Ismét lobog az olimpiai láng a hatalmas légballonban, s az öt karika helyett a háromcseppes piros-kék-zöld színnel a paralimpiai lobogó leng a főváros fölött.
MINDEN TISZTELET NEKIK
A szeptember 8-ig tartó játékokon 168 országból több, mint 4000 sportoló – köztük csökkent látók és különféle testi fogyatékosok – vesz részt, hogy megküzdjön önmagával emberi méltóságáért, meg a jobb helyezésért. Hazánkat 39 sportoló képviseli 13 sportágban és 68 számban. Már a megnyitó ünnepélyre történő felvonulás felért egy győzelemmel. Hiszen nem kis utat tettek meg a sportolók kerekesszékükön, mankóikon, műlábbal és más hátránnyal megküzdve a Champs Élysées-től, „a világ legszebb sugárútján” a nyílt térségi megnyitó helyszínéig, a Place de la Concorde-ig. Elképesztő kitartás kellett már ehhez a meneteléshez is, de mosolyogva, még kerekesszékükkel olykor táncra is perdülve, felszabadultan és a bajaikon győztes emberek derűs mosolyával vonultak a megnyitó ünnepélyre. A díszvendégek hosszú tribünjén a rendező ország elnöke, Emmanuel Macron mellett a brit miniszterelnök, számos ország államfője, királyok, sejkek, hercegek és nemzeti paralimpiai bizottságok elnökei tapsolták végig a bevonulást, amit ünnepi zenei betétek, pantomimjáték, olimpikonok kivetőtökön megjelenő vallomásai kísértek.
A leghatalmasabb taps két nemzeti csapatot tüntetett ki. Természetesen a franciákat, akik az összes nemzeti csapat bevonulása után özönlöttek a térre. Előttük az egész dísztribün méltóságai és a sok tízezres résztvevő sokadalom felállva tapsolta, éltette az ukrajnai népes sárga-kék színekbe öltözött csapatot. Ők a rettentő körülmények, saját hátrányos helyzetük és a dúló háború nehézségei felett is győzelmet véve küzdötték fel magukat a nemzeti csapatba és ide, Párizsba. Minden tisztelet az övék, akik többszörös hátrány ellenére ott vannak a nemes küzdelmeken.
RÖVID PARALIMPIATÖRTÉNET ÉS KAPCSOLAT JÉZUSSAL
A paralimpia szót eredetileg az angol paraplegic (bénult) és az olimpia szavak összetételével alkották meg. Később átértelmezték, és az előtagot a görög para (mellett) szóra változtatták, hogy kifejezzék az olimpiával való kapcsolatot, a játékok egymás mellettiségét és a többi fogyatékossal való összetartozást. Ezt az elnevezést 1988-ban, Dél-Koreában használták először. George Eyser műlábas tornász volt az első fogyatékos olimpikon 1904-ben. Halassy Olivér 1932-ben a Los Angeles-i, 1936-ban a berlini olimpián az aranyérmet megszerző vízilabdacsapat tagja és 1931-ben Párizsban az 1500 méteres gyorsúszás Európa-bajnoka volt. Takács Károly 1948-ban és 1952-ben sportlövészetben nyert aranyat. A kerekesszékesek számára 1948-ban rendezték meg először a sporteseményt Aylesburyban (Egyesült Királyság) 1948 International Wheelchair Games néven, az első londoni olimpiával párhuzamosan. Az eseményt az 1939-ben menekültként érkezett német Sir Ludwig Guttmann neurológus kezdeményezte, hogy összekapcsolja az épek és a kerekesszékesek versenyeit. 1960-ban rendezték meg első alkalommal a Bénultak Világjátékát Rómában, de nem az olimpiával párhuzamosan, hanem néhány héttel azután. Azóta a paralimpiát az olimpia évében, néhány héttel az olimpiát követően rendezik meg annak aktuális helyszínén. Az első téli paralimpiát 1976-ban rendezték Örnsköldsvik-ben (Svédország).
A különleges olimpia jelképe a három csepp. 1987-ig az olimpiai karikák alkották a logót. Miután a Nemzetközi Olimpiai Bizottság – sértő módon, majdhogy nem együttérzés és szolidaritás vállalás nélkül – magának követelte a logó használatát, a Nemzetközi Paralimpiai Bizottságnak meg kellett változtatnia a logóját. Később a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az öt csepp ellen is fellépett, mivel színük és elhelyezésük az öt karikával megegyezett, ezért háromra csökkentették a cseppek számát. A három csepp az országzászlók leggyakoribb színeiből állt össze: piros, kék, zöld.
2004-ben az IPC (=Nemzetközi Paralimpiai Bizottság) saját döntése alapján változtatott logót, három „cseppre”, hogy megjelenítse a paralimpikonok sportszellemét, és hogy kifejezze a bennük rejlő képességeket, és azt, hogy így is támogatja őket. Az IPC célja, hogy segítse a paralimpikonokat a minél jobb eredmények elérésében, és hogy az emberi méltóság oszthatatlanságára, a paralimpikonok megbecsülésére hívja fel és inspirálja a világot. A logón levő három alakzatot agito-nak nevezik, a latin agito (mozgásba hozok) szóból. A három agito egy központi pont körül forog, ezzel jelképezi a Föld minden tájáról összesereglő sportolókat. Színük azonos a korábban használt három csepp színével: piros, kék, zöld. A paralimpia himnusza a „Hymn de l’Avenir/A jövő himnusza”, aminek szerzője Thierry Darnis. 1996-ban fogadták el hivatalos himnuszként. Mottójuk: Spirit in Motion/Mozgásban a szellem/lélek.
Vallási tekintetben a csapatok összetétele is nagyon vegyes, miként a világ, amiben élnek/élünk. Keresztyén, mohamedán, buddhista, hindu, izraelita, shinto, s a legkülönfélébb árnyalatú nemzeti, népi, törzsi vallások is ott vannak a küzdők lelkében. Ez a vallási pluralizmus harmóniában fér meg a sportolók lelkében. Nekünk, keresztyéneknek is van a saját hitünkből fakadó kapcsolódásunk nemcsak a fogyaték nélküli, de még inkább a fogyatékkal élő olimpikonokhoz és olimpiájukhoz. Az Újszövetségben számos gyógyítási csodáról olvasunk, amelyekben Jézus megszabadítja hátrányos helyzetükből azokat, akik meg akarnak gyógyulni. Vagy úgy, hogy ők mennek Őhozzá, remélve a terápiát, vagy Jézus megy oda hozzájuk és szólítja meg őket: akarsz-e meggyógyulni? A Máté evangéliuma elején lévő terápiatörténet már a beteg kérésével kezdődik: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz (Máté 8,1-4). Ebben a szakrális eseményben, azaz Jézus ereje térfoglalásában a leprásban előttünk áll a kétszeres gyógyulás: a konkrét betegségből, a leprából, ugyanakkor az emberi, környezeti, társadalmi rehabilitáció is, a nyilvános gyógyulás a lenézettségből, a megvetésből. Mivel nem egyszerűen magánesemény, titkos esemény volt a gyógyulás. Ezért kellett elmennie a meggyógyultnak a paphoz, áldozati ajándékkal: azaz megköszönni Istennek, Jézus Atyjának a csodát, másrészt nyilvánossá tenni, hogy megtörtént a rehabilitációja. Szociálisan is. Minden paralimpikon esetében ez történik: győzelem a hátratétel fölött, egyénileg, hit és küzdelem árán, majd annak nyilvános bemutatása, demonstrálása, hogy a legnagyobb baj sem vehet teljes győzedelmet felettünk. A paralimpia legnagyobb üzenete éppen ez: nem a bajé az uralom, hanem az emberi hité, akaraté, a győzelemé a baj, a hiány, a hátrány, a parahelyzet fölött! Ilyen értelemben vett Jézus-győzelmek sora olvasható az Igében: a leprás, a 38 éve beteg, a vakok, a vérfolyásos nő, a gutaütött, a béna kezű ember, a süketnéma, a sorvadásos asszony, a vízkóros, a holdkóros ifjú, a néma meggyógyításának csodatörténeteiben. Minden alkalommal a gyógyítás egyben az összetört vagy meg még meg sem született emberi méltóság, az „Érek még valamit” pozitív önértékelés helyreállítása, egyáltalán működésbe léptetése a sérült lelkekben és testekben. A paralimpia ezt is segíti.
NÉHÁNY VALLOMÁS PARALIMPIKONOKTÓL
Trenten Merrill (USA) ezekkel az Igékkel indul a versenyekre, amelyek belső vezérlő csillagai: „Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek” (Kol 3,23). „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet” (Példabeszédek 3,5-6).
William Stedman (Új-Zéland): „Nagyon fontos volt számomra, hogy Istenre támaszkodjak a profi sportolói lét stresszein és hullámvölgyein keresztül. A környezet nagyon eredményorientált, de az, hogy Krisztusban vagyok, azt jelenti, hogy bár nem mindig teljesítek, DE az értékem biztos Őbenne.” Stedman a Filippi 4,6-7-et tartja kedvenc bibliai versének: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban”.
Katarina Roxon (Kanada): „Sok völgyön mentem keresztül az utóbbi időben. Valóban csak Istenre és az Ő rám vonatkozó akaratára hagyatkozom, bármi legyen is az„. A sportolónő bal karja hiányzik a könyöke alatt, de szilárdan hiszi, hogy ez a „másság” is szuperhatalom: „Mindannyian olyan pozíciókban vagyunk, amelyek megváltoztathatják a világot! Használd hát azokat a képességeidet, amelyekkel Isten megáldott, hogy jobbá tedd valakinek a világát!”.
(Békefy Lajos/Felvidék.ma)
