2022. június 2-án nyílt meg a krakkói ferences kolostor kerengőjének csarnokában Dávid Zsuzsanna A mi jelünk a kereszt című, huszonkét akvarell festményből álló kiállítása. A kiállítás a Krakkói Magyar Főkonzulátus, a Ferences Rendtartomány és Lencsés Zsolt kurátor, az Esterházy János Egyesület tagja együttműködésének köszönhetően jött létre.
Az ünnepélyes megnyitót dr. Gerencsér Tibor főkonzul és Piotr Cuber, a kolostor házfőnöke tartotta. Az ő Esterházy Jánost méltató beszédüket követően Dávid Zsuzsanna, a kiállítás alkotója lengyelül mondta el gondolatait a résztvevőknek. Ennek szövegét a tudósításhoz csatoltan közöljük. A megnyitón Híves István és Híves Boglárka előadóművész közreműködött a Felvidékhez köthető magyar népdalok és egyházi énekek előadásával.
A kiállítás közönsége ezt követően megtekintette Artur Janicki filmrendező Esterházy János keresztútja című dokumentumfilmjét, melynek bemutatását kerekasztal-beszélgetés követte. Ennek résztvevői Artur Janicki filmrendező, Gerencsér Tibor főkonzul, Elzbieta Lastowiecka, Esterházy János Krakkóban élő rokona, Jaroslaw Szarek, a Lengyel Nemzeti Intézet történész munkatársa és Molnár Imre voltak.
A filmet a következő napon, június 3-án, a Krakkóhoz közeli Myślenice nevű kisváros Katolikus Otthonában mutatták be, a helyi Gazeta Polska Klub szervezésében. A bemutatót követően Andrzej Pawlicki, a klub egyik vezetője beszélgetett Molnár Imrével Esterházy János életútjáról és mártíriumáról.
Dávid Zsuzsanna: Megnyitó gondolatok
Nagy öröm számomra, hogy éppen itt, Lengyelországban, Krakkóban mutathatom be ezt a kiállítást az Isten szolgája Esterházy-emlékév alkalmából. Legutóbb 2019-ben, a boldoggá avatási per elindításakor lehettünk itt. Felemelő nap volt. A mai nap hívó szava, amiért itt vagyunk Isten szolgája Esterházy János neve és a kiállítás címéül választott tőle származó jelmondat:
„A mi jelünk a kereszt!”
Jézus azt kérte, hogy arról ismerjen meg bennünket a világ, hogy szeretjük egymást. Bár különbözőek vagyunk, más a nyelvünk, mások a szokásaink, nem mindig ugyanazt gondoljuk, mégis példát adhatunk a világnak ezeréves barátságunkkal. Isten kegyelméből az 1000 éves lengyel–magyar barátság a legnehezebb időkben mindig közös szentjeinkben kapott megerősítést. Ezek a kiemelkedő személyek sokszor nemcsak barátokká, hanem rokonokká és testvérekké tesznek bennünket. Így Esterházy János is, aki édesanyja révén lengyel, édesapja révén magyar származású, de mindenekelőtt békességszerző, Isten gyermeke. Ő a mi vérrokonságunkat, barátságunkat a krisztusi testvériségben tette teljessé és nyitotta meg más népek fiai számára is.
A kiállítás képei Isten szolgája Esterházy János életútját és lelki örökségének napjainkban is tartó kibontakozását mutatják be, egyfajta illusztrációként.
A háborúk és a hatalomért folytatott könyörtelen harc történelme mellett a lelkek mélyén kirajzolódik egy másik történelem. A szentek, a vértanúk történelme, akik hűségesek maradtak a kereszt jeléhez. Ők a szeretet forradalmával alakítják át a világot és változtatják meg a szíveket. Esterházy János mellett a képeken megjelennek mások is, akik a szeretet hősei a világban; Assisi Szent Ferenc, vagy éppen Szent II. János Pál pápa, de megjelenik Esterházy János két testvére, Mária és Lujza, valamint az édesanyjuk is.Szent II. János Pál pápa 1983-ban az Európa vesperás alkalmával a keresztet Európa reményének nevezte. Esterházy János is a keresztnek a tövébe helyezte országainkat és Európát. Szeretetből odaadta önmagát barátaiért. Reményeim szerint ez a kiállítás egy emmauszi út lesz, amelyen társaink lesznek a képeken megjelenő szent életű emberek. Megismerve, figyelve és hallgatva őket, lángolni kezd a szívünk és a kereszt titka tárul fel előttünk. Jézus fénye tükröződik a szenteken, akik a Jézussal való közösségben megkapják az ő szent fényének egy sugarát.
Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik segítettek, hogy a mai kiállítás elkészülhessen. Bár név szerint nem tudok mindenkit kiemelni, ne haragudjanak érte! Köszönöm a Krakkói Magyar Főkonzulátusnak az esemény megszervezését, támogatását. Köszönöm a krakkói ferences kolostornak, hogy befogadta a kiállítást. A kiállítás kurátorának, Lencsés Zsolt festőművésznek a támogatását.
Paulisz Boldizsárnak és családjának, az alsóbodoki zarándokközpont közösségének, hogy Tarnowska Erzsébet példáját követve templomépítéssel és keresztjeik vállalásával segítenek Esterházy János lelki örökségét közkinccsé tenni. Boldizsár áldozatos munkája, elhivatottsága minket is magával ragadott. Lencsés Zsolttal és festő barátainkkal a Szent Kereszt felmagasztalása templom festészeti munkáit vállaltuk fel és 2017 szeptemberében itt helyezték végső nyugalomra Esterházy Jánost, teljesítve ezzel végakaratát, miszerint szülőföldjében kívánt nyugodni. Marek Jędraszewski érsek atya főcelebránsa volt ennek a szertartásnak és a Szentlélektől megerősítve ismerte fel Esterházy János személyének gazdagságát és indította el a boldoggá avatási eljárást a Krakkói Egyházmegyében. Óriási köszönet érte!
Ezúton is mindenkinek szeretettel ajánlom, hogy látogasson el Alsóbodokra, az Isten szolgája Esterházy János Zarándokközpontba!
Köszönet dr. Molnár Imrének, aki szinte élő intézményként működve, több évtizedes munkájával történészként, íróként, kutatóként hidat épített a múlt és a jelen között, hogy megismerhessük Esterházy János történetét és benne a mai kornak szóló üzeneteket, közbenjárónkat.
Ezer köszönet Esterházy János családjának kitartásukért, hűségükért! Külön azon családtagoknak, akik ezen alkalommal is megtisztelték jelenlétükkel e kiállítás megnyitóját. Ezúton is jó egészséget és Isten áldását kívánva számukra!
Esterházy János egyik nagy üzenete az Oltáriszentség imádása, rabtársai járó szentségtartóként emlékeztek rá. Köszönet a lelkiatyáknak, hogy az oltár körül összegyűlve emlékezhetünk rá, köszönet gondolataikért, szolgálatukért!
Hálás vagyok érte, hogy megismerhettem Isten szolgája Esterházy Jánost, Krisztus követőjét. Közép-Európa és a visegrádi országok szent vértanúját, közbenjáróját.
Elnézést, ha nem helyesen olvastam fel ezt a szöveget. Csak 2 éve kezdtem el lengyelül tanulni. Sokan kérdezik, hogy miért és nekem sok válaszom van. Három ok ezek közül: mindenekelőtt a Fekete Madonna, Szent II. János Pál pápa és Isten szolgája Esterházy János. Úgy gondolom, hogy a lengyel gyönyörű nyelv és hiszem, hogy nincs lehetetlen. Szentjeink öröksége és az Eucharisztia asztala elszakíthatatlan kötelék köztünk. Fogadják szeretettel a kiállítást!
Artur Janicki Esterházy János keresztútja című filmjének budapesti bemutatójára 2022. június 8-án került sor a budapesti Párbeszéd Háza nevű jezsuita lelki központban. Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes a filmet ajánlva úgy jellemezte Esterházy Jánost, mint aki életpéldájával és az általa képviselt értékekkel továbbra is itt van közöttünk, szerves részét képezi mindennapi életünknek és a megmaradásért folytatott küzdelmeinknek. A filmbemutatót követő beszélgetés során Sajgó Szabolcs atya Surján László volt politikust, Csányi János filmrendezőt és Molnár Imre történészt kérdezte Esterházy Jánosról, illetve a magyar–lengyel barátság aktuális helyzetéről. Artur Janicki filmrendező betegsége miatt nem lehetett jelen a rendezvényen, ezért gondolatait írásban küldte el a résztvevőknek. Az írás az alábbiakban olvasható.
Dávid Zsuzsanna és Piotr Cuber, ferences házfőnök
Esterházy János keresztútja
Magyarországon Wacław Felczak professzor nyomdokait kutatva találkoztam Esterházy János alakjával. E két személy sorsát nemcsak a német és a szovjet, vagyis a barna és a vörös totalizmus elleni harc, illetve nemcsak a kommunista börtönökben átélt megpróbáltatások sorozata köti össze. Egyesíti őket az a meggyőződés is, hogy Közép-Európának, vagy ahogy Wacław Felczak professzor fogalmazott, Európa közepének, ki kell szabadulnia a germán és a moszkvai expanzió egyre terjeszkedő és környezetét veszélyeztető hatalmi befolyása alól.
Esterházy János jelentősége véleményem szerint abból fakadt, hogy amikor eszméi és politikai tervei a barbár erők csapásai alatt összeomlottak, ő a meghátrálás helyett inkább az evangéliumi magatartás útját választotta, vagyis a Legfelsőbb Hatósághoz – Krisztushoz – folyamodott. Őbenne kereste a bűnös ideológiák és az erőszak feletti igazságot és győzelmet.
Fotó: Varga Emese
A film két párhuzamos cselekményből áll. Az első Esterházy Jánosnak a közép-európai viharos változások hátterébe ágyazott politikai életrajza.
Elég, ha csak annyit mondunk, hogy Esterházy János (leszámítva a szovjet Gulagban töltött rabságának idejét) öt államalakulatnak volt állampolgára és lakója: az Osztrák-Magyar Monarchia, Csehszlovákia, illetve Cseh-szlovákia, Szlovákia és ismét Csehszlovákia.
A második cselekmény témája az a keresztút, amely Esterházy János, Isten szolgája imakönyvében található, az ő személyes kiemeléseivel. Ezt a témát húgának, Maryszkának – Esterházy Mycielska Máriának a naplóbejegyzései egészítik ki, aki a csehszlovák börtönöket „járó” János mártírútjának hősies és szolidaritással vele szenvedő társa volt.
Az első tizenkét évében – a politikai tevékenység első éveiben – Esterházy János nem engedte magát sem megtörni, sem a szélsőségek csapdájába csábítani. A politikában nem egy átlagpolitikusként viselkedett, hanem mint a jó és az igazság keresője.
A Csehszlovákiában, majd a fasiszta Szlovákiában élő magyarok vezetőjeként megmentette a magyar közösséget a sovinizmustól és a nácizmustól. Kerülte a bosszú kísértését, az erőszakos módszerek alkalmazását, amelyek gonoszságot szülnek.
Ehelyett a magyar identitás és a keresztény erények megőrzésén fáradozott. Úgy vélte, hogy ez lesz a Csehország és Szlovákia keresztény nemzeteivel való találkozás közös platformja.
A kiállítás kkrakkói közönsége
A második tizenkét év alatt, a lassú kínhalál éveiben Esterházy János a szenvedésben vele osztozó bajtársai közt egyfajta szimbólummá vált. Az állhatatosság és az igazság győzelmébe vetett rendíthetetlen hit szimbólumává. A krisztusi igazság szimbólumává. Ez az ember súlyos betegségben vergődve is állandó veszélyt jelentett a rendszerre.
Ezért szállították őt át különböző börtönökbe, mert „demoralizálta” fogolytársait. Így egyre bővült azoknak az embereknek a köre, akik számára ő volt a példa arra, hogyan lehet megőrizni az emberi méltóságot a legnehezebb körülmények között is. Ez a méltóság Isten gyermekeinek Krisztusban gyökerező méltósága.
A folyamatban lévő szentté avatási eljárás során számos tanúbizonyság gyűlt össze hitének hősies megvallásáról, s arról, hogy mindez milyen jelentős támaszt jelentett fogolytársai és mindazok számára, akikhez eljutott az ő hitben való kitartásának híre. E tanúságtételből fakadt az a meggyőződés, amelyet a szlovák Veronika Moravčíková az Esterházy halála utáni első gyászmisén, szülőfalujában, Nyitraúljakon mondott: „Nem érte, hanem hozzá kell imádkoznunk”.
(Molnár Imre/Felvidék.ma)
