Bár tegnap arról tájékoztatta a szlovák hírügynökséget Ján Budaj környezetvédelmi miniszter, hogy pénteken megindul a felszín alatti vizek elterelése a Sajót szennyező alsósajói bányában, ennek ellenére ma délután semmi nyoma nem volt a kármentésnek. Ahogy mondani szokták, fűszál sem görbült (az elhanyagolt területen látni lehetett volna a növényzeten, ha valaki arra jár, mondjuk a reggeli órákban) – tájékoztatta portálunkat Varga Tibor helyi aktivista.
Közel száz napja érkeztek meg a hivatalos eredmények, amelyek alapján a környezetvédelmi felügyelet (SIŽP) megállapította, hogy a megengedett határértéknél jelentősen magasabb a vas, mangán, szulfátok, nikkel, cink és az arzén jelenléte az akkor még élő folyóban. Pár hét leforgása alatt a Sajó szlovákiai szakasza vörösre színeződött, két hete pedig már arról számoltunk be, hogy a folyó élővilága 10 kilométeres szakaszon kipusztult. A természeti katasztrófa előre látható volt. És ez az egyik csavar a történetben.
A hivatalok és a miniszter (miniszterek?) alkalmatlanságáról
Erős idegzetűeknek ajánljuk az alábbi sorokat. A folyó, amely európai jelentőségű védett területen folyik, három járást, a Rozsnyói, Nagyrőcei és a Rimaszombati járást szeli át Szlovákiában. Hihetetlen, de ez is hozzájárul ahhoz, hogy még nem hirdették ki a veszélyhelyzetet – nehéz volt megtalálni, kit is kéne megszólítani. Ján Budaj csak május 18-án jelezte közösségi oldalán, hogy felszólította a Kassai Járási Hivatalt, hirdessen veszélyhelyzetet a Sajón, ami azóta sem történt meg. Nem felejtette el azonban megjegyezni, hogy a folyót sújtó szennyezés felelőse a bánya tulajdonosa, azaz közvetve a gazdasági minisztérium, mely az SaS igazgatása alá tartozik. Ugyan utasította a környezetvédelmi felügyeletet, vizsgálják ki a Sajó ügyét, de azok igen röviden elintézték a vizsgálatot. Létrehoztak egy munkacsoportot, ami a rendelkezésükre álló információk alapján úgy ítélte meg, hogy az alsósajói bányából származó bányavíz kibocsátása által okozott szennyezés nem tekinthető „hirtelen és előre nem látható eseménynek (a vízügyi törvény 41 paragrafusára hivatkozva), mivel a bányászati tevékenység beszüntetését és az alsósajói bánya elárasztását követően az Ércbányák (Rudné bane állami vállalat, amely a gazdasági minisztériumhoz tartozik) és az Állami Vízügyi Hatóság határozatokkal intézkedéseket rendelt el a bányavíz elvezetésére vonatkozóan, engedélyt adott ki a bányavíz folyóba történő bevezetésére”. Azaz a környezetvédelmi felügyeletet a törvény akadályozza, hogy érdemben intézkedjen.
A legnagyobb felelősség a tulajdonosé, de…
Sólymos László (Szövetség) volt környezetvédelmi minisztert kértük, magyarázza el a jelenlegi helyzetet, beleértve a minisztériumok és a hatóságok egyes kompetenciáját. Sólymos nem vitatta, hogy a legnagyobb felelősség a tulajdonost terheli, amely, mint említettük, az Ércbányák Állami Vállalat.
„Azonban hatalmas mulasztást követett el a környezetvédelmi miniszter” – nyilatkozta.
Amennyiben olyan katasztrófa történik, ami súlyosan károsítja a környezetet, akkor valóban különböző hivatalok, például a járási vagy a közegészségügyi hivatalok tehetnek óvintézkedéseket. „Ez esetben a Kassai Járási Hivatal környezetvédelmi osztálya, de legfőképpen a környezetvédelmi minisztérium és az irányítása alá tartozó Szlovák Környezetvédelmi Felügyelet (SIŽP). Ez utóbbi két szerv tétlensége miatt fajult idáig a helyzet” – fogalmazott Sólymos.
Sólymos szerint a környezetvédelmi miniszternek számos lehetősége volt és van arra, hogy komoly bírságot szabjon ki és ezekkel a szankciókkal a fennálló probléma megoldására ösztönözze a katasztrófáért felelős vállalatot (itt kell megjegyezni, az Ércbányák vállalat is feljelentést tett az utolsó olyan tulajdonos ellen, mely még bányászott a területen, azaz a Siderit vállalat ellen).
Sólymos véleménye szerint is annak kell megoldania a problémát, aki ezt az egészet okozta. Esetünkben tehát a gazdasági minisztériumnak. „De itt az a probléma, hogy nem léptek semmit” – jegyezte meg.
Mulasztott a környezetvédelmi hivatal
Ján Budaj környezetvédelmi miniszter azonban lépett: május elején a parlament elé terjesztette és elfogadtatta, hogy egyszeri, 200 ezer eurós segélyt juttassanak a gazdasági minisztérium részére, amellyel megkezdődhetnének a kármentési munkálatok. Egyúttal, mint említettük, kérte a Kassai Járási Hivatalt, hirdessen mielőbb veszélyhelyzetet a folyó természeti katasztrófájával kapcsolatban, ami a Sajó esetében azért lenne fontos, hogy bürokratikus akadályok nélkül elkezdődhessenek a mentési munkálatok, jelen esetben a szennyezett víz szűrése, vagy elvezetése.
A belügyminisztérium hatáskörébe tartozó veszélyhelyzet kihirdetése érthetetlen módon nem valósult meg annak ellenére sem, hogy a két tárca vezetését ugyanaz a párt adja.
Sólymos szerint a környezetvédelmi miniszter akkor mulasztott először, amikor február végén nem hívta össze a három minisztériumot: a belügy-, a gazdasági és a környezetvédelmi minisztérium szakértői csoportját. „A környezetvédelmi felügyeletnek két héten belül hatalmas büntetést kellett volna kiszabnia, újból és addig, amíg érdemben nem történik semmi. Úgy látom, az újságírókon kívül ezeket senki nem noszogatja” – tette még hozzá.
Sólymos szerint könnyelmű és felelőtlen a hivatalok hozzáállása, a gazdasági minisztérium részéről pedig az abszolút érdektelenség okozta a Sajó katasztrófáját. „Ennyi idő alatt már a közbeszerzés is megvalósult volna” – jegyezte meg.
A Környezetvédelmi Alap tartaléka
A Sajón bekövetkezett környezeti katasztrófa kapcsán számos háttérbeszélgetésen felmerült, hogy a Környezetvédelmi Alap (Enviromentálny fond) lehet az a szerv, ahonnan fedezni lehetne a folyó kármentesítésének költségeit. Sólymos László felvetésünkre úgy válaszolt, valóban, a környezetvédelmi minisztérium alatt működő alap tartalékát erre a célra, katasztrófahelyzetekre hozták létre. Az alap bevétele alapvetően az államtól befolyó különböző díjak, büntetések összegéből gyarapszik, másrészt az emissziós kvóták eladásából származik, amellyel a környezetvédelmi minisztérium gazdálkodik. Sólymos felhívta a figyelmet, a bevétel legalább 20-30 százalékát környezetvédelmi célokra kell fordítani, sőt, ezen felül egy bizonyos összeg (nem tudta megmondani mennyi ez pontosan, de nagyságrendileg másfél millió euróval lehet számolni) tartalékként az ilyen vis maior helyzetekre áll rendelkezésre. „Törvényjavaslatom elfogadása után még egyszerűbb lett a helyzet. Nekem még a pénzügyminiszterrel kellett megegyeznem az összegek felhasználást tekintve hasonló helyzetekben, de most már erre sincs szükség, a saját kompetenciájába tartozik, a környezetvédelmi miniszter rendelkezik ezzel az összeggel.” A Szövetség politikusa szerint jelenleg a Környezetvédelmi Alapban már több mint 100 millió eurónak kell lennie, hiszen a tavalyi évben több mint 400 millió euró folyt be az emissziós kvóták eladásából.
„Van pénz ennek a problémának a kezelésére, csak akarat nincs. Ennek az alapnak van tartaléka, amelyet pontosan az ilyen helyzetekre lehet felhasználni, olyankor, amikor gyors cselekvésre van szükség” – magyarázta.
Természetesen megkérdeztük a környezetvédelmi és a gazdasági minisztériumot is a rendelkezésre álló Környezetvédelmi Alapról, a mentési munkálatok költségvetéséről, megkezdésének időpontjáról, a várható fejleményekről. Ján Budaj miniszter válaszában a gazdasági minisztériumra hárította a felelősséget, érdemben egy kérdésünkre sem válaszolt. Sajtósa viszont fontosnak tartotta felhívni a szerkesztőséget, hogy kérdéseinket juttassuk el a gazdasági minisztériumhoz is. Megtettük, onnan válasz nem érkezett.
(Szalai Erika/Felvidék.ma)
