Persze, nem szó szerint, de az Estöri kreatív történelmi vetélkedő kismartoni döntőjében mégis ez történt. A verseny történetének hetedik döntője újra a híres Haydn-teremben zajlott, vagyis ott, ahol elkezdődött és ahová évekig nem térhettünk vissza a szigorú karantén miatt. Amikor beléptünk a híres terembe, ott folytatódott számomra a történet, mint 2019-ben: profi kulisszák és technika, pörgős műsorvezetés, látvány és élmény.
Ahogy a versenyzők nem bírták feldolgozni a helyszín látványát – a szervezők még arra is gondoltak, hogy időt adjanak nekik erre – elgondolkodtam azon, hogyan is indult az idei szezon. Mikor megtudtuk, hogy az Európai Unió lesz a téma, bevallom, nem tolongtak a diákok, hogy versenyezni szeretnének: miért nem valami klasszikus történelmi korszakba megyünk vissza?
De azért csak összejött a két csapat és az őszi első fordulókon átverekedtük magunkat az EU történetéről szóló kérdéseken. A kreatív munka igazán ekkor kezdődött el, utólag visszagondolva nagy köszönettel tartozunk a Komáromi Jókai Színház és a Komáromi Városi Hivatal segítségéért. A helyszínek, kosztümök és a díszlet biztosítása nem volt egyszerű, de készségesek voltak, ezért nagy köszönettel tartozunk nekik. Hasonlóan hálásan gondolunk az Európa-udvar ír kocsmájának tulajdonosára is, aki biztosította a forgatáshoz a helyszínt. Csontos Attila és népes csapata (mind az egy, Vida Krisztián) rendezésében megtudhatta a közönség, mi lett III. Napóleon csontjaival, amiben nagy szerepet játszott Steiner Zsófia fenevada, Azték.
A középdöntős szereplésre még Budapesten került sor, ahol nagyra értékelték diákjaink előadását és a francia vétót, amelynek köszönhetően a döntőre meg is kaptuk ezt az országot, Charles de Gaulle-lal együtt.
Poló Zsófia, Dömötör Kristóf és Száraz Ádám az 1968-as párizsi diáklázadásokra építette saját Instagram-oldalát (revkomarom_selye_9_10_vegyes), ezen belül is egy történet kerekedett ki az 1940-es években a francia ellenállásban harcoló apa, a maoista nézeteket valló egyetemista fia és a Franciaországba emigrált magyar lány körül. Az oldalon feltűnnek a nem éppen komoly erőt képviselő francia rendőrök, sőt, Alain Delon is – mind-mind a Selye János Gimnázium diákjai által.
Ahogy a döntő helyszínéhez hozzászokott a szemünk, elkezdődtek a vetélkedő látványos fordulói: a csapatok bemutatkozása, kis jelenetei, a villámkérdések és a kifejtő kérdések. A sokszor humoros, de nem egyszer érzelmeket is kiváltó előadásokban Németország, Ausztria, az Egyesült Királyság, Írország, Spanyolország és Franciaország képviselői tűntek fel a színpadon (a rend kedvéért megjegyzem, minden országot két csapat képviselt, a történetben pedig azért nem tűntek fel a visegrádi négyek országai, mert 2004 előtt fejeződött be a verseny anyaga, a folytatás várhatóan az Estöri VIII. évadjára várható). Sokak szerint a legigényesebb és leglátványosabb volt a vetélkedő idei döntője, és ha nem is sikerült fellépni a dobogóra, sok új tapasztalattal és barátságokkal lettünk gazdagabbak.
Nem csupán Franciaország második világháború utáni helyzetével ismerkedtünk meg, hanem azokkal a technikai-informatikai, lehet még látványosabb filmeket, beszámolókat készíteni.
A határon túli iskolákat mi, komáromiak és a marosvásárhelyiek képviselték, de csak biztatni tudom felvidéki magyar középiskolás kollégáimat, hogy érdemes belevágni az Estöri versenyébe, mert egy nagyon színvonalas vetélkedő várja a kreatív diákokat, akik, ha eljutnak a döntőbe, felejthetetlen élménnyel térhetnek haza.
Végül szeretném megköszönni segítőimnek, a mentoroknak, hogy a szabadidejüket ingyen és bérmentve a csapat szolgálatába állították. Szalai Adrián, Gönczöl Bernadett és Szépe Dominika az Estöri versenyek korábbi kiírásaiban szerepeltek sikeresen, viszont a Haydn-teremben – a fenti okok miatt – ők is most élhették át, milyen az igazi Estöri-döntő hangulata.
(Elek József/Felvidék.ma)
