Minden év január 15-én adja ki az 1955-ben a holland protestáns hölgy, Anne van der Bijl első, vasfüggöny mögötti lengyelországi utazása nyomán végül 1981 júniusában megalakult Open Doors/Nyitott ajtók nevű szervezet a világ 170 országára kiterjedő felmérését a keresztyénüldözés aktuális helyzetéről. Ebben az előző év során világszerte gyűjtött adatok alapján, országról országra feldogozzák a vallásszabadság szabad vagy korlátozott, tiltott gyakorlásával kapcsolatos tapasztalatokat.
Jelentésüket 600 oldalas dokumentumkötetben, több nyelven publikálják, fotókkal, grafikonokkal, ábrákkal. Most előbb gyorsjelentést adunk a legújabb helyzetről, később mélyelemzést is nyilvánosságra hozunk. A megbízható adatokat az Open Doors központja, valamint német és svájci ága jelentései alapján mutatjuk be olvasóinknak.
A számok üzenete minden évben megrázó, még ha puszta statisztikai közlések is ezek. Ámde a számok mögött hitvalló, mártír, hitükért nemcsak üldöztetést, börtönt, fizikai vagy pszichés bántalmazást, hanem halált is vállaló bátor bizonyságtévők drága élete, hitharca, a gonosz sokarcú megjelenésével szembeni ellenállása is rejtőzik. Sorsok, imaküzdelmek, rendíthetetlen Jézus-bizonyságtételek ezreié. Azoké, akikről a Zsidókhoz írt levélben ezt olvassuk: „Megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is. Megkövezték, megégették, szétfűrészelték, karddal gyilkolták őket, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve. Ezekre nem volt méltó e világ” (Zsidók 11,36-38).
A hazai vallásszabadságban gyakran elkényelmesedett keresztyénségünkben bizony elszégyellhetnénk magunkat, és nem lehetünk eléggé hálásak azért, hogy mi olyan hitbuborékban élünk, amelyben senkinek sem kell megküzdenie Jézusért, keresztyén hitéért.
Nem úgy, mint a 380 millió/2024-gyel jelölt, hitük miatt üldözött, diszkriminált testvéreinknek. Az meg szinte felfoghatatlan számunkra, hogy 4476-an 2024-ben életükkel fizettek a Béke Fejedelmének, az Igazság beszédének tántoríthatatlan követéséért.
A világüldözési index növekvő számai
A világ különböző országaiban megnőtt 2024-ben a keresztyének házai, templomai, üzletei ellen elkövetett támadások, fosztogatások, gyújtogatások száma. Ez 2024-ben 28 368-at mutatott a 2023. évi 21 431-gyel szemben. Csaknem hétezerrel több a regisztrált, bevallott esetek száma!
A világszerte keresztyén hitük miatt üldözést, hátrányos megkülönböztetést, durva diszkriminációt elszenvedők száma is megugrott 2024-ben, ami 380 millió regisztrált esetet jelent.
Amiről tudhatnak az Open Doors munkatársai. Ez a 2023-ban rögzített 365 milliónál 15 millióval több. Különösképpen sokat szenvednek a keresztyének a Szaharától délre eső területeken, kivált Nigériában, ahol az ország északi övezeteiben valóságos lakosságirtást végeznek vallási alapon a fegyveres félkatonai szervezetek, amelyek iszlám hátterűek. Ezért Nigéria az üldözés világstatisztikájában a 7. helyen áll. Van, akinek ez dicsőség (az El Sabab katonai iszlámosító szervezetnek bizonyosan), van, akinek ez maga a szégyen és az értelmezhetetlen, fájdalmas vallásháború (az elüldözött százezreknek, és az ország felét alkotó 100-110 millió keresztyénnek).
S ha már a számoknál tartunk: a világ leginkább keresztyénellenes országainak listája sem változott szinte semmit a 2023-ban felállított negatív sorrendhez képest:
1. Észak-Korea
2. Szomália
3. Jemen
4. Líbia
5. Szudán
6. Eritrea
7. Nigéria
8. Pakisztán
9. Irán
10. Afganisztán
A világ legnépesebb országa, India a 11. helyen áll a listán, Kína az előző évi 19. helyről sajnálatosan felküzdötte magát a 15. helyre.
Nem kis meglepetésére a kutatóknak és a világkeresztyénségnek. (Következő cikkünkben behatóan foglalkozunk az okokkal, amelyek közül az Open Doors 8 indítékot, motivációt különböztet meg).
Öt terület állandó monitorizálás alatt
A jelentések és elemzések részletesen igyekeznek feltárni a keresztyének helyzetét. Ezért a kérdőívek a következőket veszik tekintetbe:
1. Magánélet, ennek tiszteletben tartása, a gondolkodás, a lelkiismeret szabadságának érvényesülése vagy hiánya olyan egyszerű kérdésekben, mint hogy otthonaikban a keresztyének zavartalanul és veszélyek nélkül olvashatnak-e Bibliát? Be nem jelentett látogatások vonnak-e szankciókat maguk után?
2. Családi élet. Ez az élet legszemélyesebb területe a magánélet mellett. Az állam vagy más vallású családtagok gátolják-e, veszélyeztetik-e a hit szabad gyakorlását? Főként keresztyén hitre áttért muszlimok családjában jelent ez óriási problémát, olykor életveszélyt.
3. Társadalmi élet. Ott jelent ez gondot, ahol a többség valamilyen etnikai vagy törzsi életformát gyakorol. Sokszor helyi közösségek vezetői vagy gazdag helyi személyek, nem ritkán a helyi vallási vezetőkkel szövetkezve akadályozhatják, diszkriminálhatják vagy életveszélyesen fenyegethetik, presszionálhatják a kisebbségben élő keresztyéneket.
4. Államélet. A jelentés vizsgálja az országos és helyi, regionális kormányzat viselkedését. Mennyire ellenőrzik polgáraik életét? A keresztyének szabadon részt vehetnek-e a polgári társadalom tevékenységeiben? Másodrangú polgároknak tekintik-e a keresztyéneket vagy egyenrangúnak? Az országok törvényeiben is megjelenik a keresztyén hit szabad gyakorlásának korlátozása?
5. Egyházi élet. A keresztyének hitüket gyülekezetükben, templomaikban is gyakorolhatják? Van-e joguk ehhez, illetve ha van, az nem formális-e? Mennyire vannak kitéve istentiszteleteik, miséik, illetve a résztvevők a nyílt zaklatásnak? A jelentések felmérik a fizikai és a pszichikai, illetve digitális nyomásgyakorlás, erőszak eseteit is.
Autokratikus rendszerek
Bárkinek, akiről kiderül, hogy keresztyén Észak-Koreában, féltenie kell az életét. Számíthat arra, hogy a hírhedt büntetőtáborok egyikébe küldik. A kínzás és a bántalmazás minden formája mindennapos. A keresztyéneket hitük miatt az állam ellenségének tekintik. Az a néhány sikeres kísérlet, aminek során Észak-Koreából a határon át Kínába menekültek néhányan, gyakran azzal végződött, hogy a kínai határőrök kitoloncolták a menekülteket. Ez a nemzetközi kötelezettségek és az emberi jogok megsértése.
Kínában a keresztyénekre egyre nagyobb nyomás nehezedik a hivatalosan ateista állam részéről, amely szigorú ideológiai irányelvekkel és szoros megfigyeléssel építi a 22. századi falanszter-jövőt.
Az alkalmazott technológiát Észak-Koreába és számos más országba is exportálják. Ez a digitális keresztyén megfigyelés. Azok az idők, amikor Kínában a be nem jegyzett „házi gyülekezetek” nyilvános helyeken, például szállodákban vagy irodaházakban gyűlhettek össze, mára elmúltak. A keresztyének helyzete Törökországban is romlott. A vallási nacionalizmus meghatározó erővé vált az iszlám társadalomban. A keresztyének és a keresztyén templomok többször is ki vannak téve verbális és fizikai erőszaknak.
Mégis: a remény jelei
Markus Rode, az Open Doors Németország igazgatója látja a remény jeleit az üldöztetés jelentős növekedése ellenére is: „Hálás vagyok, hogy az üldözött keresztyének milliói nem adják fel vagy nem tagadják meg hitüket, még akkor sem, ha sok keresztyén már nyugati országokba menekült”. Szerinte egyre több hindu, muszlim és buddhista is új reményt talál a keresztyén hitben.
„Azt kívánom, hogy a szabad sajtó és a demokratikus kormányok is emeljék fel a hangjukat az üldözöttekért, és hívják fel a figyelmet az igazságtalanságokra”.
Ehhez mi írásainkkal, prédikációinkkal, kormányzati akciókkal (Hungary Helps) és főként imáinkkal járulhatunk hozzá.
„Tegyetek meg mindent, ami tőletek telik, hogy mindenkivel békességben éljetek!” (Róma 12,18)
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
