Mint már beszámoltunk róla, a Lévai Regionális Művelődési Központ Ilyenek vagyunk nemzetközi folklórfesztivál keretei között nyitották meg a tágabb térség menyegzői viseletét felvonultató tárlatát a központ épületében. Az értékőrző tárlaton közel egy tucatnyi település népviselete jelenik meg. Mindegyik magán hordozza az adott község kultúráját, sorsát. Tán a legegyedibb története a mohi mennyasszonyi ruhának van.
A Hej, párta, párta, gyöngyös koszorú címet viselő kiállításon a népviseleti rekonstrukciók mellett korabeli fotók felnagyított változatait is láthatjuk az adott viselet tulajdonosairól. A kiállítóterem egyik sarkában helyezték el a mohi mennyasszonyi ruhát.
Míves menyegzői viselet (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Mint azt a csütörtöki megnyitón David Hudec, a központ munkatársa, a kiállítás rendezője megjegyezte:
a tárlat legérdekesebb darabja az 1930-as évekből való mohi menyasszonyi ruha. A református felekezetű ara aprólékosan kimunkált menyegzői viselete jelenik meg a fotográfián. Ez alapján készítették el a ruhát a lévai kiállításra.
A ruházat már a polgáriasabb viseletet tükrözi. Az öltözékhez míves kellékek járulnak. Mint a szlovák és magyar nyelvű tájékoztatószövegben olvasható: „a menyasszonyon selyemruha arany rózsa mintával van öltve, a fejét viasz gyöngyvirágból készített koszorú díszíti. A virágokat Léván vásárolták és falubeli ügyes asszonyok készítették a koszorút. A koszorút hosszú hímzett fátyol egészíti ki. A menyasszony mellét ezüst ékszerek díszítik, női melltű, gombok és lánc.”
A menyasszony és a keresztanyja (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A mohi menyasszony mellett egy idősebb női alak látható. A kísérőszöveg szerint, ő a leány keresztanyja, aki kosarában kalácsot hozott a lakodalmas házhoz. Mohiban az volt a szokás, hogy két vőfély volt a lakodalomban. Az első vőfély mellén viaszvirágok voltak kitűzve, a kezében nádpálca, így járta meghívni a vendégeket a lakodalomban – olvasható a szövegben.
S mindez miért is olyan érdekes.
Láthatjuk, hogy a hagyományok fennmaradtak, a Lévától nem messzi, magyarok lakta települést immár több mint negyven éve kiürítették és megsemmisítették.
1982-ben rombolták le a községet, csupán a temetője és temploma maradt meg. A helyén épültek fel az 1980-as évek közepén a mohi atomerőmű egyes blokkjai.
A község igen gazdag volt néphagyományokban. A többségében magyar reformátusok által lakott faluban 1975-ben kezdték el a néprajzi gyűjtést. Már ekkor tudható volt, hogy hamarosan elbontják a falut.
Ezért is kezdődött el a tervezett dokumentálás. 2017 augusztusában a lévai Barsi Múzeumban a Mohi, egy eltűnt falu emlékei című kiállítás mutatta be a már nem létező falu néphagyományát és emlékét.
A kosárban a lakodalmas kalács (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A nyolcvanas évek elején megszüntetett településnek közel ötszáz lakója volt. Közülük sokan a környező településeken és Léva városában telepedtek le. Ám nem feledkeztek el a gyökereikről, a szülőfalujukról. Az egykori falu lakóinak egy csoportja 1999-ben alapította meg az Egykori Mohiak Társulása civil szervezetet. Céljuk az összetartozás erősítése, a szülőfalura való közös emlékezés. A megnyitón jelen voltak a szervezet képviselői is, akik meghatódva tekintették meg a menyegzői viseletet.
Néha egy viselet nem csupán a helyi szokásokat tükrözi, hanem egy közösség szomorú s hányattatott sorsát is magával cipeli…
A Hej, párta, párta, gyöngyös koszorú tárlat szeptember végéig látható a Lévai Regionális Művelődési Központ kiállítótermében.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
