A csoportmeccsek során egy gyengébb meccset produkáltak, ezúttal azonban egy kifejezetten izgalmas találkozón lett a horvátoké a bronzérem. Az elején egy pazar fejes gól, gyors egyenlítés, majd a szünet előtt egy mesteri csavarás. A horvátok nagy küzdelem után lettek ismét érmesek.
Mindkét szövetségi kapitány változtatott az elődöntőhöz képest, a horvátoknál Zlatko Dalic két újoncot is avatott Josip Sutalo és Josip Stanisic személyében, miközben olyan rutinos játékosok szorultak kispadra, mint Lovren vagy Brozovic.
Talán a tét és az azzal járó izgalom miatt, a 3. percben Bounou, a marokkóiak kapusa majdnem saját kapujába rúgta a labdát. Négy perccel később pedig már vehette is ki onnan, egy pazar horvát szabadrúgásvariációt követően Gvardiol fejelt a kapuba.
Másfél perccel később azonban már ismét egyenlő volt az állás, ezúttal egy marokkói szabadrúgás után nem figyelt a horvát védelem, Dari pedig közelről fejelt a kapuba.
A gyors gólváltás után kicsit visszavettek a csapatok, de így is változatos, izgalmas volt a találkozó, mindkét kapu előtt adódtak helyzetek. A 42. percben úgy tűnt, ismét kimarad egy horvát lehetőség, de Orsic egy lecsorgó labdát csavart a bal felső sarokba, a labda a kapufáról pattant a kapuba.
A második játékrész is az ő lövésével kezdődött, ezúttal azonban ha csak centikkel is, de mellé ment. A folytatásban a horvátok védekeztek és kontrákkal kísérleteztek, míg a marokkóiak nem igazán tudtak helyzetbe kerülni Livakovic kapuja előtt. A marokkói kapitány cserékkel próbált frissíteni, de nem sok sikerrel.
Az utolsó negyedórára felpörögtek az események, a marokkóiak feltolták a védekezésüket egészen a horvát tizenhatosig, míg az európai együttes kontrákra várt. Az utolsó percekre kezdtek elszabadulni az indulatok, amihez hozzájárult a katari játékvezető több hibája is.
Az eredmény azonban már nem változott, így a horvátok a négy évvel ezelőtti ezüst után ezúttal bronzérmet szereztek, míg a marokkóiak minden idők legjobb afrikai eredményét elérve lettek negyedikek.
