Obert Hermann Julius német fizikus, mérnök és tanár 1894. június 25-én született az erdélyi Nagyszebenben. Erdélyi evangélikus szász családból származott.
Figyelemre méltó, hogy Hermann Obert már tizenévesen lelkes olvasója volt Jules Verne regényeinek, és már a nagyszebeni gimnáziumban elkezdett foglalkozni a rakéta- és űrelmélet problémáival. Tehetséges fizikus és matematikus volt.
Fizikai és matematikai megfontolásokkal például be tudta bizonyítani, hogy a Verne által használt ágyúval, amelyen keresztül az utazókat a Holdra lőtték volna, nem lehetett volna Holdra utazni, mivel az utazók nem élnék túl a kilövéskor fellépő hatalmas érintkezési nyomást.
Ehelyett Oberth hamarosan arra a következtetésre jutott, hogy egy ilyen utazás csak rakétával valósítható meg.
Édesapja, Julius Oberth orvos (sebész) volt, így Hermann Oberth érdeklődése az orvosi problémák iránt már korán felébredt. Ő vállalkozott a világ első orvosi kísérleteire az űrutazás terén (személyes közlés 1985.).
Miután saját magán kísérleteket végzett, 1909-ben arra a következtetésre jutott, hogy a fekvő helyzetben lévő ember 4-6 g, illetve rövid ideig 8-10 g nyomást is elvisel, és feltehetően fiziológiailag és pszichológiailag is képes elviselni a súlytalanságot. Ezeket az akkoriban szokatlan helyzeteket könyveiben be is tudta mutatni.
Miután 1912-ben leérettségizett, édesapja kérésére Münchenben kezdett el orvostudományt tanulni, de a Műszaki Egyetemen is járt előadásokra. 1914-től magyar katonaként részt vett az első világháborúban. Miután a keleti fronton megsebesült, a sepsiszentgyörgyi katonai kórházban szolgált mint egészségügyi őrmester.
1918 őszén a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orvostudományi karán folytatta orvosi tanulmányait. Egy súlyos betegség után Oberth rájött, hogy az orvostudomány nem felel meg tényleges érdeklődésének, ezért 1919-ben a Kolozsvári Egyetemen kezdett fizikát tanulni, amit Münchenben, Göttingenben és Heidelbergben folytatott.
1917-ben etanollal és oxigénnel működő rakétát tervezett. 1922-ben „heidelbergi disszertációját” Die Rakete zu den Planetenräumen, amelyben az űrutazással foglalkozott, elutasították (túl nagy fantázia), mert nem volt elismert szakértője a témának. Ezért a kéziratát a Kolozsvári Egyetemre nyújtotta be, ahol 1923-ban államvizsgázott. Ugyanebben az évben a müncheni Oldenbourg tudományos kiadó Die Rakete zu den Planetenräumen címmel kiadta a kéziratot.
Bár a nyomdaköltségeket Oberthnek magának kellett állnia, műve világsikert aratott. 1923-tól 1938-ig Oberth megszakításokkal gimnáziumi tanárként dolgozott szülőföldjén, Erdélyben, a medgyesi humanista gimnáziumban, ahol matematikát és fizikát oktatott.
Tanítványait inspirálta, mint Erwin Amlacher (jénai és müncheni professzor, 1922–2009), a neves halbiológus és művészettörténész, aki erdélyi szász erődtemplomokat is tanulmányozott. Gerhard Terplan (1924–2018) Münchenben/az LMU Állatorvostudományi Karának professzora, a tejhigiénia és technológia tanszéke példája mutatja.
Az Oberth család 1938-ban Bécsbe, majd 1940-ben Drezdába költözött, ahol Oberth kutatóprofesszori állást vállalt. Amikor a család 1943-ban saját ingatlant szerzett a Nürnberg melletti Feuchtban, édesanyja és nővére, Erna a közép-frankföldi városba költözött, amely a család állandó lakhelye lett.
1941 és 1943 között a peenemündei támaszponton részt vett a V-2 rakéta fejlesztésében. A V-2 projektből való kilépése után Wittenberg közelében egy légvédelmi rakétaprojekten dolgozott.
1943 decemberében Oberth kérte, hogy helyezzék át a WASAG-hoz (az egyik legjelentősebb német vállalat (1891–1945) a Westfälisch-Anhaltinische Sprengstoff-Actien-Gesellschaft (WASAG) Wittenbergben, a mai Reinsdorf és Apollendorf-Nord közötti vegyi telephely közvetlen közelében), a Wittenberg melletti Reinsdorfba, hogy fejlesszék ki az általa javasolt, távirányítható szilárd tüzelőanyaggal működő légvédelmi rakétát.
Innen 1945 áprilisában elmenekült, két különböző amerikai internálótáborba került, majd 1945 augusztusában „a náci korszak által nem terhelt személyként” szabadult, és újra csatlakozott családjához Feuchtban, ahová családja már 1943-ban elköltözött.
1948-ban Svájcban telepedett le, ahol független szakértőként dolgozott. 1950-ben Olaszországban dolgozott az olasz hadsereg számára légvédelmi rakéták fejlesztésén. 1953-ban visszatért Feuchtba, és kiadta Menschen im Weltraum (Emberek a világűrben) című könyvét, amelyben leírta az űrben elhelyezett tükrös távcsövekkel, űrállomásokkal, elektromos űrhajókkal és űrruhákkal kapcsolatos elképzeléseit. 1954-től az Egyesült Államokban a Wernher von Braun rakétaprogramon dolgozott, az egykori tanítvány Wernher von Braun mellett.
Oberthről nevezték el az Oberth-effektust (bolygóközi repülési manőver), egy aszteroidát és egy holdkrátert. 1989. december 29-én hunyt el a németországi Feucht településen.
(Prof. em. Makovitzky József/Felvidék.ma)
