„Ha nem írnánk meg ezeket a történéseket, akkor elvesznének” – hangzik el Csáky Pál legújabb, immáron 29. könyvének, a Rácsok a havon című elbeszéléskötetének egyik alapgondolata, s talán e mondat tükrözi legpontosabban a mű valódi célját: tanúságot tenni, az emberi emlékezet ugyanis gyorsan felejt.
Hajlamos csak a szépre emlékezni, hajlamosak vagyunk a rosszat az elménkből is kitörölni, hogy megszabaduljunk a terhektől. Ez viszont kiszolgáltatottá tesz minket, hogy hasonló csapdákba újra gyámoltalanul belelépjünk. Ezért is kell, hogy időnként ilyen könyveket olvassunk. Az egykori politikus, mérnök, s ma már a szlovákiai magyar irodalom meghatározó alkotója, huszonkilencedik könyvében a kommunista diktatúra évtizedeinek lelki és erkölcsi lenyomatát igyekszik rögzíteni – méghozzá nemcsak történetileg, hanem emberileg is.
A kötet öt írást tartalmaz – egy kisregényt (A katedrális) és négy elbeszélést –, amelyek mindegyike a csehszlovákiai magyar kisebbség életének egy-egy aspektusát tárja elénk a ’60-as, ’70-es és ’80-as években.
A háttér: az egypártrendszer, az állandó megfigyelés, az ideológiai nyomás és a lelki megtörés évei. A főszereplők pedig mind olyanok, akik ebben a rendszerben próbálnak megmaradni embereknek – vagy épp elbuknak.
A kötet nyitódarabja, A katedrális különleges szerkezete és szimbolikája révén kiemelkedik. Két idősíkon játszódik: a középkori templomépítés idején és a huszadik század második felében. A romló állagú katedrális nem csupán építményként válik jelentőssé: a hit, a kultúra, az identitás metaforája, amelynek sorsa szorosan összefonódik a város – és a társadalom – állapotával. A novella szinte filozófiai kérdéseket vet fel: mi történik, ha kiüresedik a hit, ha elvész a cél? A múlt és jelen összeszövődése nemcsak tartalmilag, de formai eszközökkel is megjelenik, például az idősíkokat összekötő félmondatok révén.„Tudod te egyáltalán, milyen érzés az, látni magad körül, ahogy most szétporlik itt egy kultúra, eltűnik egy világ?” – hangzik el a tépelődés a múlt században élő embertől a könyvben. Ami rögtön párhuzamot is von hat évszázaddal korábbi tépelődésekkel: „Miért kell nekünk emberfeletti harcot folytatnunk a legelemibb céljainkért is? Miért kell nekünk állandóan a nulláról indulnunk? Miért a sajátjaink fordulnak velünk szembe legelőször? Miért kell ezen a vidéken mindennek olyan reménytelenül kisszerűen történnie?”
A többi elbeszélés – Kisváros a világ szélén, Rácsok a havon, Amikor az Isten is elfordítja a fejét és Por – hasonló érzékenységgel nyúl a korszak feldolgozásához.
Hol személyes emlékek, hol közösségi tapasztalatok révén rajzolódik ki a szellemi nyomor, a kiszolgáltatottság, és az a súlyos dilemmarendszer, amelyben az egyén kénytelen dönteni együttműködés és ellenállás, hallgatás és megszólalás között.
A Rácsok a havon címadó novella különösen fontos: egykor magyar többségű közepes méretű város, Léva identitásvesztését dokumentálja a hetvenes-nyolcvanas években. Az elszlovákosodás, a társadalmi átalakulás és a politikai manipuláció hátterében személyes tragédiák húzódnak meg.
Az Amikor az Isten is elfordítja a fejét című írás az egyik legsúlyosabb szöveg: valódi történetek alapján mutatja be, miként zajlott a megfélemlítés, a beszervezés, a karaktergyilkosság a husáki konszolidáció éveiben. Nem csak világi vezetők, de a lelki élet képviselői, papok is az állambiztonság célkeresztjébe kerültek.
A Por című záró elbeszélés a ’68 utáni reményvesztettség világát idézi meg, ezzel keretbe foglalva a kötet tematikáját: a válságos történelmi pillanatokat és az azokra adott emberi reakciókat.
Csáky Pál elbeszélései nem nosztalgikus visszatekintések. Szándékoltan mentesek a szépítéstől, céljuk a rögzítés, az emlékezés, a figyelmeztetés.
Az író – saját szavaival – „lenyomatot” készít egy letűnt, de következményeiben máig ható korról. A szereplők dilemmái, félelmei, kompromisszumai és bukásai ugyanakkor túlmutatnak a történelmi kontextuson: egyetemes kérdéseket vetnek fel hitről, emberi méltóságról és a túlélés lehetőségeiről.
A Rácsok a havon azoknak ajánlott, akik nemcsak az eseményekre kíváncsiak, hanem azokra az érzelmi és erkölcsi rezdülésekre is, amelyek a történelem mélyrétegeiben zajlanak. Csáky Pál kötete fontos hozzájárulás a szlovákiai magyar közösség kollektív emlékezetéhez – és egyúttal figyelmeztetés is: az elhallgatott múlt visszakövetelheti a szót.
A kötet az AB ART kiadó gondozásában jelent meg. Internetes könyvüzletekben is elérhető.
Csonka Ákos, Felvidék.ma
