Megdöbbenve vettem tudomásul a hírt, hogy Kováts Dániel augusztus 30-án távozott az élők sorából. Az ilyen eseményre nem lehet felkészülni. Számtalan emberrel találkozunk életünk során, akikkel beszélgetünk, vitázunk, eszmét cserélünk és azután néhányukkal baráti kapcsolat alakul ki közöttünk. Egyik ilyen számomra nagyon kedves emberként tartottam számon Danit.
Nem emlékszem, hol és mikor találkoztam vele először. Lehet, a Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetségének vándorgyűlésén. Erre a rendszerváltás után került sor. Találkoztunk, szóba elegyedtünk. Szó szót követett és barátjává fogadott. Szinte zavarba estem, milyen nagy szeretettel fogadtak többszöri találkozásaink alkalmával feleségével együtt. Úgy éreztem, erre nem szolgáltam rá.
Most meg a száraz adatokat kell felsorakoztatnom, hiszen életéről kell beszámolnom a nagy nyilvánosság előtt. A magyar határhoz közeli, mára elszlovákosodott Abaújnádasdon született 1929. december 22-én, mely a 18. század végén még magyar falu volt. 1910-ben több mint 40%-a magyar, akiknek zöme a temetőbe távozott. A nemesi kastélyban töltötte gyermekkorát, mely azóta nyomtalanul eltűnt. Katonai nevelőintézeti, majd miskolci gimnáziumi tanulmányai után magyar–angol szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. Az 1950-es években politikai okokból családját a Hortobágyra telepítették ki. Mégis a sátoraljaújhelyi gimnázium (1961–1974), majd a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola tanáraként és főigazgató-helyetteseként kamatoztatta tudását. 1979-ben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett bölcsészdoktori diplomát irodalomtudományból.
Irodalmi és helytörténeti könyvek, tanulmányok és írások fűződnek a nevéhez. Nyugdíjba vonulásáig (1993) az 1985-ben alakult Kazinczy Ferenc Társaság (KFT) elnökeként nagyban hozzájárult a társaság népművelő, kultúramegőrző munkájához. Ez a társaság kimondatlanul Kassát tekintette központjának.
1981-től irányításával működött a Hazafias Népfront Honismereti Bizottsága, szerkesztette 10 éven keresztül a Szülőföldünk megyei honismereti időszaki kiadványt. Helytörténeti munkássága legkiemelkedőbb része a volt Abaúj és Zemplén vármegye területének feldolgozása (Hegyköz, Sárospatak és Sátoraljaújhely helynévi lexikonja). A 2008-ban megnyílt Magyar Nyelv Múzeuma létrehozásából is kivette a részét. 1986-os indulása óta szerkesztette a KFT Széphalom c. évkönyvét, melyben tanulmányai rendszeresen jelentek meg. Írt a Bánk bán kassai ősbemutatójáról is.
Nyugdíjba vonulása után Szegedre, majd Budapestre költözött és folytatta szerkesztői, valamint írói tevékenységét. A budapesti Honismeret folyóirat szerkesztőbizottságának, a Magyar Comenius Társaság és a KFT elnökségének tagja volt. Sátoraljaújhely (1986), Sárospatak (1999) és Zemplénagárd (2001) díszpolgára lett. Számos kitüntetésben részesíttették.
Kilencvenedik születésnapja alkalmából mutatta be önéletrajzának első kötetét. Az egynapi járóföld életének harminc évét foglalja össze 488 oldalon.
Kedves Dani, megsiratlak, mert nagyon közel álltál hozzám. Köszönöm a barátságodat! Amikor legutóbb menyed könyvének bemutatóján voltam, arra gondoltam, de jó lenne Veled még találkoznom, megfürödni barátságod melegében, azonban sajnos ebben már nem lehetett részem. Remélem, egyszer odafönt találkozunk és akkor végre egy nagyon jót tudunk beszélgetni! De amíg élek, őrzöm derűs emlékedet és beszélgetéseink ízét.
(Balassa Zoltán)
