A Házasság hete programsorozat keretében a Szövetség a Közös Célokért szervezésében Dunaszerdahelyen tartottak egy rendkívül érzékeny témát boncolgató beszélgetést, ahol szakértők osztották meg a tapasztalataikat arról, hogyan lehet egyensúlyt teremteni a gyermeknevelés és a párkapcsolat között.
A Dunaszerdahelyi Csallóközi Könyvtárban Hideghéthy Andrea, a Szövetség a Közös Célokért ügyvezető igazgatója, a rendezvény házigazdája Langermann Szilvia pszichológussal és Kása Ildikó speciálpedagógussal beszélgetett arról, milyen kihívásokat állít egy házasság elé egy sajátos nevelési igényű gyermek érkezése.
A program nyitóbeszédében Kása Ildikó, speciálpedagógus, a Meliorat.io – Magán Gyógypedagógiai Fejlesztőközpont vezetője hangsúlyozta, hogy a családok lelki és pszichikai támogatására is kiemelt figyelmet kell fordítani.
Langermann Szilvia (Fotó: Németh Tímea/Felvidék.ma)
A beszélgetés során Kása Ildikó rávilágított arra, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekeket nevelő családok gyakran magukra maradnak.
„Ezek a családok olyan terheket cipelnek, amelyeket a környezetük gyakran nem is lát. Fontos lenne, hogy ne csak a gyermek fejlesztésére koncentráljunk, hanem a szülőkre is, hiszen ők is támogatásra szorulnak”
– emelte ki. Hozzátette, hogy a Meliorat.io központ egyik célja, hogy a gyermekeket fejlesztő programokba a szülőket is bevonja, ezáltal segítve őket a helyzetük elfogadásában és a feldolgozásban: „Központunk igazából mindig arra próbál frekventálódni, amire igény van, ami jelen esetben a korai fejlesztés, sőt a súlyosabb, halmozottan sérült gyermekek fejlesztését is bekapcsoljuk a foglalkozásainkba. A korai beszédindító programunkat az a tény hozta létre, hogy nagyon sok az akusztikus tünetű gyermek: szenzoros feldolgozási zavar, ADHD, idegrendszeri éretlenség. Kifejlesztettünk egy módszert, ami nagyon szorosan összekapcsolódik a szülőkkel. Tehát a szülő jelen van a foglalkozásokon, ezalatt tudunk néhány szót váltani, hogy ők mit csináljanak otthon együtt. És igazából ami a legnehezebb, hogy azért az ilyen gyermekek nevelése próbára teszi a házasságot.”
A családok terhei és a támogatás hiánya
Langermann Szilvia személyes tapasztalatokkal is hozzájárult a téma mélyebb megértéséhez. Ő maga is egy négygyermekes családanya, két gyermekénél eltérő fejlődési sajátosságokat tapasztalt. Nagyon fontos tudatosítani, hogy ez bárkivel megtörténhet. Egy diagnózis pillanatok alatt megváltoztatja az ember életét, és hirtelen új valóságban találja magát.
Kása Ildikó (Fotó: Németh Tímea/Felvidék.ma)
Kiemelte, hogy a szülőknek gyakran el kell fogadniuk, hogy a társadalom részéről nem mindig kapnak megértést, sőt, előítéletekkel és bírálatokkal is szembesülnek.
Mint kifejtette:
a legnehezebb az, amikor mások azt gondolják, hogy egy gyerek viselkedési problémája a szülők hibája. Pedig ez egy sokkal összetettebb helyzet.
„Tudatni kell az emberekkel, hogy ez bárkivel megtörténhet, ezért legyünk elfogadóbbak” –mondta.
A házasság próbatétele
A beszélgetés során a szakemberek kitértek arra, hogy egy ilyen helyzetben a házasság is komoly próbatétellel szembesül. Langermann Szilvia kiemelte, hogy a szülők gyakran teljes energiájukkal a gyermeküket segítik, miközben a házastársi kapcsolat háttérbe szorul, a párkapcsolat pedig teljesen kimerül a folyamatos küzdelemben.
A megoldás szerinte az egyensúly megtalálása, azaz időt kell szakítani a pihenésre, a közös programokra,
hiszen egy stabil házasság a gyermek fejlődésére is pozitív hatással van.
A program során az is elhangzott, hogy a társadalom felelőssége is jelentős ebben a kérdésben. A szülőknek szükségük van egy elfogadó közegre, támogatásra, valamint arra, hogy a közösség segítse őket a mindennapi kihívások leküzdésében. „A legfontosabb, hogy a szülő ne érezze egyedül magát. Ha van segítség, akkor sokkal könnyebb megbirkózni a mindennapokkal” – hangsúlyozta Kása Ildikó.
Hideghéthy Andrea és Langermann Szilvia (Fotó: Németh Tímea/Felvidék.ma)
Szóba került az is, hogy az érintett családok sokszor visszahúzódnak, mert tartanak a társadalmi megítéléstől. Sokan félnek attól, hogy mit gondolnak róluk mások. Félnek elmenni egy rendezvényre vagy csak egyszerűen kimenni a játszótérre. Pedig az elfogadás és a támogatás kulcsfontosságú. A szakértők egyetértettek abban, hogy a szülők sokszor érzik magukat elszigeteltnek, és úgy gondolják, nincs kihez fordulniuk. Ezért is fontos, hogy legyenek közösségi programok, ahol találkozhatnak sorstársaikkal, és láthatják, hogy nincsenek egyedül.
A beszélgetés során arra is kitértek, hogy a testvérek milyen hatással lehetnek a sajátos nevelési igényű gyermekek fejlődésére.
Nagyon gyakori, hogy a testvér szerepe jelentősen átalakul a családban. Gyakran túlzott felelősséget vállalnak, ami hosszú távon pszichológiai terhet jelenthet számukra.
Langermann Szilvia kiemelte, hogy fontos a testvérekkel való egyéni foglalkozás is, hogy ne érezzék magukat háttérbe szorítva.
A rendezvény zárógondolata szerint a témáról való nyílt párbeszéd elősegítheti a társadalmi elfogadást és a családok támogatását. „Ez nem egy átmeneti állapot, nem egy olyan dolog, ami el fog múlni, mint a nátha vagy az influenza, ezeknek a családoknak addig, amíg él a szülő, ebben a helyzetben kell helytállniuk” – mondta Langermann Szilvia. A szervezők remélik, hogy a beszélgetés inspirálhat másokat is arra, hogy többet foglalkozzanak a sajátos nevelési igényű gyerekeket nevelő családok mindennapi kihívásaival és azok megoldásával.
Németh Tímea/Felvidék.ma
