Arról tájékoztatnak már huzamos ideje, mennyire aggódnak tőlünk nyugatabbra Ukrajna miatt. Mindig más miatt. A legújabban avégett, mi lesz, ha békét kötnek arrafelé – mármint az oroszok és az ukránok. Mi lesz akkor, ó jaj? A jelek szerint nem önmagában a béke lehetősége aggasztó, sokkal inkább az ebből adódó következmények miatt rémüldöznek (például elmaradna a fegyverszállítmányokból eredő bevétel).
Idáig még annak a meggyőződésüknek adtak hangot, miszerint Zelenszkij vágyálmaival egybehangzóan Oroszországot le fogják győzni. Ennek lélektani, hadi, gazdasági (és ki tudja, még milyen) következményei lennének, amiből a nyugati világ (vágyálmai következtében) profitálhatna. Bár nem egészen egyértelmű, mi értendő manapság a „nyugati világ” alatt, netán valami gyanús összeesküvésből kipattant tőkelobbi?
Ám úgy látszik, ezt a megálmodott nyereséget már nem tartják annyira valószínűnek, mivel egy békekötés lehetőségének a következményeivel kezdtek el foglalkozni. Szóval mi lesz akkor?
Az aggodalom lényege, hogy egy orosz-ukrán békekötés következtében nagy valószínűséggel Ukrajnának területi veszteséggel kell majd szembenéznie.
Ez a (bizonytalan meghatározású) nyugati világot (amely nem azonos a teljes EU-val) több szempontból irritálja. Ennek következtében ugyanis Oroszország megerősödhetne, s közelebb kerülne: nyugatabbra. Akkor pedig – erről meg vannak győződbe – a (bizonytalan meghatározású) Nyugatot is megtámadhatja. Nem beszélve arról, hogy ez megkérdőjelezné a határok oly gyakran hangoztatott sérthetetlenségét. Európa politikai elrendezését ugyanis az I. világháború után „véglegesítették”, ami alól csak a II. világháború tett „csekély” kivételt (az egyetlen ország, amely ezután területileg nagyobb lett, csak a Szovjetunió volt – a későbbi politikai válások más kategória). Az oroszoktól sajnos kitelik, hogy újból nagyobbítsák országukat (pontosabban: hogy amennyire csak lehet, visszaálljon a Szovjetunió szétesése előtti állapot), ám ne feledjük, hogy
nem csak a (bizonytalan meghatározású) Nyugatnak, hanem az oroszoknak is van nukleáris fegyverük. Ez túl nagy veszély, mi pedig legföljebb imádkozhatunk, hogy ezek használata mégse következzen be.
Ám emiatt, úgy tűnik, tőlünk nyugatra nem aggódnak. Sokkal inkább azért, mi lesz azokkal a befektetésekkel, amelyeket azokon a területeken hajtottak végre, amelyek (az orosz-ukrán békekötés után) az oroszok kezére kerülnének. Erre persze azt lehetne mondani: saját belátásuk szerint önként cselekedtek, vagyis mi a csodának keveredtek ebbe a proxi háborúba. Mert ha bármit szétbombáznak (függetlenül attól, ki tette, akár az oroszok, akár a nyugati fegyverekkel az ukránok), azt a háború után újra kell majd építeni. Vagyis az ilyen jajgatás nyilvánvalóan álságos, hiszen az újjáépítés is remek üzlet.
Meg aztán mindannak a költségét, amivel az ukránokat a háborúban támogatták, a (bizonytalan meghatározású) Nyugat valamilyen formában biztosan kamatostul behajtja. Lásd például a kiváló ukrán termőföld fölvásárlását, vagy akár a ritkafém lelőhelyeinek a fölvásárlását az amerikaiak által. Új lakóházakat és ipari létesítményeket nem fognak pusztán szeretetből építeni, ez túl jó üzletnek ígérkezik, arról nem fognak lemondani, s biztosra vehető, hogy majd valamilyen formában megfizettetik az ukránokkal. Hacsak nemes egyszerűséggel amolyan kommunista módszerrel minden fölvásárolt ingót és ingatlant államosítanának. Ez ugyan nem túlzottan valószínű, mert ezáltal Ukrajna csak Oroszországra (meg Kínára, Észak-Koreára stb.) támaszkodhatna – de azért kizárni ezt a csábító lehetőséget nem volna bölcs.
Aggályoskodnak, igen, nagyon álságosan. Mert ki tudja, ez a (bizonytalan meghatározású) Nyugat miféle átváltozáson megy még keresztül, miféle javaslatokkal próbálkozik még fontoskodni.
Az ukránok pedig? Az összebombázott ország? Meg a sok halott mindkét oldalon? Ugyan már, kit érdekel ez ennyi kiváló üzlet reményében? Sokkal érdekesebb folytatni a háborút, akár Európa rovására, nagyszerű lehetőség ez a hadiipar fejlődésére is. Könnyűszerrel ki lehet cselezni a fegyverszünetet, netán a béke lehetőségét olyan föltételekkel, amelyekről eleve tudni lehet, hogy a másik fél számára elfogadhatatlanok.
A profit a lényeg, nem Ukrajna, nem Európa, nem az emberélet.
Aich Péter/Felvidék.ma
