Április 9-én a közelgő költészet napja alkalmából, de napra pontosan Reviczky Gyula és Pósa Lajos születésnapján került sor a Diószegi Pannonia Polgári Társulás, a Lévai Szent László Kör és Reviczky Társulás irodalmi szakosztálya aznapi közös rendezvényére, Pintér Zoltán, felvidéki papköltő nyugalmazott kanonok, volt lévai káplán „Szeretnék, Uram…” c. legújabb verseskötetének bemutatására.
A szervezők nevében id. Ševeček Judit és Müller Péter köszöntötte a szép számban megjelenteket és az esemény szavalóit: Ivkovič Melindát, ifj. Ševeček Juditot és Antal Tímeát. Felvezetőjében Müller Péter sajnálatát fejezte ki, hogy Pintér Zoltán kanonok úr egészségi állapotára való tekintettel nem tudta vállalni a legújabb verseskötetének lévai bemutatóján való személyes részvételt, de örömmel jelezte, hogy lélekben velünk van, s a megjelentekhez írt szívhez szóló levelét Lanz Roland, a Diószegi Pannonia Polgári Társulás elnöke olvasta fel. Ebben Zoltán atya kiemelte:
„Verseivel célja, hogy az olvasót buzdítsa a keresztény hitéletre, erősítse nemzeti öntudatát, hogy ragaszkodjon anyanyelvéhez, szülőföldjéhez, megélje keresztény hagyományait és kultúráját.”
Végezetül a Jóisten és Nagyasszonyunk áldását kérte a lévaiakra és a Szent László Kör tagjaira és támogatóira.
Az érdeklődő közönség (Fotó: Lévai Szent László Kör)
Majd Müller Péter, az esemény moderátora mutatta be röviden a verseskötetet. Megtudhattuk, hogy Pintér Zoltán nyugalmazott plébános, kanonok „Szeretnék, Uram…” c. legújabb verseskötete 2023 tavaszán látott napvilágot, mely aranymiséjének tiszteletére jelent meg a Jópásztor Alapítvány gondozásában és kiadásában. Szerkesztője Farkas Zsolt, a Jópásztor Alapítvány elnöke.
A szerző „miniapostolkodásnak” is nevezi írásait, mert nem költői lélekkel születtek, csupán verses formában fejezi ki a keresztény hit tanításának szépségét és mélységét.
A hit fényénél megírt gondolatok az élet minden eseményére kiterjedve mutatják be a Teremtő bölcsességét, irántunk való atyai jóságát és szeretetét. Zoltán atyát a versek és énekek írására az is ösztönözte, hogy egyházi, világi, nemzeti, de személyes családi ünnepeinket a költészet szépségével is ünnepélyesebbé, meghittebbé és emlékezetesebbé tudjuk tenni.
A kötetben olvashatunk a Felvidék jeles személyiségeiről, Isten szolgája Esterházy Jánosról, a lévai születésű köbölkúti Stampay János kántortanítóról és dr. Kucsera Ferenc szentendrei káplánról, valamint a szőgyéni Csongrády Lajos kántortanítóról és közelmúltban elhunyt Karaffa János atyáról, a felvidéki Pázmaneum alapítójáról.
Külön értéke Zoltán atya munkásságának és e kötetnek is, hogy ismert egyházi énekek vagy népdalok dallamára szebbnél szebb verssorait ülteti.
Ezt követően Zoltán atya legújabb verseskötete sok témát feldolgozó sokszínű verseit öt csokorba gyűjtve mutatta be a moderátor és a szavalók.
Az első csokor a „Verses életút” címet viselte. Ennek első részében megtudhattuk, hogy Pintér Zoltán abban az évben született, amikor véget ért a második világháború. Az alapiskolát szülőfalujában, Szentpéteren végezte, Ógyallán érettségizett 1965-ben. Ugyanezen év szeptemberében el is kezdte a tanulmányait Pozsonyban a Szent Cirillről és Metódról elnevezett római katolikus teológiai karon. Pozsonyban szentelték pappá 1970 júniusában. Első szolgálati helye Léván volt 1970 és 1972 között, majd Óvár és Ekecs következett. 1981-ben ismét a Nagykürtösi járásba került, a lukanényei egyházközségbe, ahol 18 évet töltött. 1999-ben helyezték Zsitvabesenyőre, ahol 2021-ig, nyugalomba vonulásáig plébánosként szolgálta híveit. Ez idő alatt a kanonoki egyházi rangot is kiérdemelte. S azt, hogy Zoltán atya milyen mesterien szövi rímbe gondolatait a Pappá szentelésem 50. évfordulójára (1970–2020), Kápláni évek (Léva, 1970–1973) és Köszönet a papi hivatásért című életrajzi és lévai vonatkozású versein keresztül a három szavaló remek tolmácsolásában mindenki megtapasztalhatta.
Ivkovič Melinda és ifj. Ševeček Judit szavalat közben (Fotó: Lévai Szent László Kör)
A második csokor címe „Papköltőnk mély hite és anyanyelvének szeretete” volt. Ennek elején felidéztük az aranymisés Zoltán atya 2021. október 13-i felejthetetlen lévai szentmiséjét, Szűzanya-tiszteletét, gyermekkorától a rózsafüzérhez való szoros kapcsolatát, valamint első verseskötete bemutatóját a Reviczky Házban. Majd a három szavaló megható tolmácsolásában Szeretnék, Uram…, Áldd meg, Uram!, Nézzed milyen szép… (anyanyelvünkről) c. versek voltak Zoltán atya anyanyelvén megélt mély hitének lírai bizonyítékai.
A harmadik verscsokorban megismerhettük Zoltán atyának a teremtett világ csodálatáról, szeretetéről és védelméről szóló prózai és lírai gondolatait is. „Gyakran sétálok, teszek-veszek a kertben. Volt plébániám környéke és mai ógyallai lakhelyem is tele van madarakkal, az istállóban a fecskéknek is adtam „építési engedélyt”. … Nagy boldogság számomra az is, mikor kilenc sárga gombolyag kandikál ki a kotlósom szárnyai alól.”
Antal Tímea szaval (Fotó: Lévai Szent László Kör)
Majd Ivkovič Melinda, ifj. Ševeček Judit és Antal Tímea tolmácsolásában a Teremtőnk csodás műve (védjük a természetet!), Szomjas kismadár és A Föld napja (április 22.) című verseken keresztül is bizonyítást nyert, hogy a költő a Jóisten által teremtett világ csodálata és szeretete mellett hogyan buzdítja minden olvasóját annak tiszteletére és a Teremtő által rendelt megóvására. Külön értéke papköltőnk lírájának, hogy énekes szerzeményei búcsújáró helyek lelkületét, történetét és üzenetét megfogalmazva már most jövőbe mutató, nemcsak hit és anyanyelv megőrző jelleggel, de közösségformáló erővel is bírnak. Ilyenek Zoltán atyának a gyönyörű természeti környezetben található pozbai és perbetei Mária-kegyhelyek lelkületét, természeti szépségeit és történetét megörökítő ismert egyházi dallamra énekelhető értékes versei.
Felvidéki papköltőnk második verseskötetéből sem hagyta ki a számára oly kedves és másokat is felvidító humort. A negyedik csokorba Zoltán atya papi szolgálata során általa megélt öt humoros történet került, melyek felhőtlen jókedvre derítették és jóízű kacajra fakasztották a jelenlevőket.
A közös éneklést kórustagjaink vezették; Müller Péter az est moderátora (Fotó: Lévai Szent László Kör)
Az utolsó verses csokorba Zoltán atya felvidéki magyar sorsunk és történelmünk témájú legszebb verseit gyűjtöttük össze. Mint azt már a felvezetőben érintettük a kötetben a családi és egyházi ünnepek, nemzeti és keresztény értékek, jeles napok mellett olvashatunk a felvidéki magyarságot ért tragédiákról és történelmi eseményekről.
Zoltán atya hitünk és magyarságunk nehéz körülmények közötti megőrzését a hűségesek felé árasztott isteni kegyelemnek tartja, ugyanakkor töretlenül bízik az eltévelyedetteknek ehhez a hűséges nyájhoz való visszatérésében.
Papköltőnk A 100 évvel Trianon után, A kitelepítettek emlékére, Európa őslakos népei című verseiben a történelmi események, sorscsapások és a jelen kihívásai saját tapasztalatain megélt életérzését a három szavaló mély átérzéssel tolmácsolta. Az esemény záróverse Ivkovič Melinda, a Lévai Szent László Kör oszlopos tagja tolmácsolásában a Fohász felvidéki népünkért volt, melyben Zoltán atya a Jóisten kegyelmeit kéri szeretett felvidéki magyar népe számára.
Valamennyi verscsokrot egy Zoltán atya által ismert egyházi dallamra írt énekes vers zárta, melyet kórustagjaink vezetésével valamennyi jelenlevővel közösen énekeltünk. Sorrendben felcsendültek Isten szolgája Esterházy Jánost, dr. Kucsera Ferencet dicsőítő énekek, a Pozbai Szentkút éneke és a Lévai Szent László Kör egyik éneke, valamennyi szövege papköltőnk tollából.
A humor hatása (Fotó: Lévai Szent László Kör)
Az esemény zárasaként felidéztük Zoltán atya 2021. október 13-án a Reviczky Házban a lévaiaknak mondott üzenetét: „Köszönjük meg a Jóistennek, hogy hívő emberek vagyunk. A hit a kegyelem műve, amely Isten csodálatos ajándéka az ember számára. Ezért minden nap legyünk együtt az Úrral, s bízzuk magunkat minden helyzetben az isteni gondviselésre és Égi Édesanyánk oltalmára.”
A Lévai Szent László Kör hálatelt szívvel gondol Zoltán atyára, hiszen neki köszönheti himnuszát, a kör további két lelkesítő énekét, a dr. Kucsera Ferencet dicsőítő éneket, valamint számos olyan Lévát és környékét megörökítő versét, énekét, melyek már most kultúrtörténeti értékkel bírnak.
(MP/Felvidék.ma)
