A budapesti Nemzeti Színház Rubold Ödön rendezésében október 28-án mutatta be Lukácsy György Hazatérés című misztériumjátékát, amely a mártírsorsú felvidéki magyar politikus, Esterházy János (1901–1957) életét mutatja be. A színművet a november 30-i, szerdai előadáson láttuk, ahol a nézők többsége örömteli módon a fiatal korosztály tagja volt.
Lukácsy György drámája keveri a fikciós és a valós elemeket. A szerző levelek, naplórészletek, irodalmi szövegek, korabeli filmhíradórészletek alapján állította össze művét. A színmű az idősíkok váltakozásával tárja fel Esterházy János életét, azon belül is az 1922 és 1957 közötti időszakot.
A cselekmény idővonala:
A misztériumdráma kezdetén 1955-ben vagyunk: a csehszlovák állam létrejöttének tizedik évfordulójára a kommunista hatalom általános amnesztiát hirdet, de kiderül, hogy Esterházy Jánosra ez nem vonatkozik. Nyilvánvalóvá válik, hogy élete hátralevő idejét börtönben kell töltenie, noha az ellene felhozott vádak teljességgel megalapozatlanok.
A harmincas évek második felében Edvard Beneš csehszlovák elnök ajánlott neki miniszteri posztot, de nem fogadta el. Alig több mint tíz év múlva a börtönkórházban barátai, rokonai rá akarták venni, hogy Nyugatra szökjön, és így az emigrációban élő magyarok lelki-szellemi vezére legyen, de erre is nemet mondott.
1942-ben a szlovák parlament egyedüli képviselőjeként mondott nemet a zsidók deportálásáról szóló törvényre: „mert mint magyar és keresztény és mint katolikus a javaslatot istentelennek és embertelennek tartom”. Személyesen is mentett zsidó családokat a kibontakozó vészkorszakban. Egyértelműn megvallotta: „a mi jelünk a kereszt, nem a horogkereszt”.
A színészekről:
Esterházy Jánost Tóth László alakítja, hitelesen, visszafogott gesztusokkal. Nagyon ritkán emeli fel csak a hangját, de határozottság, mély és rendíthetetlen hit sugárzik belőle. Megjelenik a drámában a szenvedéstörténetben szintén érintett lengyel édesanya (Szász Enikő), valamint Esterházy felesége, Serényi Lívia grófnő (Tóth Auguszta), aki az események tragikussá fordulása után lelkileg összeomlik.
A misztériumjáték egyik legszebb epizódja Esterházy kapcsolatának alakulása cellatársával, a később a kommunisták által kivégzett Eduard Tesárral (Rácz József). Kezdetben Esterházy beépített kémnek nézi a fiatal rabot, ő pedig a szemére veti, hogy az arisztokraták mindig jól járnak, abban a hiszemben van ugyanis, hogy társa hamarosan kiszabadul. Végül krisztusi barátság és szeretet szövődik közöttük, Esterházy erőt, reményt önt Tesárba a kivégzése előtt.
Berettyán Nándor több szerepet is játszik, melyek közül kiemelendő a Kísértő figurája. Akárcsak Jézust, Esterházyt is megkísérti a gonosz, gúnyolódik rajta. Esterházy élete során mindig jól döntött, ha az üdvtörténet szemszögéből vizsgáljuk az életét.
Összefoglalás:
A színdarabot látva az az érzés kerítette hatalmába a tudósítót: olyan összehangolt csapatjáték szemtanúja volt, amelynek minden tagja missziónak, kulturális evangelizációnak tekinti, hogy szerepelhet az Esterházy János, a „Szentlélek tüzében edzett” férfi önfeláldozó életútjáról szóló misztériumjátékban. Vonatkozik ez természetesen a rendezőre, Rubold Ödönre is.
Az előadás történész szakértője Molnár Imre, aki könyveivel, előadásaival kiemelte Esterházy Jánost a feledés homályából, megtisztította személyét az igaztalanul vádoló rágalmaktól, dokumentumokkal bizonyítva, hogy
minden tettében Krisztus lelkétől vezérelt ember volt, aki tudta, hogy Isten nélkül kudarcra van ítélve minden politikai, társadalmi változást célul tűző kísérlet.
A teljes cikk a misztériumdrámáról megtekinthető ITT.
(Bodnár Dániel/Magyar Kurír)
