A Balassagyarmat központjában található Palóc Múzeum a palócföld értékeinek, népi hagyományainak hű és méltó őrzője. A múzeumpalota egyes termei végigvezetik a látogatókat a palóc életen a bölcsőtől a sírig. A múzeum impozáns épülete mögött a Palóc ligetben leljük a szabadtéri kiállítóteret, mely Magyarország első skanzenje. A palóc házikó és a hozzátartozó épületek a régmúlt, mára már elfeledett miliőjét hozzák vissza számunkra. Az épületegyüttes a 18. századi palócföldi falusi építkezést és életmódot mutatja be.
Mint a Magyar Nemzeti Múzeum – Palóc Múzeum honlapján olvasható: „Magyarország első szabadtéri gyűjteményének megalapítása dr. Fényes Dezső múzeumigazgató és dr. Soldos Béla főispán nevéhez fűződik, akik – dr. Bátky Zsigmond, a Magyar Nemzeti Múzeum akkori igazgatójának szavai szerint – felismerték a leghelyesebb módot a palócság ősi kultúrájának bemutatására, hiszen a „néprajz az eleven régiségek, élő műveltségtörténet tudománya”, s ennek a nemzedékről-nemzedékre örökített műveltségnek a bemutatásához szükség van a nép életmódját leginkább bemutatni képes szabadtéri gyűjteményekre.”
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Az intézmény mögött kialakított skanzenben egy takaros lakóház és a hozzátartozó gazdasági épületek (istálló, pajta, olajütő) vonzza a tekintetet. A palócság igen mélyhitű katolikus közösség, ezt mutatja be a szakrális kisemlékek sora, melyeket szintén a skanzen területén helyezték el.
A szabadréti múzeum kiépítése 1932-ben kezdődött. Ekkor vásárolták meg a Karancskesziben álló palócházat.
A községből áthozták Balassagyarmatra, ahol újból összeállították a házikót. A darabjaira bontva, hét szekéren szállították a múzeum udvarára. Itt falubeli, karancskeszi ácsmester állította össze, eredeti formájának megfelelően. Az épület pontos korát nem tudták behatárolni, 150 – 200 évesre datálták a szakemberek majd egy évszázaddal ezelőtt.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A kontyolt nyeregtetejű zsúpfedeles háromosztatú ház Nógrád megye régi háztípusát reprezentálja.
A házikó magán hordozza a palóc építkezés jellemző jegyeit.
A háromosztatú ház hátsó szobája a mai hálószobának felel meg, mellette leljük a kis kamrát, a nagyobb szoba pedig közösségi térként funkcionált. Itt láthatjuk a kemencét, illetve konyhai tárgyakat, ülőalkalmatosságokat és termények feldolgozására szolgáló eszközöket.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A palócházzal szemben találjuk az istálló épületét. A Bocsárlapujtőről származó épület vélhetőleg a 19. század elején épült. Az istálló a lakóházhoz hasonlóan „zsilipelt” technikával készült. A ravásfalakat kívül-belül sárral tapasztották és bemeszelték. A padlásra a takarmányt a szénahányólyukon át dobálták fel. Az istálló belsejében az állatok gondozására használt eszközöket és szerszámokat találjuk. Az istálló 1933-ban került Balassagyarmatra.
Egy évvel később, 1934-ben pajtával gyarapodott a múzeum szabadtéri gyűjteménye. A parvarci pajta építését a 19. század elejére datálják.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A belsejében egy szintén patvarci eredetű, 1872-es datálású olajütőt helyeztek el. A második világháborúban ez a pajta megsemmisült, s ezért 1964-ben Litkéről hozatták el Márton János gazda, akkor 200-250 évesre becsült pajtáját. A pajta főleg a termények és a gazdasági szerszámok tárolására szolgált. A tároláson kívül a pajta a munkavégzés színhelye is volt.
A pajta mellett látható az olajütő. A palócok az olajat tökmagból vagy kendermagból „sotulták”. Az olajütő, különösen a nagyböjti időben volt használatban, hiszen katolikus vidéken a húsvét előtti időszakban nem fogyasztottak állati eredetű zsiradékot.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Mint már írtuk, a palócföldet mélyhitű katolikusok lakták, lakják. Így a skanzenből sem hiányozhatnak a szakrális kisemlékek.
A palóc vidéken főleg a 19. században fokozatosan jelentek meg az út menti kis kápolnák, fa- és kőkeresztek.
Az ilyen helyeken felállított kiskápolnák, vagy ahogy palócföldön mondták káponkák nem misevégzés vagy egyházi szertartások számára készültek.
Többségük egyszerű kép- vagy szobortartó oszlop, belső terükbe nem lehet belépni, a fülkéjükben elhelyezett szobor vagy kép a szabadtérből látható.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A Palóc Múzeum szabadtéri gyűjteményében 1996-ban állítattak káponkát, mely a szadai 1890-bn állíttatott kiskápolna hitelesített másolata. A szakrális kisemlékben elhelyezett öltöztetett faszobor Szűz Máriát ábrázolja, karján a gyermek Jézussal. Ez a szobor szintén műtárgy-másolat, mely a tereskei templomban elhelyezett eredeti alapján készült.
A káponka mellett út menti feszület is került a skanzenbe. Ezt szintén 1996-ban állították fel egy 19. századi feszület rekonstrukciójaként.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A feszületet balassagyarmati fafaragók, Egri István, a Népművészet mestere és Kőszeghy Attila készítették. A keresztfa alsó részén életfaszerű növényi formák láthatóak. A fájdalmas Máriát szívében hét tőrrel ábrázolják, fölé nevének betűjeleit faragták.
Fölötte a kereszt lábán, plasztikus sávokkal elválasztott mezőkön az oltáriszentség kehelyben, úrmutató, IHS (Krisztus monogram) jelöléssel, szőlő, búzakalász látható.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A Palóc Múzeum beltéri állandó kiállításáról ITT olvashatnak bővebben. A múzeumalapító Nagy Ivánról az alábbi cikkünkben tudhatnak meg többet.
További információk a Magyar Nemzeti Múzeum – Palóc Múzeumról az intézmény hivatalos oldalán olvashatnak.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Forrás:
palocmuzem.hu
A balassagyarmati múzeumpalota 100 éve, MNM-Palóc Múzeum, 2017
Pásztor Péter/Felvidék.ma
