Valakit bolondnak mondani lehet sértő – de persze arra is hivatkozhatok, hogy privát vélemény az. Bár ezúttal inkább diagnózisról van szó. Az ember életében sok bolondságot elkövet, akár bevallja, akár tagadja azt. Az objektív világ azonban általában helyre teszi a dolgokat, s a bevált értékek mentén a különböző fajsúlyú lököttségeket elítéli.
Akkor van baj, amikor az őrültséget korrektségre, demokráciára, szabadságra és egyéb fennkölt fogalmakra hivatkozva törvénybe iktatják.
Mint például Németországban, ahol törvényileg lehetővé akarják tenni, hogy egy 14 éves kamasz akár szülei véleményét, akaratát megkerülve nemet változtasson. Hogy ebben mi a demokratikus, mi a szabadság, azt egyelőre nem sikerült bizonyítani (a demokrácia, a szabadság ugyanis másról szól), az viszont egyértelmű, hogy olyan lépés ez, amit már nem lehet visszacsinálni. Úgy tűnik, senkinek sem jutott eszébe a kompetensek közül, hogy a nem megváltoztatásának lényegét egy 14 éves kamasz aligha tudja fölfogni, következményeit sem tudja belátni.
Ez egy olyan kor, amikor a szexualitás alig ébredezik, de kezelni azt ilyen fiatalon még nem tudja a gyerek, fölmérni sem, hiszen ahhoz több tapasztalat és érettség kell.
Autóvezetéshez szükséges jogosítványt 18 éves korunk után kaphatunk, s ennek komoly racionális oka van. De ha nemet akarunk változtatni, ami jóval komolyabb lépés, ahhoz ezek szerint nem kell érettnek lenni, elég, ha egy kamaszkori eszement ötlet vagy divathóbort miatt egy tini kitalálja, hogy ő most fiú helyett inkább lány szeretne lenni (vagy fordítva). Könnyen elképzelhető, hogy egy kamasz, aki még csak ismerkedik a világgal, s fölmérni próbálkozik, milyen lehet benne a helye, hirtelen úgy véli, milyen frankó volna, ha megváltoztatná a nemét, hiszen az egy műtéttel megvalósítható. Ki gondol ilyenkor arra, mi következik azután?
Ha viszont komoly felnőtt emberek ebbe a felelőtlen őrültségbe belemennek, az megbocsájthatatlan, az elmebaj és büntetőjogi kérdés egyaránt.
Az embert, különösen fiatal korában, sok mindenféle föllelkesíti – s a nem megváltoztatása is egy abszurd, őrült divathóbort függvénye. Azok, akik valóban nem tudnak született nemükkel azonosulni, elenyészően kevesen vannak – még akkor is, ha a divathullám taraját kihasználva statisztikailag több ilyen is kimutatható, csak ügyesen kell a kérdéseket megfogalmazni s a választ „megfelelően” értékelni.
Tulajdonképpen csak nevetni lehetne ezen az őrültségen, ha nem lenne annyira komoly következménye. Ideje volna, ha az egészséges szexuális nevelést komoly, hozzáértő emberekre bíznák, s nem holmi dilettáns kalandorok kontárkodnának ebbe, mint amilyenek gyakran a filozofálgató politikusok és egyéb lelkes törtető civilek.
Vajon magához tud-e térni Európa ebből az agykihagyásos elmebetegségből? Mert ez is Európa kivégzésének egyik módozata.
(Aich Péter/Felvidék.ma)