Minden művészeti alkotás, legyen az festmény, regény, vers vagy színdarab, számomra akkor értékes, ha nem csupán esztétikai szempontok alapján ragad meg, hanem sokáig fogva tart, és elgondolkodtat. Csáky Pál drámakötetét olvasva pontosan ezt történik. A hat drámát, egy monodrámát és monológokat tartalmazó kötetből először Boráros Imre előadásában hallottam részleteket. Megrendített, hiszen a szocialista blokk összeomlása után hittünk, hinni akartunk egy jobb, szabadabb, hagyományos európai értékeken alapuló rendszerben.
A gerinctelenség, elvtelenség, az anyagi jólét mindenek fölé helyezése, a hatalommal való visszaélés a volt szocialista országok mindegyikében kiábrándító jelenség. A Hit és illúzióban ráadásul a kisebbségi lét mindennapi nehézségei is megjelennek. „Tényleg hittünk abban is, hogy hét évtizednyi hányattatás és megpróbáltatás után végre ez a néptöredék is felegyenesedhet.”
Különösen érzékenyen érintett a szülőföldön másodrendű állampolgárként kezelt, nyelvtörvénnyel megalázott magyarság helyzetének bemutatása, hiszen komáromi kitelepített szekeresgazda leszármazottjaként a másik oldalról érzem a szétszakítottság hátrányát, a kisemmizést, a Beneš-dekrétumok engem és sorstársaimat is érintenek a mai napig. Valóban társadalmi, jogi fejlődést jelentett-e a rendszerváltás? Élhet-e a felvidéki magyarság ugyanolyan szabadságjogokkal szülőföldjén, mint a többséget képező szlovákság?
Az emberiség történetének nagy kérdéseihez vezeti az olvasót a darab: hatalom és egyéni kiszolgáltatottság, többség és kisebbség viszonya, lehetséges-e erkölcsi fejlődés, vagy inkább a kulturális hanyatlás korát éljük?
A kerubok szerepeltetése és az Idegen luciferi vonásai Madách művét, Az ember tragédiáját juttatják eszünkbe. A darab végén a csalódott férfi Istenhez fohászkodik. „Öt generáció üzenetéhez próbálok hű leni. Mindazokéhoz, akik előttem járták be ezt az utat. Ezt a néptöredéket féltem, amelyből vétettem.”
A György barát izgalmas történelmi dráma, Magyarország három részre szakítottságának idején játszódik Erdélyben. Megdöbbentő, mennyit lehetne tanulni országunk tragédiáiból, de nem tesszük. A széthúzás, az egyéni és anyagi érdekek előtérbe helyezése, a nemzeten belüli végzetes ellentétek velünk élő problémák. Erdély kiszakítása a nemzet testéből valahol itt kezdődött, a török és Habsburgok közötti vergődésben. A jellemek tisztán kirajzolódnak, a két nagyhatalom között egyensúlyozó, Erdély békéjét védő György baráté, a pénzért mindenre hajlandó zsoldosoké, a királyhű Nádasdyé, az egyéni érdekeiért küzdő Izabelláé. Aki elolvassa ezt a drámát, bizonyára több ponton is párhuzamot talál az akkori és a mai Magyarország között. Mit tehet egy éppen tízmilliós kis ország Európa közepén? Hogyan védheti meg szuverenitását, békéjét? Ma is aktuális Erdély autonómiatörekvése, amit nem akarnak meghallani a hatalom birtokosai.
Az Elvtársi üdvözlettel a szerző megjegyzése szerint retró vígjáték, valójában fergeteges komédia a szocializmus őrültségeiről. A Tanú című nagyszerű filmhez hasonlóan történelemórákra kívánkozik, mert megismerhető a darabból a rendszer torz arca. A műveletlen, hozzá nem értő káder az igazgató, a tehetséges, rátermett ember pedig a mellőzött beosztott. A darabban a filmbéli magyar narancsnak itt a csodálatos óriástök felel meg. Az egyszerű parasztembereket erkölcsi értékrendjük, tapasztalatuk, józan eszük magasan a pártvezérek fölé emelik.
Az Eldorádó a rendszerváltás utáni zavaros éveket két minden erkölcsi értéket nélkülöző ember párbeszédén keresztül ábrázolja. Ebben a világban a pénz az úr, segítségével igazgatói posztok, minisztériumi állások, diplomák, doktori címek is elérhetők. Minden eladó, minden megvehető. A korrupció a társadalmi, gazdasági élet minden területét megfertőzte. „Tízmilliókat bezsebelni a semmiért”, ez a csúcs, „az emberekkel játszani, ez a legszebb játék”, mondja Józsi, a szélhámos.
A Szakadék hiánypótló dráma. Trianonról nem lehet eleget beszélni, hiszen a szocializmus idején tabutéma volt. Nemzedékek szorongtak magukban, a szocialista rendszer három T-jében a trianoni Tiltás is ott szerepelt. A kitelepítettek sem sirathatták el szülőföldjük, vagyonuk elvesztését. Az elhallgatások következményeként történhetett meg a szégyenletes népszavazás az anyaország határain túl élő magyarok honosításáról. A Szakadék összeköti a nemzeti sorstragédiát anyaországon belül és túl megélőket. Csáky reálisan mutatja be az I. világháború után történteket, annak hátterét, az akkori politikusok gyengeségét, tehetetlenségét. Az előzmények, kételyek között említi a szerző Kossuth Cassandra-levelét, a kiegyezést, az Osztrák-Magyar Monarchia előnyeit és hátrányait, az I. világháborúból hazatérő katonák könnyelmű leszerelését, a magyar többségű városok önkéntes feladását, az emberek naiv hitét a nagyhatalmak igazságos békeszerződésében.
Az Angyal a Garam felett lírai elemeket tartalmazó dráma. A II. világháború után, a szocializmus világában játszódik a történet. Mihály egyszerű emberből lett tanítóvá, a szocializmus eszméiben őszintén hitt. Tevékenyen dolgozott, szervezett, komolyan vette a népművelés feladatát, mígnem elérkezett a rendszer torzulásának időszaka, a koncepciós perek ideje, a barátok, elvtársak árulása. A végkifejlet valójában kérdés, hogyan lehet továbbmenni nemzeti és családi tragédiák után. Csáky válasza: „De a jobbak nem adták fel. Fel-felnéztek az égre, és várják, máig várják az angyalt. Várják, hogy visszajöjjön, és újra reményt hozzon nekik.”
A Führer papjának monológja a II. világháború embert, erkölcsöt próbára tevő idején játszódik. A darab elején Tiso papnak készül, mert, ahogy mondja: „hasznos életet akarok, szent életet akarok élni. A lelkeket akarom szolgálni.” Elítéli, ha egyik ember a másiknak rosszat akar. Eszméit azonban elárulja, mert oly vakon hisz Hitler ígéreteinek, hogy a zsidók megsemmisítéséről, a gázkamrákról szóló híreket egyszerűen elutasítja, sőt minden lelkiismereti vívódás nélkül rendeli el a zsidók deportálását. A szlovák nemzet autonómiájáért úgy küzd, hogy közben nemzettársai ellen harcol, akiknek lázadását német segítséggel veri le. Már ez a tény is abszurd, Tiso csak populista kijelentéseiben küzd a szlovák népért, a valóságban téveszmék megszállottja. A hamis ideológiák kelepcéje ma is nagy veszélyt jelent.
A Monológokból kiemelném a Jézus-történetek átiratait, a Hajnalt, A pásztort, A harmadik kakasszót. Jézus születése, elárulása, keresztre feszítése Csáky lírai vallomásává válik arról, mi is lenne az emberiség feladata itt a földön. A jézusi tanítás valóra váltásáról beszél a pásztor: „Most itt térdelünk előtted, és egy hatalmas elszánás van a lelkünkben. Jobbnak lenni. Tisztának lenni.” A római katona pedig így fogalmazza meg: „nem a kimondott szavak a fontosak, hanem a tettek, a szív szava, a lélek igaza…”
Végigolvasva a Hit és illúziót, a magyar történelem tragédiáit kísérhetjük végig Trianontól a rendszerváltáson át egészen máig, a Covid-járványig. A cím találó, mert olyan embereket ismerhetünk meg, akik ma is példaképeink lehetnek. Kilátástalan történelmi helyzetekben is hisznek a humánumban, igazságosságban, kiállnak nemzeti identitásuk mellett, védik szülőföldjüket, mindezért vállalják a meghurcoltatást is. A drámák viták, ellentétek mentén fejlődnek, a szereplők különféle nézeteket képviselnek. Az olvasó lehetőséget kap gondolkodásra, a múlt eseményeivel összevetheti jelenünket. A monológok a kereszténység lényegét fogalmazzák meg, azokat a bibliai erkölcsi alapvetéseket, amelyek szerint élve lehetne pozitív jövőképünk.
(Szentirmai Mária)
