Mosolygó mákvirágok, illatos tulipánok – a komáromi asztalosmesterek festett templomkazettái címmel időszaki kiállítás nyílt tegnap késő délután Komáromban, amely a Duna Menti Múzeum és az Iharos Népművészeti Egyesület között köttetett együttműködési megállapodás keretén belül került megrendezésre.
Csütörtöky József, a múzeum igazgatója köszöntötte a megnyitó résztvevőit a Zichy-palota kiállító termében. Külön üdvözölte a budapesti Néprajzi Múzeum főigazgatóját, Kemecsi Lajost és Ament Éva népi iparművészt, bútorfestő szakoktatót, a tárlat kurátorát, illetve a múzeum munkatársát, Sipos Anna néprajzkutatót.
Mint elhangzott, a kiállítás áttekinti a komáromi festő-asztalosok lehetséges templomi munkáit a mai Magyarország területén.
Olyan tárgyi emlékeket, mennyezettöredékeket gyűjtöttek össze a kiállítás során, melyek egyértelműen az 1686-tól működő komáromi festő-asztalos céh remekeit reprezentálják.
Ament Anna felhívta a figyelmet arra is, hogy bemutatásra került öt olyan tábla, melyek eddig nem publikáltak, de a technikai elemzésük alapján egyértelműen köthetőek a komáromi műhelyhez.
(Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
Sipos Anna kurátor leszögezte, a kiállításon bemutatott tárgyak másolatok, melyek a komáromi nyári alkotótáborukban készültek. Elkészítésüket helyszíni és múzeumi gyűjtés, kutatás előzte meg. „Anyagunk, rendhagyóan, a festőasztalosok szemszögéből közelít a témához, ezért jelen vannak a tervezés különböző fázisait tükröző skiccek, színminták, számítások és eszközök” – jegyezte meg.
A kiállítás megnyitóján elhangzott, a történelmi Magyarország területén több festőbútor-központ is volt, melyek között a komáromi kiemelkedő helyet foglalt el.
A komáromi asztalosságra a templomi festett mennyezetek és bútorok irányították a figyelmet, amelyen az asztalosok megörökítették a nevüket.
„Mai ismereteink szerint több mint húsz, javarészt középkori eredetű templom berendezését díszítették és festették a komáromi mesterek” – húzta alá a néprajzkutató, hozzátéve, ennél bizonyosan több, napjainkra már feledésbe merült alkotás kötődik a komáromi mesterek nevéhez.
Kiderült, a komáromi asztalosok megrendelésre készítették munkáikat: kazettás mennyezeteket, kórusmellvédeket, szószékeket, padokat. Mára, az a kevés, ami fennmaradt, többnyire csak református templomokban található meg, bár eredetileg katolikus, evangélikus és unitárius templomokban is gyakoriak lehettek – vélekedett. Leggyakoribb motívumként a szőlőfürt és a virágok közt tekeredő leveles-bimbós inda fordult elő, de olykor figurális ábrázolásokat is készítettek a komáromi mesterek, akik a dátum és a készíttetők neve mellett gyakran feltüntették saját nevüket és céhbeli hovatartozásukat is. Sipos Anna kiemelte, a legkorábbi, általuk ismert templombelső a szentsimoni római katolikus templom kazettás mennyezete, amely 1650-ben készült.
(Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
A Néprajzi Múzeum főigazgatója köszöntőjében aláhúzta, a festett templomi kazetták megragadó, látványos és színes története szorosan kapcsolódik a festő-asztalosmesterek több mint 400 éves működéséhez. Kiemelte Ament Éva három évtizedre visszanyúló munkásságát, amely a komáromi tárlat „legfőbb eredője”.
„A mosolygó mákvirágok és az illatos tulipánok egyaránt a hitről és az alkotóik tehetségéről adnak hírt” – vélekedett, hozzátéve ezekre a hírekre és jelekre évszázadok múltán is szüksége van az embereknek a világ megéléséhez.
Csütörtöky József kiemelte, a 18. és a 19. századi Komáromban több tucatnyi céh működött, közülük is messze földön híresek voltak a ládafestő-műhelyek, ahol a templomok mennyezeti díszítésével is foglalkoztak. Az Iharos Népművészeti Egyesület elnöke, a kiállítás kurátora, Ament Éva a kiállítás kapcsán úgy fogalmazott, bútorfestő szakmája során rá kellett döbbenjen, elkerülhetetlen a komáromi iskola. A templomi kazetták nagyon komoly szaktudásról tesznek tanúbizonyságot – húzta alá.
(Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
Rendszerezett jegyzetei, fotói tették lehetővé, hogy megszülessen a komáromi festő-asztalosokat bemutató egységes tárlat. „Korban igyekeztünk elhelyezni a templomok kazettáit: a szentsimoni a legrégebbi, amely a mai Kis-Magyarország egyik legrégebbi datált mennyezete” – magyarázta. Olyan, tipikus kazettákat igyekeztek kiállítani, amelyek egy-egy templom jellemző, vagy éppen legkarakteresebb kazettáit mutatja be az 1720 és az 1780 közötti időszakot felölelve – kivéve a szentsimoni templomot, tette hozzá. „Rengeteg felkutatásra váró dolog van még, nem is zártuk le még a munkánkat. De azt gondolom, hogy ezzel a bemutatkozással nemcsak magunknak, de másoknak is örömet tudunk szerezni” – fogalmazott.
A megnyitón közreműködött Kulin Pasztorek Cyntia, a komáromi Művészeti Alapiskola tanára, aki egy kalotaszegi népdalt adott elő. Az időszaki kiállítás augusztus végéig látogatható a Duna Menti Múzeum Zichy-palotájának kiállítótermében.
(Szalai Erika/Felvidék.ma)
