaradt 84 dallama rendkívüli gazdag invencióról és biztos formaérzékről tesz tanúbizonyságot. A táncdallamokból és ezek feldolgozásából kortársai nyolcvanat lejegyeztek, amelyből még életében megjelent három füzet a neve alatt.
A verbunkos zene az ő keze alatt vált a nemzeti magyar muzsika képviselőjévé, az ő táncparafrázisában nyert hosszú időre végléges formai szerkezetet. Dallamaiban megszólalt annak a nagyvonalú pátosznak és hősi lírának a hangja, mely a 19. század magyar romantikus zenéjének mindvégig alapja és eszményképe maradt. Jelentőségét fokozta, hogy megtalálta a kapcsolatot a magyar népi zenével, ami kitűnik népdalfeldolgozásaiból. Ezzel megújította a verbunkos műzenei stílust, és új, mély elemekkel gazdagította.
Zenéjében és annak értelmezésében visszanyúlt a kuruc kor zenei hagyományaihoz is.
Mózsi Ferenc pedagógiai szakíró, tanár így emlékezik: „Nagyabony község valamelyik vályogviskójában született Bihari János 1764-ben. Nyomorral teli gyermekkorát Nagyabonyban, serdülő éveit Bőnyben (Győr-Sopron-Moson megye) töltötte. Koraérett ifjú volt, tizennyolc éves korában már meg is nősült. Banyák Simonnak, a híres dunaszerdahelyi cimbalmosnak a lányát, a szépséges Évát vette feleségül. Így került apósa bandájába Bihari és minden valószínűség szerint életének ebben az időszakában Dunaszerdahelyen válik igazán mesterévé hangszerének. Ezt bizonyítja az is, hogy csakhamar ő lesz a zenekar prímása. Apósa halála után harminchárom éves korában megalakítja kiváló zenészekből álló öttagú bandáját. A nagyabonyi, szerdahelyi, bősi lakosok, a nép dalai csengtek a fülében, amikor muzsikált. Munkásságának értékét az adta, hogy megtalálta a kapcsolatot a nép dalaival.” (Hét című hetilap 1958. szeptember 7.)
Bihari János portréja (Bánki János festőművész, 1820) (Fotó: Wikipédia)
Bihari 1801 körül érkezett Pestre híressé vált bandájával. 1811-ben a csallóközi nép dalait szólaltatta meg a pozsonyi országgyűlésen, majd Bécsben ejtette ámulatba azokat, akik hegedűje gyönyörű hangját hallgatták. Káldy Gyula (1830–1901) zeneszerző, karmester szerint Ludwig van Beethoven több ízben hallgatta a játékát. A bécsi kongresszus idején (1814–1815) ugyancsak Bécsben muzsikált.
A verbunkos magyar zene nemzeti muzsikává válik a keze alatt, amelyet később Liszt Ferenc és Erkel Ferenc fejleszt művészi színvonalú, sajátos magyar nemzeti zenévé. Muzsikája dinamikus erejű, amellyel a Bécsben elő magyar hazafiakban táplálja a szabadság lángját és fokozza bennük a bécsi udvar elleni mély ellenszenvet.
Nyugtalan vándorélete során bejárta Magyarországot, 1818 körül többször megfordult Veszprémben, ahol Ruzitska Ignác (1777–1833) karmesterben mecénásra talált. Az 1820-as években Pesten játszott, feltehetően ez volt működésének fénykora. 1822-ben Liszt Ferenc is hallotta őt muzsikálni és nagy elismeréssel emlékezett meg róla.
Széchényi István naplójában ez olvasható: „Ennek a halhatatlan Biharinak őse bizonyára karmester volt Attila udvarában.” Kazinczy Ferenc így emlékezik a híres cigányprímásról: „Ameddig csak magyarzene lesz, Bihari úgy fog élni a hálás emlékezetben, mint a magyar verbunkos tánczene vitathatatlanul legnagyobb költője.” A Bihari teremtette verbunkos zenéből kiérezte a nemzet, a magyar népi zene hangját, a kuruc dalok emlékét és a szabadság lelkesítő erejét. Ez a magyarázata a dalköltő, az ördöngős kezű prímás népszerűségének. Nem bizonyított feltevés szerint a Rákóczi-nótának és a Rákóczi-indulónak is ő a szerzője.
Bihari János (Pollák Zsigmond fametszete, 1875) (Fotó: Wikipédia)
A verbunkosok királyát ezernyolcszázhuszonnégyben egy utazás alkalmával baleset érte, kocsija felborult, bal karja eltörött és ezzel derékba tört magasra ívelő pályája. Bár még továbbra is hegedült, a prímásságot kénytelen volt másnak átengedni. 1825-ben, Pozsonyban, a királyné koronázásakor még játszott.
Idős korában magára hagyottan élt. 1827. április 26-án hunyt el 62 évesen, olyan szegényen, hogy a temetkezési költségeket néhány jótevő volt kénytelen fedezni.
Bihari János születésének 200. évfordulójáról ünnepélyes keretek között emlékezett meg szülőfaluja, a nagyabonyi művelődési ház homlokzatán emléktáblát lepleztek le és mellszobor őrzi emlékét Dunaszerdahelyen is.
Nevét viseli a 250 tagú Bihari János Táncegyüttes (Budapest 1954), a Bihari János Zeneiskola Abonyban (Pest megye), a Bihari Színkör és Gyermekszínház (Abony).Több magyarországi városban utcát neveztek el róla, a margitszigeti sétányon áll mellszobra.
Szülőfalujában, Nagyabonyban a Bihari János Zenei Napokat ötvenhat alkalommal rendezték meg, Dunaszerdahelyen évente megrendezik a Bihari János-emléknapot a Dunaszerdahelyi Roma Muzsikusok Társulása, a városi önkormányzat és a Csallóközi Népművelési Központ szervezésében.
Forrás: Wikipédia.
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
