Hamvas Bála Kossuth-díjas magyar író, filozófus, esztéta és könyvtáros, akire november 7-én, halálának 55. évfordulója alkalmából emlékezünk mint a 20. század egyik legnagyobb metafizikai gondolkodójára.
Hamvas Béla széles érdeklődési köréből adódóan irodalmat, kultúrtörténetet, tudománytörténetet, pszichológiát, filozófiát és kelet-ázsiai nyelveket tanult. Az uralkodó hatalom nézeteihez nem alkalmazkodott, ezért esztétikai nézeteit Lukács György (1885-1971) filozófus támadta.
Ennek eredményeként 1947 után betiltották műveit. Írásai nagy része posztumusz, az 1980-as évek elejétől jelent meg.
Hamvas Béla 1897. március 23-án született a felvidéki Eperjesen, evangélikus papi családban. Pozsonyban nevelkedett, ahová még születésének évében költözött a család.
1915-ben érettségizett, tiszti iskolai kiképzést kapott, 1916 és 1917 között szolgálatot teljesített az ukrán és az orosz fronton. 1919-ben családjával Budapestre költözött, ahol a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti karán magyar–német szakos hallgató lett. Egyetemi tanulmányai végeztével újságírói állást vállalt, a Budapesti Hírlapnál és a Szózatnál (1923–1926). Majd álláshoz jutott a Fővárosi Könyvtárban (1927–1948).
Huszonöt különböző irányzatú és érdekeltségű folyóiratban publikált tanulmányt, esszét, kritikát, recenziót. Latin és görög nyelvű művek mellett németül, franciául, valamint angolul is olvasott. Kerényi Károllyal megalapították a Sziget-kört (1935), azt a klasszikus görög hagyományból merítkező szellemi szövetséget, amelyhez csatlakozott Szerb Antal, Németh László, Kövendi Dénes, Dobrovits Aladár, Molnár Antal és mások. 1936-ban megírta a Magyar Hyperiont, első írói korszaka ars poeticáját.
(Fotó: Hamvas Béla Alapítvány)
1936–45 között Hamvas Béla az Esztétikai Társaság, 1940–1944 között a Magyar Társadalomtudományi Társulat tagja volt. 1937-ben elkészítette a krízisirodalom filológiai pontosságú feldolgozását, ami bibliográfiával kiegészített tanulmányként A világválság címmel jelent meg. A könyvtár vezetése olyannyira elégedett volt tanulmányával, hogy dr. Enyvvári Jenő igazgató pénzjutalomra terjesztette elő, amit Hamvas meg is kapott.
A háború alatt is fordít – Lao-ce, Böhme, Hérakleitosz, Kungfu-ce, Henoch műveit. Első esszékötete, A láthatatlan történet 1943-ban jelent meg. 1943–44-ben megírta a Scientia Sacra című nagyesszét, amely második írói korszakának nyitánya. Lakását 1945-ben bombatalálat érte, amikor könyvtára és kéziratai megsemmisültek. 1945–1947-ben Jacob Böhmét fordított, kommentált és megírta a Titkos jegyzőkönyv című esszékötetét, elkészítette a Tabula smaragdina fordítását és kommentárját, majd befejezte aforisztikus formában összeállított esszékötetét, az Unicornist, melynek alcíme: Summa philosophiae normalis.
1946-ban szemelvénygyűjteményt állított össze Anthologia Humana – Ötezer év bölcsessége címmel. 1948-ban könyvtári állásából felfüggesztik és „B-listázzák”, vagyis megfigyelés alatt tartották és minden publikációs és szerkesztői jogától megfosztották. 1948 és 1951 között földet művelt, gyümölcsöt termesztett. A Karnevált ebben az időben, Szentendrén írta meg. 1951-től 1964-ig az Erőműberuházó Vállalat erőmű-építkezésein vállal munkát, mint raktáros, segédmunkás, gondnok. 1959–1966 között megírta Patmosz című háromkötetes esszégyűjteményét, az életmű utolsó periódusának főművét. 1964-ben másodszor nyugdíjazzák. 1968. november 7-én agyvérzésben halt meg, Szentendrén helyezték örök nyugalomra.
(Fotó: Hamvas Béla Alapítvány)
1990-ben posztumusz Kossuth-díjat, 1996-ban Magyar Örökség díjat kapott.
Hamvas Béla az esszében találta meg kifejezési formáját, az egyszerre irodalmi és filozófiai műfajt.
Korai esszéi a legkülönbözőbb folyóiratokban jelentek meg. A magyar Hyperion c. művével lezáruló első gondolkodói korszakát követően született Szellem és exisztencia c. munkája 1941-ben, egy Karl Jaspers filozófiáját tárgyaló esszé, mely Hamvas gondolkodásának fő ihletője. Irodalmi, pszichológiai, filozófiai és kultúrtörténeti támájú esszégyűjteményt közölt A láthatatlan történet címen 1943-ban. A kor lelki válságát elemezve Hamvas beleolvasta magát a metafizikai hagyományba, az emberiség kollektív szellemi tudásába, amelyet a szent könyvek közvetítenek. Scientia Sacra című nagyszabású írásának első részén dolgozva 1943–44-ben a távol-keleti filozófia (Az Upanisadok, Tao Te King, A tibeti halottaskönyv és mások) és az európai miszticizmus felé irányította figyelmét.
(Fotó: Hamvas Béla Alapítvány)
Hamvas 1945-től három évig a szellemi reneszánszhoz tartozott, ezalatt az Egyetemi Nyomda Kis Tanulmányait szerkesztette, előadásokat tartott és megjelentette a metafizikai Anthologia humana: Ötezer év bölcsessége című munkáját, amelynek negyedik kiadását a kommunista rezsim betiltotta.
Feleségével, Kemény Katalinnal közös művészettörténeti esszéket jelentetett meg Forradalom a művészetben: Absztrakció és szürrealizmus Magyarországon címen 1947-ben, melyben áttekintik a magyar művészetet Ferenczy Károlytól, Csontváry Kosztka Tivadartól és Gulácsy Lajostól egészen az absztrakt művészetig. Esszéi hagyományra épülnek, humorérzéküket a tudás adja, a humor pedig szabadságot.
Hamvas esszéinek jelentőségét a személyessége adja, az írás hátterében láthatjuk a személyt, a gondolatok közlőjét, és ez mélyebben hitelesíti az előadottakat.
A műfaj megengedi a konzekvens gondolkodás és a költői előadásmód vegyítését. Nem dolgozott ki filozófiai rendszert, nem alapított iskolát, és nézeteit utólag is csak erőszakoltan lehet besorolni valamilyen „irányzatba”. Úgy gondolta, hogy a rendszerek csak búvóhelyek, és szükségszerűen bukásra vannak ítélve.
„Nem rendszereket kell alkotni, hanem az ébresztő elemek folyamatos sorát biztosítani” – mondta Hamvas Béla, akinek emlékét a Hamvas Béla Alapítvány őrzi, könyveinek autentikus és szöveghű kiadásáról a Medio Kiadó gondoskodik a Palkovics Tibor és Várhegyi Miklós szerkesztésében 2020-ban megindított Hamvas Béla Kiskönyvtár sorozata révén, Kurucz Anikó irodalomtörténész pedig két könyvet jelentetett meg Hamvas Béla gondolkodásáról.
Szeptember utolsó hetében jelent meg eredeti formájában és hiánytalanul, az autorizált gépirat szerint Hamvas Béla Silentium című munkája. A Hamvas Béla kiskönyvtár-sorozat 2020-ban történt indításával és most ennek legújabb, 13. kötetével nem a kiadóknál szokásos arculatfrissítésről van szó, hanem annak a mélyreható igényéről, hogy az író munkáinak hiteles szövegei végre első ízben kiadásra kerülhessenek.
(Fotó: Hamvas Béla Alapítvány)
Palkovics Tibor, Hamvas Béla hagyatékának gondozója arról beszélt a Magyar Nemzetnek, hogy Hamvas írásainak főként a 90-es évektől kezdődően mintegy 25 éven át megjelenő szinte valamennyi kiadásában a műveket csupán erősen hiányos és átdolgozott formában ismerhettük meg, azonban 2017-től, a hagyaték teljes feltárásával elindult egy új, átfogó munka, amely a korábbi gyakorlattal ellentétben szigorúan a hiteles kéz- és gépiratokat kívánja közreadni. A régebbi kiadások szövegei ugyanis olyan mértékű változtatásokon estek át, hogy azoknak újbóli publikálása a szöveghűséget minden tekintetben szem előtt tartó jelenlegi kiadói felfogásban már vállalhatatlan – mondta Palkovics Tibor, majd hozzátette: másfelől a Hamvas-írások iránt érdeklődő olvasókat sem lehet jobban megtisztelni annál, mint hogy végre a szerző eredeti szövegeit vehetik kézbe.
Forrás: hamvasbela.blog.hu, Hamvas Béla Alapítvány, MTI
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
