Muzslán a hősök emléke előtt tisztelegtek – méltó megemlékezés a világháborús áldozatokra.
Muzslán, a község és az Endrődy János Alapiskola szervezésében emlékeztek meg azokról a muzslai hősökről, akik életüket áldozták a II. világháború során – különösen a Doni ütközetben elesett honvédek előtt hajtottak fejet.
Fotó: Molnár Szilvia
A megemlékezés két helyszínen zajlott: a község által 2013-ban állíttatott történelmi parkban, ahol Nagy János szobrász alkotása, a háborús emlékmű áll, valamint a temetőben, ahol 2020-ban a magyar állam támogatásával felújították a muzslai honvédek síremlékét. E síremlék azoknak a katonáknak állít emléket, akik a Szent László Hadosztály kötelékében harcoltak és estek el a hazáért.
A rendezvényen köszöntőt mondott Herbácskó Anita, a Magyar Szövetség országos elnökségének tagja, aki beszédében a béke fontosságát hangsúlyozta.
A megemlékezést az Endrődy János Alapiskola diákjai tették még bensőségesebbé: irodalmi összeállításukban a háborús időket idézték fel.
Fotó: Molnár Szilvia
A Csemadok Dallos éneklőcsoportja, köztük az egykori hadiárva Sranko Júlia, háborús énekeket adott elő, megerősítve a megemlékezés méltóságteljes hangulatát.
Az ünnepi szónok Bolya Szabolcs, Nyitra megyei képviselő volt.
Beszédében kiemelte, hogy a második világháború nemcsak a világ, hanem a magyar nemzet történelmének is egyik legsötétebb időszaka volt. Hangsúlyozta, hogy a háborúban elesett katonák többsége nem hivatásos katona, hanem egyszerű férfi, családapa volt, akik szívükben a haza szeretetével és kötelességtudattal indultak a harcba.
Személyes történetet is megosztott: nagyapja, Bolya András, köbölkúti honvéd, 1944-ben, mindössze harmincévesen vesztette életét Isaszegen, fejlövés következtében. Földi maradványait csak 74 évvel később, 2018-ban találták meg Nagytarcsán a hadisírkutatók munkájának köszönhetően. A család azóta is rendszeresen látogatja sírját, gyertyát gyújt és koszorút helyez el, megőrizve az emlékét.
Fotó: Molnár Szilvia
„Ma azok előtt hajtunk fejet, akik a legdrágábbat, az életüket adták. Sokuk sírja ismeretlen helyen van, nevük talán már csak egy emlékmű kőbe vésett soraként él tovább. De amíg emlékezünk rájuk, amíg kimondjuk a nevüket, amíg történetüket továbbadjuk a fiatalabb nemzedékeknek – addig ők nem merülnek feledésbe. Emlékezzünk a hősökre nem csak e napon, hanem a mindennapokban is” – hangsúlyozta Bolya Szabolcs.
A történelmi park emlékművénél Borka Iván muzslai plébános mondott imát az elesett hősök lelki üdvéért.
Imájában kérte Isten irgalmát a harcmezőkön elesett katonák számára, s arra buzdította a jelenlévőket, hogy a hősök példájából erőt merítve szeressék és szolgálják hazájukat.
Fotó: Molnár Szilvia
„Mindenható, örök Isten, alázattal borulunk szent Fölséged elé, hogy a harctereken elesett hős testvéreinkért könyörögjünk. Te láttad küzdelmüket, aggodalmukat, szenvedésüket és vérük hullását: irgalmazz nekik, és adj megnyugvást az örök békesség honában. Kegyelmedbe ajánljuk őket, Urunk, Istenünk, ismerd el őket, teremtményeidet, magadénak: ne emlékezz vétkeikre, melyeket a meggondolatlanság zavarában vagy a rossz kívánságok hevületében követtek el, és örvendeztesd meg mindnyájukat szent színed látásával! Isteni Megváltónk, Jézus Krisztus, a te mondásod ez: „Nagyobb szeretete senkinek nincs annál, mint aki életét adja barátaiért.” Akikért most imádkozunk, nem kímélték magukat, életüket áldozták értünk, a mi épségünkért és testi-lelki javainkért. Tekints rájuk kegyesen, és részesítsd őket kereszthalálod végtelen érdemében! Nekünk pedig add, hogy a drága vérrel megszerzett és megvédett hazát odaadóan és önfeláldozóan szeressük, érte dolgozni meg ne szűnjünk! Add, hogy a hősök véréből és áldott emlékéből a komoly kötelességteljesítés, a hősies áldozathozatal szelleme áradjon ránk! Adj csüggedetlen szívet, hogy a harctereken elesett honfitársaink nyomában magyar hazánkért mindent megtegyünk, törvényeid és tanításod szerint éljünk, dicsőségedre és embertársaink javára. Ámen.
A megemlékezés a temetőben folytatódott, ahol az iskola egyik diákja szavalattal idézte fel a háborús időszak fájdalmas emlékeit.
Az ünnepi beszédet Bréda Tivadar, a Memoriae Patrum Társulás elnöke, hadisírkutató, és a temetői sírhely megvalósításának szorgalmazója tartotta.
Beszédében hangsúlyozta, hogy a mai nap nem gyásznap, hanem a tiszteletteljes emlékezésé és a büszkeségé: „…akik kiállásukkal, önfeláldozó hazaszeretetükkel, áldozatkészségükkel kivívták maguknak a soha ki nem mondott megbecsülést a magyar nép legtisztább erényeit. Ezzel biztosították maguknak az örök életet és az örök emlékezést.”
Fotó: Molnár Szilvia
Bréda felidézte, hogy az első világháború idején, már 1917-ben törvény született arról, hogy minden településen állítsanak emlékművet a háború áldozatainak. A trianoni határok által elszakított területeken élők azonban e törvények hatályán kívül estek, és a második világháborút követően az emlékezés lehetőségét is elvették tőlük. Csupán otthonaikban, gyertyafény mellett tudtak emlékezni szeretteikre. Most azonban méltóképpen, közösségben hajthatnak fejet a hősök emléke előtt.
Hangsúlyozta, hogy több mint 3500 magyar katona esett el a mai Szlovákia területén – közöttük azok is, akik Muzsla környékén harcoltak és nyugszanak, ismeretlen helyeken.
A megemlékezést megtisztelte jelenlétével Gombos Tamás őrnagy, Magyarország pozsonyi nagykövetségének Véderő-, Katonai és Légügyi attasé-helyettese is.
A rendezvény a helyi civil szervezetek, az önkormányzat, az iskola képviselőinek és a meghívott vendégek koszorúzásával zárult, majd a Himnusz eléneklésével ért véget a méltóságteljes esemény.
Dániel Erzsébet/Felvidék.ma
