A párkányi Memoriae Patrum Honismereti Társulás, folytatva a régióban 2017-ben elkezdett, a doni harcokban elesett magyar katonákról való megemlékezést, most Párkányban tartott ismét főhajtást a Városi Művelődési Központtal közös szervezésben.
Az évforduló napján, január 12-én a Szent Imre templomban kegyeleti szentmise volt az elhunyt hősökért, 20-án pedig a délutáni órákban a helyi múzeumban könyvbemutatóval, előadással emlékeztek a nyolcvanadik évfordulóra.
Maruzs Roland alezredes „Doni hősök kalendáriuma-Emlékkönyv a doni áttörés 80. évfordulója” címmel megjelent könyvét Illésfalvi Péter hadtörténész mutatta be. A könyvből Juhász Gyula a múzeum vezetője olvasott részleteket. A beszélgetésben az érdeklődők családi hozzátartozójuk doni emlékeit idézték, fotókkal, és kérdésekkel halmozták el az előadókat.
Az esti órákban a városi parkban folytatódott a megemlékezés, ahol most is, mint az első alkalommal 2017-ben a havas eső idézte az egykori magyar katonák tragikus napjait. Persze korántsem olyan körülmények között, mint az a nyolcvan évvel ezelőtti jeges, -30-40 fokos hideg hómezőkön zajlott harcokban volt.
Fotó: Bréda Tivadar
Bréda Tivadar honi magyar hadisírkutató, a társulás elnöke üdvözölte a vendégeket, az előadókat, Leskó László Tamás alezredes, véderő-, katonai és légügyi attasét a pozsonyi Magyar Nagykövetségről, Szabó Eugent, Párkány város polgármesterét s mindazon polgármestereket, akik vidékről jöttek, s a helyieket. A parkban most is a kifeszített fehér vásznon a megjelentek megkereshették a falvak hősi halottainak nevét, melyet Bréda Tivadar gyűjtött össze 31 Párkány környéki faluból.
Üdvözlő beszédében hangsúlyozta:
„Ma emlékezni jöttünk össze. Emlékezni jó is, meg nem is. Olyan eseményekre, melyek örömöt szereznek, sok sikert hoznak, örömmel emlékezünk. De olyan eseményekre, amelyek szomorúságot, fájdalmat okoznak, nem jó emlékezni, de van, amikor mégis muszáj.
Azt is mondhatjuk, hogy a XX. Század az összmagyarság legtragikusabb évszázada volt. A Trianoni gyalázat után húsz évvel ismét belekényszerültünk a politikai döntések és Magyarország kiszolgáltatottsága végett a határrevízió reményében egy újabb háborúba. Hitler követelésére 1942 októberében elindult a 210 000 fős második magyar hadsereg a keleti frontra. Majd 1943.január 12-én a reggeli órákban megindult a Don mellett védelembe helyezkedett magyar hadsereg ellen, a vörös hadsereg támadása, melyet az Urivi áttörés néven jegyeztek be a magyar hadtörténet fekete könyvébe.
Fontos számunkra, hogy nemzeti ünnepeink mellett a gyásznapokra is emlékezzünk, hogy megadjuk a tiszteletet és a megbecsülést az ott, és akkor rendkívüli körülmények között, harcoló magyar katonák emlékének. Kegyelettel őrizzük meg emléküket, örökségül hagyva utódainknak és az elkövetkező nemzedékeknek. Ezt az üzenetet vigyük magunkkal a mai megemlékezésről.”
Fotó: Bréda Tivadar
A megemlékezést Illésfalvi Péter hadtörténész, a Honvédelmi Minisztérium Katonai Örökség Főosztály vezetője tartotta, röviden vázolta a nyolcvan évvel ezelőtt történt eseményeket, kihangsúlyozva mindazt a tévhitet, valótlan állításokat, amelyek a magyar királyi hadsereg vádolásáról, szóltak.
Hozzátette:
„az elesett katonákról, -joggal nevezzük őket hősöknek, akikről a második világháború utáni kommunista-szocialista szférában nem lehetett tisztességes módon megemlékezni, sőt, jóformán a nevüket is tilos volt kiejteni, maximum csak olyan szövegkörnyezetben, miszerint elátkozott, fasiszta hadsereg katonái voltak. A történész szerint a 2. honvéd hadsereg egykori katonái – akiket a kisantant elnevezésű, 1921-1938 között fennálló katonai és politikai szövetség haderőivel szembeni bevetésre, nem a részben az akkori világ legjobban felszerelt és legjobban kiképzett haderejének számító Vörös Hadsereg elleni harcokra készítettek fel – valóban megérdemlik a megemlékezést, de egyoldalú a történelmi emlékezet szemlélete: a másodjára felállított 2. honvéd hadseregről, amelyet az Erdély-hadműveletben vetettek be, ugyanúgy ritkán esik szó, mint akár az 1944-45-ben a magyar határokat védő 1. honvéd hadseregről”.
Fotó: Bréda Tivadar
Az emlékműsorban közreműködött Horányi László Jászai Mari- díjas színművész Esztergomból, a Csemadok párkányi szervezetének Szivárvány énekkara.
A kegyeleti imát Ft. Fóthy Zoltán esperes és Pólya Csaba református lelkész végezte, akik imával és áldással szóltak az elesett, a hazatért hősök lelki üdvéért.
Az oroszkai katonai hagyományőrzők díszőrségének tisztelgésével és díszlövéseivel befejeződött a megemlékezést, majd a megjelentek elhelyezték a kegyelet és a tisztelet gyertyáit településeik halottainak névsoránál.
Dániel Erzsébet/Felvidék.ma
