A politikai fősodornak, az Európai Unió „okosai”-nak való mindenáron történő kritikátlan megfelelési kényszer két újabb iskolapéldája rajzolódott ki előttünk a napi sajtóhírek olvastán.
Az egyik, hogy az Európai Tanács soros cseh elnöksége levélben fordult az unió 27 tagállamához. Nem a tagországokat sújtó infláció, az energiaválság, a migrációs nyomás, de még csak nem is a háborúval, a fűtés és az áram hiányával sújtott ukrán nép sorsa töltötte el aggodalommal a cseheket, hanem mert úgy gondolták, „csehül áll“ a fontosság tekintetében minden egyéb problémát überelő genderügy, melyet nem más, mint Magyarország úgynevezett „transzfóbiája” fenyeget.
A cseh elnökség szorongását az váltotta ki, hogy miután az uniós nagykövetek szerdai találkozóján arra tett javaslatot, hogy „genderszempontból elfogadóbb nyelvezetet használjon az EU-delegáció az ENSZ montreali biodiverzitás-csúcstalálkozóján, és említse meg az összes gendert”(!), a magyar nagykövet elfogadhatatlannak nevezte a javaslatot, emiatt pedig még az is elképzelhető, hogy az EU úgymond nem tud majd egységesen fellépni a találkozón.
Hogy őszinte legyek, nem is tudnék nagyobb problémát elképzelni ebben a számtalan valóban megoldhatatlan bajtól szenvedő világban, mint hogy az összes gender valamelyike véletlenül említetlen maradjon, aminek nyomán a csehek szerint veszélybe kerülne az EU hitelessége.
Az ugyanis már enélkül is rég elveszett a józan ésszel gondolkodók szemében, attól viszont már igazán nem válik hitelvesztetté, hogy az LGBTQPIA-szivárvány osztódással szaporodó tagjai közül valakit azért felejtenek el megemlíteni, mert már nincs több betűje az ábécének a megnevezésükre.
De egy nagy adag megfelelési kényszerért nem kell cseh szomszédjaikhoz szaladniuk a szlovákoknak sem. A pozsonyi parlament lóhalálában, gyorsított eljárásban fogadta el azt a módosítást, amely lehetővé teszi, hogy Szlovákia garanciákat nyújtson az Ukrajnának szánt 18 milliárd eurós uniós segélyre.
Gondolom azért ez a nagy sietség, nehogy Brüsszelnek esetleg kétségei támadjanak Szlovákia feltétlen engedelmessége tekintetében.
Amit talán azért is igyekeztek gyorsan deklarálni, mivel a csomag jóváhagyását Magyarország blokkolja, ezért a tagállamok azt fontolgatják, hogy végül Budapest nélkül hagyják jóvá, méghozzá úgy, hogy az országok külön-külön vállalnának garanciát a kölcsönre. Nem árt tudni, hogy mind a kormánypárti képviselők, mind az ellenzéki SaS támogatta az ezzel kapcsolatos törvénymódosítást, csak a Smer szavazott ellene.
Ami Magyarország álláspontját illeti, azzal kapcsolatban Orbán Viktor elmondta, „Magyarország – bilaterális alapon – kész pénzügyi segítséget nyújtani Ukrajnának. Nem vétóztunk, nem zsaroltunk. De meg akarjuk győzni az EU-tagállamokat arról, hogy nem a közös uniós adósság a megoldás”.
A józan érvek azonban az unión belül sajnos nem nyerők, mi több, azok kinyilvánítása ebben a „demokratikus, a jogállamiságot mindenek fölé helyező” intézményben immár büntetendő cselekedetnek számít. Erre ékes példa kedvenc magyargyűlölő belgánk, Guy Verhofstadt legújabb ötlete, aki eddig is következetesen az uniós vétó eltörlésének álláspontját képviselte, most pedig a Twitteren azt találta mondani, hogy minden egyes „fenyegetéssel” duplázzák meg a Magyarországtól visszatartott uniós pénzeket.
„Egy vétó: 5,8 milliárd euró. Két vétó: 11,6 milliárd euró. Három vétó: 23,2 milliárd euró” – fröcsögte fogtündérünk.
S bizony amíg a többség szolgai módon rábólint minden egyes őrültségre, addig sajnos a józan észnek vajmi kevés esélye marad, mivel akkora arányban van képviselete az unión belül, mint balga belgánk szájában az egészséges fogaknak.
(NZS/Felvidék.ma)
