Az 1980-as évek derekáig a magyar közvélemény szinte semmit sem tudott az évtizedekig nyugati emigrációban élő Tollas Tiborról, akinek munkásságát szigorúan elzárta hazájától az a fal, amelyet a politikai rendszer emelt országok és emberek közé.
Medvigy Endre irodalomtörténész, az emigráció fennmaradását és a magyarság megmaradását szolgáló kovászembernek, gyújtó hatású szónoknak és eredményes szervezőnek nevezte Tollas Tibor költőt, a Nemzetőr főszerkesztőjét.
Kecskési Tollas Tibor 1920. december 21-én született a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Nagybarcán Kohlmann Tivadar néven. Édesapja Kohlmann József Tamás ezredes, édesanyja Kecskéssy Jolán. Anyai nagyanyja Geleji Katona Zsuzsanna, a református zsoltárfordító és prédikátor, Geleji Katona István (1589–1649) leszármazottja. Ősei között található a Kossuth-katona, Kohlmann József táborkari honvédezredes, aki 1848-ban az osztrák és cári seregek ellen harcolt a magyar szabadságért.
Tollas Tibor-emlékház, Fotó: Wikipédia
Kohlmann (Tollas) Tibor katonai iskolákban tanult, a Soproni Honvéd Reáliskolában és a Magyar Királyi Ludovika Akadémián. 1941-ben hadnaggyá avatták. A második világháborúban és utána még két évig honvédtisztként szolgált. 1947-ben háborús bűnök elkövetése miatt – hamis vádakkal – letartóztatták. Kilenc évig a budapesti gyűjtőfogházban, a váci börtönben és a tatabányai bányamunkatáborban raboskodott.
1956 júliusában szabadult, az 1956-os forradalomban a budapesti Nemzetőrség összekötő tisztjeként vett részt. 1956. december 1-jén egykori rabtársaival – akik magukat Füveskert-csoportnak nevezték – megalapította az egyik legnagyobb hatású emigráns irodalmi lapot, a Nemzetőrt, melynek negyven éven át a főszerkesztője volt.
„Az 1956-os sajtóorgánumok közül az egyik legelterjedtebb és a legnépszerűbb periodika, mely magát a magyar szabadságharcos írók lapjának nevezi. A lapot 1956-ban néhány Nyugatra menekült emigráns alapította. Közülük is kiemelkedik Tollas Tibor és Kocsis Gábor költő, akik a hazai börtönökben kezdtek el írni. Tollas Tibor ügyszeretete és fáradhatatlan munkabírása következtében a lap hamarosan olyan népszerűségnek örvendett, amellyel kevés emigráns sajtótermék dicsekedhetett. Olvasottságát az is előremozdította, hogy bő teret adott az emigráció eseményeinek és szervezeti életének, míg személyi jellegű híreivel sokak érdeklődését felkeltette. Szemléletében az 1956-os szabadságharc szelleme és elvei játszottak kiemelkedő szerepet” – olvasható a Münchenben megjelent Nemzetőr újságról az 1956-os szabadságharc és forradalom utáni időszakban.
Tollas Tibor 1958-ban Bécsben megnősült. Három gyermeke közül Tamás és Csilla Bécsben, Krisztina Münchenben született.
Azok közé az alighanem kisebbségben lévő szerencsések közé tartozik, akik még megélték a szovjet csapatok kivonulását, és ideiglenesen vagy véglegesen hazajöhettek az emigrációból.
1997. július 19-én halt meg Münchenben. A végakaratának megfelelően az édesanyja mellett, szülőhazája földjében, a nagybarcai temetőben nyugszik.
Nagybarcán, szülőfalujában születésének 100. évében az emlékét ápoló helyi alapítvány, a Kecskési Tollas Tibor Emlékére Alapítvány, a Lakiteleki Népfőiskola Alapítvány – amelynek maga a költő is alapítótagja volt – emlékünnepséget tartottak, mellyel hagyományt teremtettek. A költő halálának évében elindították a határon átívelő Tollas Tibor Szavalóversenyt.
Költészete mellett – olyan, a forradalom jelképévé vált és sokat idézett verseket írt, mint a Bebádogoznak minden ablakot – irodalomszervezői tevékenysége is jelentős. Utóbbi minőségében két legfőbb műve a Füveskert-antológia, melyet rabtársaival együtt verseikből állítottak össze, illetve a Nemzetőr fenntartása.
Program a legkisebbnek a Tollas Tibor-emlékházban, Fotó: Kecskési Tollas Tibor Emlékére Alapítvány
Szerkesztésében jelent meg továbbá két további „forradalmi” antológia: Gloria Victis 1848-49 és a Gloria Victis 1848–1956. Első önálló verseskötete 1960-ban jelent meg Csak ennyi fény maradt címmel. További kötetei a Járdaszigeten (1967), az Eszterlánc (1969), Irgalmas fák (1975), Évgyűrűk (1979), Varázskör (1988), Hazafelé (1991).
Az 1956-os forradalom 50. évfordulóján, 2006-ban látott napvilágot a Tollas Tibor összegyűjtött versei és műfordításai című kiadvány a Mandus Magyar Egyetemi Kiadó gondozásában. A fülszövegben ez az ajánlás olvasható:
„Tollas Tibor (1920–1997) költészete a nyugati, sőt az egyetemes magyar irodalomban is egyedülálló jelenségnek számít. A hajdani katonatiszt előtt a börtönben világosodott meg történelmünk megannyi baljós mozzanata, személyiségét: „parányi mécsem: a hitem – a »börtön-világosság« szabadította föl”. Lírájának klasszikus darabja, a Bebádogoztak minden ablakot mindennél világosabb protestálás a zsarnokság ellen. 1956 tavaszán ugyancsak a váci börtönben született Összeomlás című elbeszélő költeménye, amely a második világháború poklában szenvedő magyar hadsereg visszavonulását önéletrajzi elemeken keresztül idézi fel – megrázó erővel. Nyugatra menekülése után – a magyar forradalom igazságait éltetve – Tollas költészete tovább gazdagodott. Nem csupán társadalmi kérdések kerültek érdeklődése homlokterébe, hanem – lásd későbbi köteteit – a család, az otthon, a szerelem, a férfi és nő harca a személyiséget gazdagító boldogságért.”
Halála után 1998-ban Magyar Örökség Díjban, 2018-ban a Magyar Kultúra Lovagja díjban részesítették.
Forrás: Wikipédia, Éltető Lélek Irodalmi Kör, Életünk
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
