Bottyán János, közismert nevén Vak Bottyán, Esztergomban született 1643 körül, és 1709. szeptember 26-án vagy 27-én lépett át a halhatatlanságba.
A tettek és a legendák hőse volt.
Személyében a magyar történelem egyik legkiválóbb hadvezérét tisztelhetjük. Tehetségét ellenfelei is elismerték. Seregében szigorú rendet és fegyelmet tartott, de igazságos volt és törődött katonáival, akik szerették és lelkesedtek érte. Embereit eltiltotta a féktelen ivászattól is:
„Hogy az én katonáim részegeskedjenek: szemérem (szégyen) volna az énnékem, melyet el nem szenvednék” – írta.
Jellegzetessége volt legfőbb hadi jelvényének tartott aranyozott, vert ezüst harci szekercéje, a „Bottyán fejszéje”, mellyel csatába vezette seregét. Ez a róla készült festményen is megjelenik.
Vak Bottyán hírhedt szekercéjével (Fotó: Wikipédia)
Habár súlyos sebeket szerzett, az a hír járta felőle a nép körében, hogy testét nem fogja a golyó.
Támogatta a szerzeteseket és a szegényeket is, ezért nem csak katonái, hanem a tömegek is bálványozták, és mint a szegények jótevője, messze földön tisztelet övezte.
A nyitrai piaristák iskolája számára 3000 forintnyi alapítványt tett. Ezért írhatta magáról:
„a mint is engem nem kártévő, hanem jótévő Jánosnak hínak”.
Katonái bérét gyakran vagyonából fizette:
„Rójuk meg magunkat s kiki, mind szegény, gazdag, hadi és nem hadi ember adja ki hite szerint pénzének tizedét” – írta.
Elszegényedett protestáns kisnemesi családból származott. Az 1650-es évektől a nagyszombati jezsuiták vágsellyei birtokán volt lovász. Hatásukra áttért a katolikus vallásra, amiért apja kitagadta örökségéből.
1669-ben Lakatos Juditot, Jósa Pál özvegyét vette feleségül, akinek révén tekintélyes vagyonra tett szert. Miután az asszony 1706-ban elhunyt, az immár idősödő Bottyán újra megnősült. 1707. március 7-én Pápán a mindössze 20 év körüli Forgách Juliannát (1687–1713), báró Forgách Farkas (1661–1699) és Révay Eleonóra leányát vezette oltár elé. E házasságával élete végén az arisztokrácia sorai közé került, a Forgách családon kívül gróf Bercsényi Miklóssal (kuruc főgenerális) sógorságba került. Mindkét házassága gyermektelen maradt, hatalmas vagyonán özvegye, első feleségének előző házasságából származott mostohagyermekei és -unokái, valamint fogadott örökösei (például Grassalkovich János, kuruc hadbíró) osztoztak. Az 1709-ben megözvegyült Forgách Julianna 1711 nyarán feleségül ment elhunyt férjének tábornoktársához, báró Palocsay Györgyhöz.
Madarász Viktor: Rákóczi, Bercsényi, Vak Bottyán, hármas alak egy keretben, a Rákóczi kort jelző triptichon (Fotó: Wikimedie Commons)
Vitézsége 1664-ben már megmutatkozott, amikor Érsekújvár török kézre kerülésekor Vágsellye is a végvári vonal egyik támaszpontja lett, a fiatal Bottyán katonának állt. 1676-ban már a sellyei lovasok egyik zászlótartója, s közben az udvarbírói tisztséget is betöltötte. 1681-től 1683-ig Komáromban szolgált, s miután a portyázásokban gyorsan kitűnt bátorságával és vitézi tetteivel, időközben hadnaggyá léptették elő. 1683-ban részt vett Esztergom visszafoglalásában, így főhadnagyi rangban a város lovasságának parancsnokává nevezték ki. 1685-ben sikeresen védelmezte meg a várat a budai Sejtán Ibrahim pasa támadása ellen.
1698-ban I. Lipót ezt nemesi kúriává minősítette Buda 1686-os visszafoglalásánál tanúsított kiemelkedő vitézségéért, kivette a házat a város hatósága alól, ami adómentességet és szabad italmérést jelentett. Ez volt az alapja Bottyán és a városi polgárság ellenségeskedésének. Ekkor már a város leggazdagabb embereként több ingatlanja volt a városban, többek között egy serfőzde is, a mai Sándor-palota helyén. A környéken több zálogbirtokot is szerzett, például Bajna, Nagysáp, Sárisáp, Bátorkeszi, Béla. Erre utalnak a Bottyán-dűlő, Bottyán-parlag, Bottyán-tó elnevezések.
Nemesi címerén pajzs alapon egy vár kapuja előtt lovas vitéz látható, a pajzsot növényi levéldíszek fonják körbe, a pajzs fölött egy kardot tartó páncélos vitéz karja, a kard hegyén egy török katona levágott feje.
Bottyán János esztergomi palotája, ma Városháza (Fotó: Wikipédia)
Viceóbesteri (alezredesi) rangban folytatta a török elleni hadjáratot a délvidéki várak visszaszerzéséért Lotharingiai Károly oldalán. 1692-ben I. Lipót ezredessé léptette elő, és egy huszárezred tulajdonosává tette. A Nándorfehérvár visszaszerzéséért vívott harcokban haditettei elismeréseként vitézségi nagy aranyéremmel tüntették ki.
Ezt követően Badeni Lajos őrgróf seregében folytatta a harcokat. Ekkoriban vesztette el egyik szemét egy csatában, ezért katonái Vak Bottyánnak kezdték hívni.
1696–1698 között a Kecskemét–Cegléd–Nagykőrös-vidék katonai parancsnoka volt. 1697-ben Savoyai Jenő parancsnoksága alatt harcolt, akinek szintén kivívta elismerését.
Az 1699-es karlócai békekötés után esztergomi kastélyába (1723 óta a városháza) vonult vissza, mivel elkedvetlenítette a császári sereg magyarországi garázdálkodása.
1701-ben ezredével együtt a Rajna mellé vezényelték a franciák elleni harctérre. Az év végén az elfogott Rákóczival való titkos kapcsolatok vádjával hadbíróság elé állították, de bizonyíték hiányában fölmentették.
Mihályi Árpád: Bottyán János szobra Gyöngyösön a ferences kolostor mellett (Fotó: Wikipédia)
1703-ban a kurucok ellen vezényelték.
1704. októberében Rákóczihoz állt, aki kinevezte generálissá. 1704. november 16-án bevette Érsekújvárt. Rövid Duna-Tisza közi hadakozás után a Vág mentén harcolt. 1704. december 26-án részt vett a nagyszombati ütközetben, majd a nyugati országhatárt biztosította a császáriak ellen. 1705 tavaszán a dunántúli átkelés biztosítására Dunakömlőd vidékén emeltette Bottyán várát. 1705 őszén a Duna–Tisza közéről indulva kiszorította a Dunántúlról a császári sereget, majd 1707-ben a túlerő ellen sorozatos csatákban megvédte ezt az országrészt. 1708 elején érsekújvári főkapitány lett. Feladata a Csallóköz és a Vág vonalának biztosítása és védelme volt.
A trencséni csata után, 1708 végén a bányavárosok katonai parancsnoka. A kuruc tábor ekkor már erősen apad, egyre többen álltak át császári oldalra, de Vak Bottyán mindvégig hűséges maradt a fejedelemhez.
Magas kora ellenére utolsó napjáig a hadban forgott. 1709. szeptember 26-án vagy 27-én, a Tarnaörs (község Heves vármegyében) melletti táborban érte a halál.
Bercsényi akkor lesújtva tudatta Rákóczival:
„Most hozták a hírit, szegény Bottyán vak sógor tegnap 8 óra tájban béhunyta az másik szemét is”.
A Rákóczi hadnagya című 1953-ban készült film, Bottyán szerepében Mádi Szabó Gábor (Fotó: port.hu)
Ekkor hatalmas pestisjárvány dühöngött országszerte, de valójában agyhártyagyulladás volt halálának oka. Végakarata szerint kedves törökbársony vánkosára fektetve, kopott kacagányával letakarva, este, fáklyák világánál temették el 1709. október elején Gyöngyösön, ágyúdörgés közepette, hadi és gyászlobogók tengerében a magyar történelem egyik legnagyobb hadvezérét.
Kriptáját nem jelölték meg, annak titkát a ferences barátok őrizték. A tábornok pontos nyughelye a mai napig ismeretlen.
Esztergomban a Bottyán János Szakképző Centrum viseli nevét, mely három nagy múltú iskola egyesítője: a Balassa Bálint Gazdasági Technikum és Szakképző Iskola, a Bottyán János Technikum és a Géza Fejedelem Technikum és Szakképző Iskola.
Forrás: Wikipédia, Honvédelem.hu, kuruc.info
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
