Szabad-e egy „szövetségesnek” meghívni egy nem pártbéli, magyar nemzetiségű parlamenti képviselőt egy beszélgetésre, név szerint Gyimesi Györgyöt, ha ezzel teret ad az egyetlen magyar pártunkon kívüli magyar pártpolitikának és így gyengítheti annak pozícióját? Nos, az alábbi sorokból kiderül, mert ezek a kijelentések hangzottak el a képviselő szájából augusztus 4-én, Kalondán egy általam szervezett nyilvános beszélgetés során.
A beszélgetés elején leszögeztük, hogy nincs tabutéma, nincs terelés, csak az igazat és a valót kérdezem és mondja a képviselő úr. Íme, a válaszai:
Gyimesi, az ügynök. Amikor felkerült az OĽaNO listájára, a 49. helyre, a párt 5,6%-on állt és csak utána lőtt ki 25% fölé, köszönhetően Matovič egyszemélyes, kreatív kampányának. Melyik az az ügynökképző intézmény, amely az 49. helyre teszi be a saját ügynökét? – tettem fel mosolyogva a kérdést. Őt is meglepte a helyzet, hogy pótképviselőként bejutott, de attól a pillanattól kezdve úgy gondolta, betyárbecsületből mindent meg kell tennie, amit megtehet a magyarság érdekében.
Gyimesi apja. Élete legnagyobb marhaságának tartja annak a bizonyos „hosszú nevű” pártnak a létrehozását, amikor kivált az Együttélésből és később elfogadta Mečiar hívó szavát. Hiba volt, több mint hiba, amit sokan sokszor elkövetünk az életünk során, legfeljebb nem a nyilvánosság előtt.
Gyimesi és a Csemadok. Amikor egy beszélgetés során felmerült, hogy a 90-es évek alatt épp Mečiar volt az, aki elvette a Csemadoktól az évi állami támogatást, ő úgy döntött, hogy helyrehozza azt, amit sem az MKP nyolcéves kormánytagsága alatt, sem a Most-Híd másik nyolcéves kormánytagsága alatt nem adott meg a Csemadoknak. A frakciójában ellenszavazat nélkül ment át a javaslata, aki ellene volt a koalícióban, az éppen Sulík volt, de ő minden ellen van, ami a számára nem profitorientált elképzelés.
Gyimesi és a Most-Híd. Kifejezetten károsnak tartja az egész tevékenységét a története során, nagyon dühíti őt, hogy Jakab Elemér továbbra is pozicionálhatja magát a politikában a Szövetségen belül.
Gyimesi és a Szövetség. Arra a kérdésre, hogy volt-e megkeresés bármilyen együttműködésre, elmondott egy példát, amikor közös sajtótájékoztatóra készültek egy bizonyos témában, de mivel a Szövetségben a liberális hidasok igyekeznek gátolni a párt nemzeti vonalának erősödését, megfúrták ezt a közös megjelenést a sajtó előtt. Tényként viszont hozzátette, hogy a Korčok-Klus duó egyik magyarellenes megnyilvánulása után, a párt MKP-platformjával volt egy közös sajtótájékoztatójuk. Ami a pártba való belépését firtató kérdésre adott válaszát jelenti, leszögezte, hogy nem történt ilyen megkeresés a Szövetség részéről, de véleménye szerint addig, amíg a párt mozgása ennyire lassú, a struktúrákban sok helyen döntő – és ezért gátló – szerepet játszó liberálisok rossz irányba tudják formálni a pártot, nem látja értelmét a közeledésnek. A Szövetség önmaga béklyóinak a foglya, ugyanis, amíg ilyen bonyolult pártstruktúrát működtet egy olyan világban, ahol percek alatt kell reagálni az aktuális történésekre, esélye sincs a hatékony politizálásra.
Gyimesi és a liberalizmus. Teljesen mindegy, hogy Rigó, Jakab, illetve Sulík vagy Čaputová képviselik ezt a politikát Szlovákiában, minden nyelven és minden szinten rendkívül káros ez a fajta liberalizmus a társdalomra.
Gyimesi és a Korčok-Klus duó. Hiába koalíciós partner a két nevezett politikus, a nyilvánvaló magyargyűlöletük ellen fel kell szólalnia minden esetben. Sajnálja, hogy ebben is egyedül maradt a felvidéki magyar politikusok között, mert amíg ő személyesen, tévévitákban, vagy a sajtóban sem tart a konfrontációtól ezekkel az alakokkal, addig a Szövetség politikusai mintha félnének véleményt alkotni szemtől szembe a fent nevezett Beneš-imitátorokkal.
Gyimesi és Matovič. Nyilván érzékeli, hogy a főnöke mennyire nehéz személyiség, de sajnos ő olyan, mint az a diák, akit az aljasabb társai sunyiban piszkálnak az óra alatt, mire ő aztán nyilvánosan üt vissza, s erre a tanár a „balhés” nebulót küldi ki az osztályból. Sulík mesterien alkalmazza ezt a taktikát Matovič ellen, és ebben partnere az összes liberális szlovák média, a facebookos Zomri-tól kezdve az összes kommersz tévécsatornákig.
Gyimesi és a jövő. Elmondása szerint szinte biztos az előrehozott választások ténye, az OĽANO nem áldozza be Matovičot. Viszont Sulík nagyon jól tudja, hogy itt ősszel hatalmas problémák elé néz majd az ország és a kormány, amiből ő sunyi módon ki akar maradni, ezért inkább bedönti ezt a kormányt is, hogy egy következő csatában újra megpróbálja legyőzni Matovičot, mert számára ez presztízskérdés, a nép sorsa őt nem érdekli, hiszen liberális politikusról van szó.
Gyimesi, mint veszély. Az, aki támogatást intéz a Csemadoknak, nyilvánosan szembeszáll a magyar nacionalizmussal, a kisebbségek jogállásáról szóló törvény elfogadásán dolgozik, nem jelenthet veszélyt a felvidéki szlovákság számára, még akkor sem, ha egy szlovák párt listáján került be a parlamentbe. Azt, hogy a felvidéki magyar politikai közegre veszélyt jelent-e, nem neki kell megválaszolnia, de van egy olyan érzése, hogy olyan túl nagy veszélyt nem jelenthet, mert érzése szerint a Szövetség – a budapesti felemelt ujj ellenére is – elégedett lesz a 3% fölötti eredménnyel, mert az biztosítja a párt krémjének az anyagi támogatást az állami költségvetésből. Igazából egy politikai megtisztulás segítene csak a felvidéki magyar embereken, de ennek a megtisztulásnak a valószínűségét már nem meri megtippelni.
Nos, ezek a kérdések és válaszok hangzottak el a majd kétórás beszélgetés során és mindezt azért kívánom a nyilvánosságra hozni, mert véleményem szerint csak a nyílt és őszinte eszmecsere vezethet el a jövőnkkel kapcsolatos kitörési pontok közös megtalálásához.
Bár a Szövetségben nem működnek szakmai és tanácsadó bizottságok, bízom benne, hogy a rendezvény megrendezése miatt nem fog velem, mint a párt tagjával foglalkozni az egyetlen működő pártbizottság, azaz az etikai.
Én szívem szerint inkább a nyílt társadalmi vitát javasolnám mindenkinek.
(Papp Sándor/Felvidék.ma)
