Szeptember 30-án a felvidéki magyarok ismét kihagyták annak esélyét, hogy változtassanak sorsukon. Elmulasztottuk annak lehetőségét, hogy múlttá tegyük a Beneš – dekrétumokat, hogy megteremtsük a kettős állampolgárság lehetőségét, vagy éppen bebetonozzuk a felvidéki magyar iskolügy és kultúra megmaradásának kereteit. Természetes módon megindult a felelősök keresése, ahogyan az ilyenkor lenni szokott…
A csalódottság után a következő napok már a politikai vitáké lesznek. Számonkérések, kérdések tömkelege és a klasszikus „én megmondtam előre” reakciók is viharossá teszik a felvidéki magyar közélet egy részét, legalábbis a közösségi oldalakon mindenképp. Vesztes választások után mindig van felelős, azokat pedig tagadhatatlanul legelőször a politikai felső vezetés soraiban, majd az egyes járások teljesítményében, a jelöltek munkájáig lemenően keresni kell. Nincs ebben semmi szokatlan vesztes politikai csata után!
De vajon tényleg minden felelősség csak a politikusainkat terheli? Csak ők hibáztak volna, csak ők mértek, vágtak és szabtak rosszul? Immár több mint egy évtizede elmulasztjuk kimondani, hogy a felelősség nem kizárólag és nem mindig csak az övék!
Szükséges lenne kimondani, hogy felelőssége van minden olyan felvidéki magyarnak, aki nem szavazott, aki szavazatával nem az egységes magyar pártot támogatta. Beszélni kellene arról is, hogy szlovákiai magyarok tízezrei nem tudnak és nem akarnak közösségben és a magyar ügyek mentén gondolkodni.
Kényelmes nekik a komfortos otthon, az új autó, az évi 1-2 nyaralás, de teljesen hidegen hagyja őket a magyar iskolák ügye, a szórvány kérdése, vagy éppen nyelvi és kulturális jogaink.
Valljuk be, a magyarországi támogatások temérdek áldásos segítsége mellett (köszönet érte Magyarország Kormányának) sok tekintetben elkényelmesedtünk. Van pénzügyi forrás kultúrára, iskolaügyre, templomainkra, sőt még vállalkozóinknak is. Mindez pedig jó! De éppen itt lett volna az alkalom arra, hogy megköveteljük magunknak Pozsonytól azt is, ami valóban a mi adófilléreinkből való.
Sokan, sok helyen nem hallották meg a magyar ügy, a magyar érdek hívó szavát. Ismét kifogásokba burkolták érdektelenségüket. Pedig volt itt egy lista, amin mindenki találhatott magának tetsző négy nevet és volt itt egy üzenet, mégpedig az, hogy össze kell fogni végre.
A következő években minden, a magyarok érdekeit mellőző, vagy egyenesen a magyarság érdekeit sértő pozsonyi intézkedésért kicsit felelős lesz minden olyan magyar ember Bőstől Ipolyságon át Királyhelmecig, aki közömbös volt nemzettársai iránt.
Világvége hangulatot kelteni felesleges, baj történt, de tragédia nem. Munka és takarítanivaló van előttünk elég. Dolgozni kell tovább és sok helyütt, sok fronton, sok témában az alapoktól kell újragondolni mindent. Van itt legalább 130 ezer ember, aki ezt várja a Szövetségtől, hát hajrá!
Sál Attila/Felvidék.ma