Krisztusomnak áldó Lelke, jöjj el, jöjj el! Évtizedek óta ez a mondat hajnali, napközi, éjszakai fohászom. Belső szobám e meghitt lelki titkával szeretném érzékeltetni: amit most leírok, azt elsősorban nem református felekezetkutató teológusként, hanem Isten gyermekeként teszem, Krisztus Lelke vezetésével.
Tágasabb nézőpontból, mint egy felekezet várfokáról. Krisztus kőszikláján állva, tekintetem a Lélek tágas térségéről tekint közelmúltra, jelenre és jövőre. Látóhatárom magassága a mennyei trónus lelki szemekkel érzékelhető magassága és a Szentlélek minden mélységet, még Isten mélységeit is vizsgáló teljességlátása. Az elmúlt napok hajnali epikléziszében, Lélek hívogatásában Hrabanus gyönyörű, 1700 éves sorai is vezettek: „Veni Creator Spiritus/Jöjj, Teremtő Lélek!/Látogasd meg tiéid értelmét,/lelkünket töltsd meg felülről jövő kegyelemmel,/azokét, akiket Te teremtettél”. Hajnali csendességemben átadtam magamat az Igének: „Az igazság Lelke elvezet titeket a teljes igazságra, mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dogokat is kijelenti nektek” (János 16,13).
A felülről jövő kegyelem fókuszába helyeztem magamban a két nap alatt megválasztott új római katolikus egyházfő, XIV. Leó személyét. Ez a pneumatikus dimenzió és szemlélet méltó egyedül azokhoz a nagy pillanatokhoz, amelyeket én is az olasz RAI1, olykor a magyar EWTN katolikus tv-társaság adásaihoz tapadva, folyamatos figyelemmel kísértem. A hazai, s a nemzetközi „szakkomentárok” az írott vagy elektronikus sajtóban nagy hiányérzetet hagytak bennem, ez külön elemzés témája lehet.
Az új egyházfő pneumatikus, Szentlélek rajzolta arcképéből olyan vonásokat emelek ki, amelyek a mennyei-földi, vertikális-horizontális, kegyelmi-hatalmi, egyházi-emberiségtörténeti totáldimenzióba helyezik Péter 267. utódját.
Négy karaktervonás tűnik így elő. 1. A meghatározó Ágoston-rendi lelkiség, amit Luther is magával hozott. 2. A Krisztus-központú világ-, és történelemszemlélet, érzékeny odafigyelés a peremen élőkre. 3. A 25 éven át (1878-1903) egyházkormányzó XIII. Leó pápa, 86 enciklikájával, s ezek valóság-, és emberközeli tanításai. 4. A matematikus képzettségű pápa nyitottsága a digitális kor kihívásaira, a minden irányú párbeszédre, egyensúlyteremtő készsége.
Elmélyült Ágoston-rendi lelkiség
Aki odafigyelt az új pápa első mondataira, amit a Szent Péter katedrális balkonjáról nagy meghatódottsága közben, botladozó nyelvvel kimondott, ez volt: Én, Szent Ágoston rendjének fia vagyok. Tudjuk, hogy az ősi kongregációnak a volt vezetőjeként mondta ezt.
Azt a lelkiséget hozza magával, ami Krisztusért és Krisztusban egyetemes, égi határtalansággal. Luther ebben a rendben fogalmazott így: Hogyan lesz nekem irgalmas Istenem?
Augustinus, az ókor legnagyobb teológusa felismerései között van: Nyugtalan a szívem mindaddig, amíg Benned meg nem nyugszik Istenem. Ő adta a bibliaolvasás nagy jelmondatát: tolle, lege! – vedd a kezedbe és olvasd! A bűn és a bűnös ember megkülönböztetéséről írta: Közönséges dolog lenne valakit elkövetett bűne miatt mindenkorra elítélni. A bűnt megvetjük, de a bűnöst Isten kegyelemmel emeli fel, ha hozzá fordul. Vallomásai az Istenhez térő ember lelki küzdelmeinek őszinte leírását hagyták ránk.
A rend regulájából az imádságos csend szeretetét hozta magával Robert Francis Prevost, aki 1977. szeptember 1-én lépett be a chicagói Szent Lajos Ágoston-rendbe. Ott növekedett az Istennel való bensőséges párbeszédben, a Mesterre és a Szentlélekre figyelés intenzív csodálkozásában, az imában, a testvéri korrekció elfogadásában.
Elmélyült lelkiség az első karakteres portrévonása az új pápának.
Krisztus-központú világ-, és emberszemlélet a misszióért
XIV. Leó második mondata ez volt a balkonon: A Feltámadott Úr szavával köszöntelek titeket: Békesség veletek/nektek! – Erre a Krisztusra feltekintve nyílik meg szemünk a peremen élők, a szegények, a világ elhagyatottjainak, a válságba került sorsoknak a felkarolására.
Megválasztása másnapján, délelőtt a sixtusi Pál kápolnában tartott első pontifikációs miséje szentbeszédében világosan fogalmazott:
„Sürgősen szükség van a misszióra, mert a hit hiánya gyakran olyan drámákat hoz magával, mint az élet értelmének elvesztése, az irgalmasság elfelejtése, a személy méltóságának megsértése a legdrámaibb formákban, a család válsága és megannyi más seb, amelyektől társadalmunk szenved”.
Arra hívta a világegyházat képviselő bíborosokat: „Tanúságot kell tennünk a Jézusba, a Megváltóba vetett örömteli hitről”. Önmagáról így fogalmazott: „Eltűnni Krisztus mögött, hogy Ő maradhasson elől, kicsinyíteni önmagunkat, hogy Őt megismerhessék és megdicsőíthessék, a végsőkig szétosztani önmagunkat, hogy senki ne szenvedjen hiányt, és megismerhesse, szerethesse Őt”. A lelki és szociális programok, a béke, igazságosság és a cselekvő segítség pápája lesz.
A Leó név előjel – elkötelező tanítások az egyház és a világ javára
Elsősorban nem az erőre, az oroszlán erejére utal választott neve, hanem a nagy pápa-előd, XIII. Leó életművére.
Ő pontifikátusa 25 éve alatt 86 enciklikát, körlevelet, tanítást adott ki, a társadalmi kérdések, az ipari forradalom okozta konfliktusok és a kultúrharc fő kérdéseiben. El is nevezték az enciklikák pápájának, politikus pápának, munkáspápának, reformpápának.
Fő motívuma volt, ami a legerősebb rokonság közöttük: az egyház kivezetése az izoláltságból, nyitás a modern kultúra és a technikák felé, ezek emberarcúságának megőrzéséért.
Híres Rerumnovarum enciklikájával az ipari forradalom és a munkáskérdés kerül a pápaság fókuszába. Graves de communi re (1901) enciklikájában a keresztyéndemokrácia lényegéről írt, aminek a népjólétet kell szolgálnia, nem a politikai vagy alkotmányjogi vitákat.
Kimondta: semmiféle egyezkedés nem lehet a keresztyénség és az ateizmus között. 1881-ben megnyitotta a Vatikáni Levéltárat minden felekezet kutatója előtt. 1903-as Providentissimus Deus enciklikájában a Biblia tanulmányozására buzdított, óvott a racionalista magyarázatoktól, amelyek kétségbe vonták a Szentlélek ihlető erejét, inspirációját.
1902-ben létrehozta a Pápai Bibliabizottságot, a Szentírás sokoldalú kutatására, amelyben a kor protestáns bibliakutatását is elkezdték felhasználni. Ilyen oroszlánerős, alkotó, nyitott, rendkívül kreatív szellemiség tudatos örököse XIV. Leó.
Párbeszéd, hit és tudomány egyensúlya
Mondják, kiváló matematikus volt, egyetemi szinten tanulta is. Szülei, testvérei legnagyobb meglepetésére 22 évesen belépett az Ágoston-rendbe. Mind balkonos beszédében, mind első homíliájában említést tett a párbeszéd fontosságáról.
És arról, hogy a digitális kor nagy kihívásaira is választ kell adnia az egyháznak, így például a Mesterséges Intelligencia által felvetett etikai és más kérdésekre. XIII. Leó szellemi örököseként bizonyára a világos megkülönböztetés, de nem az elutasítás hídépítője lesz a 4. ipari forradalom egyre bonyolultabb és emberpróbáló hatásai között.
Lelkiséggel, megértő, de nem mindenben egyetértő szolidáris kritikával, a digitális korban is megőrizve a lényeget: az egyetemes emberséget. Pásztorolva a hívőket az önistenítő vagy mechanikus csavarrá lefokozó téveszmék világában a megmaradás keskeny útján.
A posztmodern lelkiségben, a Krisztus-központú, emberóvó misszióban, a szociális érzékenységben és a digitális világ kísértései, próbái között az embert emberként megtartani igyekező pápai törekvésekben bizonyára számíthat XIV. Leó pápa az egész világkeresztyénség imádságos támogatására és párbeszédes nyitottságára.
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
