Szent László-emlékmise Nyitrán

Július utolsó péntekén, ami idén 28-ára esett, hagyományosan megrendezésre került a Szent László-emlékmise Nyitrán. Helyszíne a domboldalon lévő piarista Szent László-templom és-kolostor volt, melynek alapkövét Mattyasovszky László püspök idejében rakták le 1701. június 9-én. Idén lovagkirályunk halála 928. évfordulóján délután három órára sereglett össze Zoboralja magyarsága, kiegészülve a közelebbi és távolabbi egyházközségekből érkező zarándokokkal.

Az ünnepi mise előtt Józsa Mónika karnagy vezetésével énekeltek a korábban érkezettek Szent Lászlót dicsőítő énekeket. Orgonán kísért Stubendek László Rév-Komáromból.

A szentmise kezdetén a szervezők egyike, dr. Zeman István Nagycétényből köszöntötte a Pécsről érkezett Felföldi László megyéspüspököt, a szentmise főcelebránsát és a híveket.

Felföldi László pécsi megyéspüspök bevezetőjében elmondta: kétszeres öröm, kapcsolat, kötődés számára ez az emlékmisén való részvétel, hiszen egyrészt az általa nagyon tisztelt lovagkirályunk nevének viselője, továbbá ifjúként Kecskeméten tanult a piarista gimnáziumban, s a nyitrai is ezen rendhez tartozik.

Az énekelt evangéliumot Schranko László bacsfa-szentantali plébános tolmácsolásában hallgatták meg a jelenlévők.

Felföldi László püspök homíliájában elmondta: hálásak vagyunk azoknak, akik 20 esztendeje ezeket az ünnepségeket elindították, évről évre átadták a stafétát, s máig is ünnepeljük ezt a felemelő eseményt. Szent László karizmája, a szentek élete úgy általánosságban véve soha olyan aktuális nem volt, mint most.

Közösség, család, harc, imádság – ez volt László püspök négy kulcsszava, amiről bővebben szólt. Ez a négy kifejezés együtt alkot egy egészet, adja meg a családnak, közösségnek, egyháznak, társadalomnak, nemzetnek a stabilitását.

Sík Sándor ugyancsak piarista költő Ember c. versét idézte: „Embernek lenni! / Csak-embernek, semmi egyébnek,  / De annak egésznek, épnek, / Föld-szülte földnek / És Isten-lehelte szépnek!”

Hogy miben példakép Szent László számunkra? Egész élete harc és küzdelem volt, tudta, mit akar, volt célja, továbbadni a Szent István-i örökséget a közösségekben, családokban, imádságban és a harcban.

Soha nem volt ilyen nehéz megtartani a család, a hívő közösség egységét, mint napjainkban. S ezt csak Szent László harcias erejével, példája láttán vagyunk képesek megtenni a jelenben. Ebben a harcban nagyon fontos, hogy az identitásunk megmaradjon. Az előttünk lévők tapasztalataiból okuljunk, küldetésünket komolyan vegyük – buzdított László püspök. A tiszta vizet, a tiszta forrásokat meg kell találni, sok mindent újra kell gondolni.

Majd a magyar történelmi harcmodor egyik fontos mementóját idézte fel. Eszerint amikor a magyar sereg felsorakozott az ellenféllel harcolni, a zászlóvivő lecsatolta a sarkantyúját, fölemelte, s végiglovagolta a csatateret. A férfiak jól tudják: lóval menni a harcba csak sarkantyúval lehet. Vagyis ez annyit jelentett: vagy veletek győzök, vagy veletek halok meg, de én itt maradok.

Édesapák, édesanyák, paptestvérek, le kell csatolni a sarkantyúkat, s ezt kell közölni hitelesen és nyomatékosan: én itt maradok, veletek, s harcolni fogok – szólított fel László püspök. Amikor már Szent Lászlónak semmi ereje nem volt, azt mondta, nem adja fel, harcolnia kell a végsőkig. Meg kell találnunk az életünk értelmét és a küldetésünket. Ehhez idézte az idei emlékmise jelmondatát, kérve ünnepelt szentünk közbenjárását: „Szent László, segíts”.

Ferenc pápát is idézte, aki szerint sokan vannak, akik azt akarják, hogy a fiatalok ne legyenek szabadok. Nem, ezt nem engedhetjük meg. Ebben a gonosz világunkban egyik legnagyobb erősségünk az Isten kardja, Isten szava, a Biblia. Ebben a háborúban álló világban csak nekünk, keresztényeknek van igazi üzenetünk, igazi válaszunk, amelyet úgy hívnak, hogy testvériség, közösség, család. Ebben a biztonságban találjuk meg csak azt az erőt, amellyel meg tudjuk magunkat őrizni és védeni.

A mai fiatalok nagy veszélynek vannak kitéve. Ahogy mondta, az ő gyerekkorában odaszóltak a szülők: oda ne menj, azzal ne barátkozz, hozzá ne társulj. Ma azonban a gyerekek fogják a telefont, s ki tudja, ki társul azon keresztül hozzájuk, ki szólítja meg őket, ki formálja az agyukat, a szívüket. Ez is egy harc, küzdelem, hogy megtaláljuk imával az igaz utat.

A legfontosabbra kérte az édesapákat, édesanyákat, nagyszülőket is: időt adni a gyermekeiknek, unokáiknak.

Szent László király népét karddal jelölte meg: vigyük magunkkal ezt az üzenetet. Most nekünk kell harcolni, magunkért, a családjainkért, egyházközségünkért, nyelvünkért, kultúránkért, nemzetünkért. Óriási a mi feladatunk. Ne becsüljük le a gonosz erejét, de a jó mindig képes legyőzni a rosszat!

Váci Mihály Ezt, itt, most c. versével zárta szentbeszédét László püspök: „Ó most kell élnem ezt az életet, / Gyorsan forrón mély lélegzettel, / most kell élnem, ha élni sírni, / szeretni és szenvedni akarok! (…) Utat, irányt célt itt mutassatok! / Aki előttem akar járni, / itt járjon az! – És itt vezessen / ki azt akarja, hogy kövessem!”

A mise igeliturgiáját lezárva a hívek könyörgésében Sándor Marianna szervező  kérte Szent László közbenjárását Zoboralja magyarsága nyelvének, hitének, hagyományainak megtartásához.

Az áldozati liturgia elején az adományokat hozták a püspöknek a különböző népviseletbe öltözött zarándokok. A szentmisén koncelebrált Józsa Attila esperesplébános és Sebő László káplán Ógyalláról; Schranko László bacsfa-szentantali plébános és Németh Rezső nyugalmazott csallóközcsütörtöki lelkipásztor. Jelen voltak ugyancsak a Szent György Lovagrend tagjai, Pécsi L. Dániel jelkép- és címertervező művész, képzőművész Budapestről, aki a nyitrai Szent László-misék egyik kezdeményezője volt a néhány éve megboldogult Maga Ferenccel.

Az esemény kötetlen baráti beszélgetéssel folytatódott a koloni amfiteátrumban. Megemlékeztek dr. Tóthpál Tamásról, a Szent György Lovagrend budavári priorjáról, aki előző este adta vissza lelkét Teremtőjének. Ő is a nyitrai Szent László-misék rendszeres résztvevője és támogatója volt.

(Zilizi Kristóf/Felvidék.ma)