Az Oroszországból Ukrajnán át Szlovákiába és nyugati irányba történő földgáztranzit újraindítása egyre valószínűtlenebbé válik. Az Európai Unió energiapolitikai szempontból ismét zavaros helyzetbe került. Úgy tűnik, újabb energiaválságnak nézünk elébe, talán még súlyosabbnak, mint amit a koronavírus-járvány idején elszenvedtünk, amikor a gáz világpiaci ára megawattóránként 300 euróra, az elektromos áramé pedig 1000 euróra szökött.
Aztán kitört az ukrajnai háború, s megindult a versengés, ki lesz az első, aki teljes mértékben leválik az orosz fosszilis tüzelőanyagokról, nem vásárol földgázt, kőolajat, s legújabban nukleáris fűtőelemeket sem Oroszországtól. Pontosabban vásárol, csak nem közvetlenül, hanem számtalan hajón, kikötőn, független csővezetéken keresztül, és még több „független” országból.
Az Oroszországból Ukrajnán át Szlovákiába és nyugati irányba történő földgáztranzit újraindítása egyre valószínűtlenebbé válik. A szlovák Gazdasági Minisztériumból nem érkeznek hírek arról, hogy vajon egyáltalán ülésezik-e még a Brüsszelben létrehozott bizottság, amelynek a gáztranzit újraindítását kellene szorgalmaznia.
A Szlovák Gázművek vezetőjének a gáztranzit megújítására irányuló erőfeszítése rokonszenves és támogatásra méltó ugyan, ám magányos küzdelemében valószínűleg nem sokat fog elérni, mindössze távoli szemlélője lehet a politikai játszmáknak.
Az Ukrajnán keresztüli gáztranzit újraindítása az utóbbi időben már az európai energiaágazat kevésbé fajsúlyos problémájának tűnik. Az Európai Bizottság az elmúlt napokban előállt egy tervvel, mely szerint 2027 végére fokozatosan teljesen beszüntetné az Oroszországból érkező gázimportot.
Tekintettel arra, hogy Európa továbbra is függ az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól, ez óriási kihívást jelent majd az EU-tagországok számára. Nem túlzás azt állítani, hogy az EU továbbra is minden erejével azon van, hogy ismét lábon lője saját magát.
Brüsszel teljesen tisztában van vele, hogy ez nagyon fájdalmas lesz, és a probléma kezelése súlyos milliárdokba kerül, ha túl akarja élni. Viszont, ha az EU már most azt tervezi, hogy két év múlva betiltja az orosz gázimportot, miért próbálna most lobbizni az Ukrajnán keresztüli gáztranzit újraindításáért?
Az Európai Bizottság kétfázisú terve az, hogy az év végéig leállítja az orosz beszállítókkal új szerződések megkötését és a meglévő rövid távú szerződéseket. 2027 végétől pedig betiltják az orosz gáz teljes importját.
Bár a vásárolt vezetékes gáz mennyisége jelentősen csökkent, több európai ország is növelte a tengeri úton szállított orosz cseppfolyósított földgáz (LNG) mennyiségét, s az EU most teljesen le akarja állítani ezeket a szállításokat. Az európai tisztségviselők valószínűleg tudatában vannak annak, hogy az orosz szállítások fokozatos leállítása utat nyitna az Egyesült Államokból érkező nagyobb mennyiségű LNG-import előtt. Brüsszel és Donald Trump amerikai elnök a feszültség enyhítésének egyik módját látja ebben, miután Trump vámokat vetett ki az Európából történő behozatalra.
Szerencsére, vagy szerencsétlenségre (attól függően, hogy honnan nézzük), a fent említett bizottsági tervet még jóvá kell hagyniuk az EU tagállamainak.
A jelenlegi politikai helyzetet tekintve nyugodtan kijelenthetjük, hogy minimum Szlovákia és Magyarország nem fog beleegyezni az Európai Bizottság ezen energiatervébe.
A Gazdasági Minisztérium a lehető leggyorsabban és leghatározottabban hivatalosan is tiltakozott a terv ellen. Megüzente Brüsszelnek, hogy Szlovákia nem ért egyet az Oroszországból érkező gáz-, kőolaj- és nukleáris fűtőanyag-szállítások leállítására vonatkozó tervvel. „A terv nem szolgálja sem Szlovákia, sem más európai uniós államok érdekeit” – hangsúlyozta a minisztérium.
A szlovák tárca szerint a javasolt célok, beleértve az Oroszországból az EU-ba irányuló összes energiahordozó importjának leállítását 2027-től, vagy a különféle korlátozások bevezetését 2026-tól, negatívan befolyásolják az európai energiaárakat. Ez az európai ipar versenyképességének további gyengüléséhez vezet, és negatívan befolyásolja az energiaárakat a háztartások számára. A tárca azt is hangsúlyozza, hogy
a bizottsági javaslatot nem támasztják alá megfelelő hatástanulmányok, és nem tartalmazza az árakra, a versenyképességre vagy az energiabiztonságra gyakorolt hatások elemzését.
„Alapvetően ellenezzük, hogy az Európai Bizottság olyan intézkedéseket készítsen elő, amelyek nemcsak nemzeti érdekeinket veszélyeztetik és a szlovákiai háztartások vásárlóerejét gyengítik, hanem egész Európát károsítják. Ezért a Szlovák Köztársaság Gazdasági Minisztériuma alapvetően nem ért egyet az Európai Bizottság javaslatával” – hangsúlyozta Denisa Saková (Hlas-SD) gazdasági miniszter.
A tárca tájékoztatása szerint tavaly az EU tagállamai 52 milliárd köbméter orosz gázt vásároltak, ami nagyjából az EU teljes gázimportjának 19 százaléka. Ezen felül az EU 13 millió tonna kőolajat és több mint 2800 tonna dúsított uránt vagy fűtőanyagot is importált.
„2024-ben tíz tagállam vásárolt orosz gázt, három tagállam továbbra is orosz kőolajat, hét tagállam pedig dúsított uránt vagy uránnal kapcsolatos szolgáltatásokat importált Oroszországból” – közölte a minisztérium. Az említett szállítmányok kiesése negatív hatással lesz az európai energiaárakra, áll a tárca közleményében.
A Gazdasági Minisztérium megállapítása szerint az EB a javaslatban nem foglalkozott ezzel a problémával, és nem kínált valódi megoldásokat a magas energiaárak leküzdésére.
A szlovák minisztérium szerint az Európai Bizottság által javasolt diverzifikációs megoldások, mint a norvég földgáz, vagy romániai források kihasználása, nem elegendőek vagy nem hozzáférhetőek Szlovákia számára, különösen rövid távon.
„Az Európai Bizottság által bemutatott terv tartalmazza az orosz gáz importjának tilalmát minden új és meglévő szerződés keretében legkésőbb 2025 végétől, továbbá az orosz gáz importjának tilalmát a hosszú távú szerződések keretében legkésőbb 2027 végétől. A nukleáris fűtőelemek területén kereskedelmi intézkedéseket kíván bevezetni az orosz dúsított urán importjának hátrányos helyzetbe hozása érdekében” – hangsúlyozták, hozzátéve, hogy ezekről a célokról soha nem született megállapodás az uniós tagállamok vezetőinek szintjén.
NZS/Felvidék.ma/SITA
