A királyhelmeci Mailáth József Regionális Múzeumban május 10-én nyilvános beszélgetés és kutatásbemutató zajlott az Ung-vidékről és Bodrogközből „málenkij robotra”, ún. kis munkára elhurcolt civil lakosságról. A találkozó központi témája az Ung-vidékiek a Gulágon című regionális és helytörténeti kutatás volt, melyet a Lakatos Denisza és Vályi Edit szerzőpáros (megj. a cikk szerzője) készített 2016-ban a Nagykapos és Vidéke Társulás megbízásából a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve kapcsán. A mélyinterjúkon és forrásanyagokon alapuló kutatás név szerint számba vette az Ung-vidékről elhurcoltakat és az emléküket őrző emlékműveket, emléktáblákat.
A Bodrogközben és Ung-vidéken a civil lakosság tömeges elhurcolása 1944 decemberében zajlott. A szovjet megszállók és segítőik összegyűjtötték a 18–50 év közötti férfiakat, hogy „málenkij robotra”, kis munkára vigyék őket. A kis munkából évekig tartó fogság lett szovjet munkatáborokban, ahol embertelen körülmények között, éhezve, fázva dolgoztak. A térségből elhurcolt közel 2500 fő 36%-a sohasem tért haza.
A királyhelmeci rendezvény egy 2022-ben elindult programsorozat negyedik állomása volt, melyet a Bodrogközi és Ung-vidéki Közművelődési Intézet szervezett „Egykor volt (Királyhelmec)” címmel. A téma mindenki számára eleven és ismerős volt, hiszen a civil lakosság elhurcolása régiónk múltjának kitörölhetetlen része, nincs olyan család, amely ne lenne valamilyen módon érintett.
Erejük teljében lévő férfiakat vittek el otthonukból, akik támasz nélkül hagyták hátra feleségeiket, gyermekeiket, szüleiket. Minden család és faluközösség fájdalmasan megérezte a hiányukat.
Voltak, akik megtörve, legyengülve és lesoványodva hazatértek otthonukba, nagyon sokan azonban idegen földben, jeltelen sírokban leltek örök nyugalomra és családjuk ma sem tudja pontosan, hogy mi történt velük. Az otthon maradt hozzátartozók élete sem volt könnyű: asszonyok és tizenéves gyerekek egyszerre családfővé váltak, mert az élet akkor is ment tovább, ha abból kiragadták az apát, férjet és fiút. Nehéz sorsok és emberi tragédiák időszaka volt, mely a mai napig kihat az utódok életére.
A málenkij robotról nagyon kevés forrásanyag áll rendelkezésünkre, a fogságban átéltekről nem szívesen beszéltek a túlélők, 79 év eltelte után pedig már csak a leszármazottaktól tudunk némi érdemi információhoz jutni.
A szerzők éppen emiatt is tartották fontosnak a beszélgetést és kutatómunkát, hogy felhívják a figyelmet arra, addig vegyük számba a múltat, amíg van kitől kérdezni. Fontos, hogy a mai fiatalok és gyerekek jobban megismerjék és átérezzék nagyszüleik, dédszüleik élettörténetét.
Az Ung-vidékről elhurcolt áldozatok emléktáblája a Szolyvai Emlékparkban
A királyhelmeci beszélgetést Leczo Zoltán vezette, aki arról kérdezte a szerzőket, hogy mit tapasztaltak a kutatás során és az milyen eredményeket hozott. A szerzők elmondták, hogy annak ellenére, hogy a fogság időszakára való visszaemlékezés minden megkérdezett számára fájdalmas volt és nehéz volt hallgatni is azt a sok szörnyűséget, amit az itteni magyarok ellen elkövettek, örülnek, hogy sikerült Ung-vidék múltját egy kicsit még jobban megismerni és megőrizni, valamint személyesen is találkozni a fogságot túlélőkkel. Remélik, hogy egyszer majd Bodrogköz vonatkozásában is sikerül valakinek összegezni a málenkij robot történéseit.
Az Ung-vidéki kutatás 2016-ban magyar, majd 2021-ben szlovák nyelven is megjelent, valamint készült belőle az iskolák számára egy oktatási segédanyag is, melyet Ung-vidék iskoláiban bemutattak.
A legfontosabb eredménye azonban az volt, hogy a szerzők és a Nagykapos és Vidéke Társulás munkájának köszönhetően
2017-ben felavatták az egykori gyűjtőláger helyén álló Szolyvai Emlékparkban az Ung-vidék 17 községéből elhurcolt 199 áldozat nevét megörökítő emléktáblákat,
hogy azokra is emlékezzen az utókor, akik soha nem élhettek teljes életet, akik soha nem térhettek haza.
(Vályi Edit/Felvidék.ma)
